Miért pont te?

Part 1

Érezted már valaha azt hogy nem érsz semmit, hogy mindenki csak dobál téged össze-vissza és nincs más választásod?
Akkor jó helyen jársz ez vagyok én Scarlett Davis. A munkahelyemről még nem is beszéltünk, odabent mindenki utál engem, sohasem voltam egy szociális lény, de akkor is utálok oda be járni.

Apámat 6 évesen egy autóbalesetben elvesztettem, így anyámnak csak én maradtam akire tudott támaszkodni. A baleset egy kis részéről amire emlékszem még mindig kiráz a hideg. Néha az eseményről feljönnek kis képkockák az álmaimban, amitől pánikrohamot kapok és senki nem tud rajtam segíteni. Anyám ezt még nem tudja remélem ez így is marad...

ANYA!! Későn fogok haza jönni, mert túlórázom!
Fogtam egy taxit és egyből mentem a munkahelyemre. Amikor beértem az asztalomon egy adag papír volt. Csak bámultam és bámultam rá míg ki nem zökkentettek.
-Ó, elfelejtettem neked mondani, hogy ebben a 3 hétben a főnökkel kell dolgoznod -mondta a csoportvezetőm.
-Sok szerencsét, Ms. Davis- húzott egy mosolyt az arcára aztán elment.
De jó, egész életemben nem láttam a Travis group vezetőjét. Elvileg senki sem szereti őt megközelíteni olyan rideg, maximum egy kicsit kínos lesz a közöttünk levő légkör, de remélem majd megnyílik vagy hozzá szokom ehhez a dologhoz.

Úristen! Már 11:30-van?! - mondtam majd szaladtam az irodájához. Vettem egy mély lélegzetet majd benyitottam. Egy barna hajú jóképű ember volt ott, már értem mért van minden nő ráakadva, igazi nőcsábász lehet. Forgattam szemeimet. Kíváncsi lennék vajon hány barátnője lehetett eddig?

-Khm- megköszörülte a torkát, de persze ezt én nem hallottam, mert még mindig gondolkodtam rajta.
Na vajon 10? Áhj, biztos nem 20? Lehet...
-KISASSZONY!- kiáltott egyet, amire egyből felkaptam a fejem.
-Igen?!
Felállt és elkezdett közeledni hozzám.
Hirtelen megállt, kb egy méterrel előttem. Éreztem az erős kölniét amitől majdnem oda hánytam.
-Kisasszony, megkérdezhetném mi az ön neve?
-ummm, persze. A nevem Sharlotte...
-Sharlotte?- oldalra döntötte a fejét, és bambult rám értelmetlenül mintha nem tudná azt hogy együtt dolgozunk.
Hahó nem ismersz fel, az egyik alkalmazottad vagyok azért ezt már tudnod kéne, de ez a parfüm... egyszerűen borzalom. "sóhajtottam"
-Elnézést, de én nem ismerek semmilyen Sharlotte-ot.
- és végre rájöttem... ROSSZUL MONDTAM KI, olyan ügyes vagyok. Ez az első napom, de már elszúrom.

-Elnézést rosszul mondtam, Scarlett nem pedig Sharlotte...
-Rendben... -nézett rám össze zavarodva - Akkor Scarlett ugye? Ön az akivel mától számítva 3 hétig együtt kell dolgoznom? Nézett rám kíváncsian, én meg csak bámultam azt a szép barnás zöld szemét, zöld szín a szemében olyan volt mint egy növény, a barna szín pedig, mintha egy fát látnék egyszerűen elfogott azaz érzés ami még soha. Pár másodperc múlva ráeszméltem hogy válaszolnom kéne a kérdésére.
-Igen, alig várom közös munkát.
-Én is - Ahogy ezt kimondta le ült az egyik foteljére.
-Kezdhetjük?
-M-Mármint, mit?
-A munkát
-Ja persze... -Csaptam homlokomra idegesen.

Átbeszéltünk mindent, de a beszélgetésünk során csak egy dologra tudtam gondolni, mégis ki ő? Mikor ránézek, ezernyi érzés kap el, amit eddig nem éreztem ez az érzés olyan volt, mint amikor egyszer előjött a traumám és valaki oda adta a vállát hogy kisírhassam magam rajta, az a nyugtató érzés mikor érzed hogy tényleg otthon vagy.

-Ennyi lenne mára -mondta a főnököm
-Mikor lesz jó önnek legközelebb? -kérdeztem tőle
-Sajnos erre a kérdésére nem tudok válaszolni, beszélje meg kérem az asszisztensemmel.
-Rendben, köszönöm -alig telt el pár másodperc köszönés nélkül már ott is hagyott.

Mire hazaértem anyámat a nyakamba ugorva találtam.
-Scarlett! El nem tudod hinni kivel találkoztam
ma!
-Ki volt az? Sőt egyáltalán tudni akarom?
-Hát hogyne, keresztanyádnak a húgával, azt kérdezte mikor fogsz végre összeházasodni.
-De tudod hogy mennyire nincs időm és meg vagyok anélkül is!
meg persze nem akarom, hogy tudjanak a betegségemről, ha azt anyukám megtudná kikészülne.
-Szerintem pedig épp itt lenne az ideje hogy végre hozzá menj valakihez...-mondta izgatottan.
-Képzeld el hogy már találtam is neked valakit aki biztos hogy tetszeni fog neked.

Elővette a telefonját aztán bement egy beszélgetésbe annyit lapozott, hogy nem tudom hogyhogy nem fájdult meg az ujja.

-Nézd! Ő az –mutatott a képre. Egy szőke pasi volt az kék szemekkel
Mi kell még egy ló? Akkor tényleg szőke herceggé válhatna -mondtam magamban
-Azt akarom hogy holnap este menj el vele egy randira, ha nem fogsz elmenni felakasztom magam!
-fenyegetőzött anyám.

Már csak az hiányozna ha te is itt hagynál, akkor végképp egyedül lennék...- mondtam magamban

-Rendben -sóhajtottam, majd egyből szobámba siettem hogy felhívjam a főnököm asszisztensét.
-Jó estét, miben segíthetek?
-A Travis group vezetője holnap mikor ér rá?
-Megkérdezhetem az ön nevét?
-Davis Scarlett.
-Önnel dolgozik a főnököm, ugye?
-Igen. (Minek teszi fel a kérdést ha tudja?)
-Holnap estére lenne szabad időpontja, az megfelel önnek?
-Estére?! Nekem dolgom van el kell
mennem arra a randira!