A tetovált "szív" ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

35.rész

Mindenképpen ragaszkodok a feltételeimhez. Ebből nem engedek, mondhat bármit Jay! Remélem nem kezd el velem vitatkozni.
-Szóval elárulod végre mik is lennének azok?-még mindig az ágyban fekszünk. Kicsit feszengek de végül bele kezdek.
-Először is, ahogy ígértem hozzád költözök de csak addig míg fel nem gyógyulók. Nem akarok egyből összeköltözni veled. Még van egy évem a suliból, arra kell koncentrálnom.-Jay morog de hagyja, hogy folytassam.-Nem azt mondom, hogy nem akarok, majd egyszer annak is eljön az ideje, ígérem. Másodszor amint felépülök szeretném Millernek vissza fizetni a pénzt amit a műtétemre adott. Ebből nem engedek. Már előtte beszéltünk róla, hogy nála megkeresem az árát, de mivel kicsit előrébb kellett hozni a műtétet így ez a része borult.-mozgolódni kezd mellettem, tudom nem tetszik neki de van itt valami más is a háttérben. Most már egyre kíváncsibb vagyok mért változott meg a viselkedése. Feszült lett, nem néz a szemembe, valami nem stimmel.
-Mond csak el a véleményed, látom nem tetszik amit mondtam.-várok de csak hallgat. Rossz előérzetem van. Aztán végül csak megszólal.
-Szerintem Miller szívesen adta azt a pénzt. Nem várja el, hogy visszafizesd neki, ebben biztos vagyok. Többet is kifizettem volna ha ez azzal járt, hogy jobban legyél.-tudom, hogy igaza van de ez nem erről szól. Az én lelkiismeretemnek könnyebb lenne. Várjunk csak, most esik le mit mondott. Kifizettem volna???? Nem azt nem tenné. Ahogy ránézek látom az arcán tudja, hogy elszólta magát. Felülök mellette és kérdőn nézek rá. Csendben van, most bezzeg nem beszél.
-Most ugye viccelsz velem? Mond, hogy nem te fizetted ki???-hallgat, én meg egyre idegesebb leszek.
-JAY!!!-hangosan mondom ki a nevét, érezze a súlyát.
-Igen én fizettem ki! És nem várom el, hogy visszafizesd, ehhez meg én ragaszkodok. Többet erről nem is akarok hallani.-ez nem így működik, már szólásra nyitnám a szám de megelőz. A száját a számra tapasztja így hallgattatva el. Olyan szenvedéllyel, hévvel csókol mintha ez lenne az utolsó csókunk. Alig kapok levegőt, de még többet akarok belőle. Mikor eltávolodik tőlem hangosan felnyögök, hogy így fejezzem ki a nem tetszésemet. Megsimogatja az arcomat tudom és érzem, hogy számára is épp olyan nehéz a szétválás mint nekem.
-Édesem nem lehet. Várnunk kell. Inkább folytasd ha van még feltételed, essünk túl rajta, hogy minél előbb pakolhassunk.-igazából el mondtam mindent amit akartam, legalábbis majdnem mindent de úgy érzem a családi dolgairól nem most kell szót ejtenünk.
-Nagyjából ez minden szerintem. Vagyis szeretnék többet tudni a szüleidről meg erről az egész Sofias dologról de nem most. Majd ha készen állsz, hogy mesélj nekem.-bólint és ennyiben is marad ez. Tudom, hogy az apjával nem jó a viszonya és megváltozott de látom, hogy hiányzik neki.
-Akkor pakolhatunk? Az én ágyamban akarlak tudni.-bólintok, bár nagyon fáradt vagyok. Nem említem mert nagyon menne már, de képtelen vagyok megmozdulni és ezt ő is észre veszi.
-Baj van? Fáj valamid?-túl aggodalmas és ezt imádom benne. Félt engem és ez megdobogtatja a szívem. El se hiszem, hogy ez a pasi csak az enyém meg se érdemlem őt. Nincs több hazugság így elárulom mi a bajom.
-Kicsit fáradt vagyok, a gyógyszerek is rásegítenek, meg sok volt az izgalom is ma.-összeráncolja a homlokát, nem tetszik neki a válaszom.
-Mért nem szóltál? Freya ez nem játék, el kell mondanod nekem ha valami nem jó vagy kényelmetlen. Szeretlek és azt akarom, hogy jól legyél.-olyan édes, hogy így aggódik.
-Tudom, sajnálom. Olyan lelkes voltál, hogy hozzád költözöm nem akartam elrontani a kedved. Talán ha esetleg kicsit pihennék...-végig se mondom a mondatot ő már fel is kell mellőlem.
-Alig várom, hogy velem legyél, a nap minden percében de igazad van, pihenned kell és holnap is van nap. Aludj csak. Reggel átjövök és összepakolunk. Rendben?-bólintok. Lehajol és meg puszilja a homlokom. Na nem ennél több kell. Megfogom a kezét és magam felé húzom.
-Csók nélkül mennél el?-rám mosolyog majd megcsókol. Alig várom, hogy újra érezhessem az érintését a testemen. Vágyom rá de még mennyire. Végig simítók a derekán, a fenekén. Istenem akarom ezt a férfit.
-Freya, elég! Ne hergelj tovább. Próbálj meg pihenni később még hívlak. Szeretlek.-mást nem mond, elindul az ajtó felé.
-Én is szeretlek!-és már ott sincs.

Boldog vagyok, olyan férfi van mellettem aki szeret és bármire hajlandó értem ez megdobogtatja a szívem. Remélem ezt senki nem rontja el, még az apja sem.