A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

26.rész

Ahogy sejtettem elkéstem az első órámról, de megérte! Alig vártam, hogy vége délután legyen. Nem csak a tetoválás miatt hanem Jayt is szerettem volna újra látni. Egyre jobban ragaszkodok hozzá, imádok vele lenni.
Eldöntöttem, a hétvége után elmondom neki a betegségem. Nem tudok tovább várni, muszáj tudnia róla. Kezdek beleszeretni, nem akarom akkor elveszíteni mikor már fülig beleestem. Fenn áll az esélye, hogy nem kér ebből, nem akar egy olyan lány mellett maradni aki beteg. De képtelen vagyok tovább eltitkolni előle. Csak remélni tudom, hogy velem marad és így is kelleni fogok neki. Már így is túl sokat vártam az igazsággal, utálok hazudni főleg neki nem akarok. Elmegyek Millerrel a partira hiszen megígértem neki, de utána beszélek Jayal!

Alig bírtam kivárni, hogy Miller értem jöjjön és végre elinduljunk a szalonba. Az utolsó órának is vége lett én már keltem is fel a székből, gyors léptekkel indultam el a parkoló felé. Miller már az autó mellett várt.
-Szia! Köszönöm, hogy elkísérsz és mellettem leszel.-mondtam és egy puszit adtam az arcára.
-Szia! Semmit nem kell megköszönnöd. Szívesen megyek veled és valakinek vigyáznia kell rád!-annyira jó barát és ember. Nem is tudom mi lenne velem nélküle.
Tudom Jay azt hiszi van köztünk valami, nem is értem honnan vette ezt. Rosszul esett tegnap a kérdése bár nem mutattam felé. Szeretném ha bízna bennem. Fura, hogy egy lánynak a legjobb barátja fiú, értem én ezt, de nem szeretném ha kételkedne, hiszen okot se adtam rá.
-Hahó! Minden rendben? Ha meg gondoltad magad akkor már itt sem vagyok.-mi? Nem, dehogy! Észre se vettem mikor megérkeztünk annyira a gondolataimba voltam mélyedve.
-Basszus bocsi csak kicsit elgondolkodtam. Gyere menjünk be!-mindketten kiszálltunk az autóból majd a szalonba belépve egyből Elliotba botlottunk.
-Freya! Jó téged újra látni. Pont most akartam kinyomtatni az indigóra a mintát. Utána kezdhetünk is. Felkészültél?-bólintottam de a szemeimmel a boxok felé pillantottam hátha Jay feltűnik. Sajnos nem láttam sehol, biztos vendég van nála. Hazudnék ha azt mondanám nem voltam csalódott de reggel említette, hogy ma sokan lesznek nála. Elliot észre vette, hogy a boxok felé lesek és a fejével intett.
-Menj köszönj neki, bár vannak nála.-nem kellett több, már úton is voltam. A boxa előtt megálltam egy pillanatra. Annyira elmélyülten járt a kezében a gép, észre se vett. Talán nem is baj így megcsodálhattam őt munka közben. Egy férfi volt nála, lovagló ülésben helyezkedett el a széken. Az arcát nem láttam mert háttal ült nekem, Jay meg éppen a lapockáját varrta. Halkan szólt valami zene a háttérben, nem akartam megijeszteni nehogy megcsússzon a kezében a gép, így megvártam míg egy adag tintát vesz fel a tűvel csak akkor szólaltam meg.
-Szia! Bocsánat a zavarásért csak köszönni akartam.-lassan rám emelte a tekintetét és elmosolyodott. Istenem annyira szexi ez a srác. Nem is értem mi a fenét eszik pont rajtam. Bárkit megkaphatna akit csak akar magának. Sokáig nem tudtam ezen gondolkodni mert felpattant a székről, átfogta a derekam közel húzott magához majd megcsókolt. Hosszú szenvedélyes csókkal üdvözölt, kezdtem zavarba lenni hiszen nem vagyunk egyedül. A kezemet a mellkasára téve próbáltam kicsit eltolni magamtól. Rám nézett láttam rajta nem érti a reakciómat így a fejemmel a vendége felé biccentettem.
-Hiányoztál!-súgta a fülembe. Kuncognom kellett hiszen csak pár órája váltunk el, de hazudnék ha nem estek volna jól a szavai.
Mielőtt bármit is mondhattam volna a vendége felé fordult és szólt neki, hogy tartsanak 5 perc szünetet.
-Gyere elkísérlek.-megfogta a kezem és kivezetett. Elől a fiúk a múlt hétvégi fociról beszélgettek éppen. Amint oda értünk hozzájuk Jay kezet fogott Millerrel. Éreztem a feszültséget ami Jayből csak úgy áradt. Őszintén nem értettem mért viselkedik így. Próbáltam nem nagy feneket keríteni neki ezért Elliot felé fordultam inkább.
-Ha neked is megfelel és kész vagy akkor kezdhetjük is akár.-a tekintetét ide oda járatta a két fiún, látszott rajta, hogy ő se érti a szituációt. Aprót bólintott és elindult a box felé. Követnem kéne tudom, de valahogy nem visz előre a lábam. Valamit mondanom kéne, de még is mit? Sokáig nem kellett törnöm rajta a fejem mert Jay megelőzött. Bár a szavait nem felém intézte hanem Millernek.
-Kösz, hogy elhoztad a Barátnőmet, de most már nyugodtan elmehetsz. Majd én haza viszem.-köpni nyelni nem tudtam. Ahogy kihangsúlyozta a barátnő szót, meg amilyen stílusban beszélt a legjobb barátomhoz...teljesen megrökönyödtem. Mi az isten folyik itt? Mi ütött Jaybe?
De szerencsére Miller nem vette fel ezt az egészet, több esze volt ennél.
-Igazán nincs mit, de nem megyek sehova. Megígértem Freyanak, hogy vele maradok, de azért köszi.-Jay rám nézett, mint aki tőlem várja a választ. Most választanom kéne? Én ezt nem értem!
-Freya?-Jay rám emelte a tekintetét, ahogy sejtettem azt várja, hogy döntsek. Inkább nem szólok semmit, nem is tudnék mit mondani.
-Rendben, akkor ő!-intett a fejével Miller felé.-Értem én!-aztán már ott sem volt. Mi a fene történt itt az előbb? Megsértődött? Mit ért? Mert én semmit! Nekem is elmondhatná valaki a szitut. Ránéztem a barátomra aki csak mosolygott. Felhúztam a szemöldököm és kérdőn néztem rá.
-Féltékeny!-csak ennyit mondott és leült a kanapéra.
Ahogy a Elliot boxa felé sétáltam akkor esett le mit mondott Miller.
Féltékeny?