Miért pont te?

Part 4

-Ön meg mit keres itt?! -csaptunk egyszerre az asztalra amire a körülöttünk lévők egyből felnéztek.

-Én kérdeztem előbb, úgyhogy önnek kell előbb válaszolnia mondta a főnököm.
-Az anyám kényszerített rá, oké? Én amúgy sem jöttem volna ide önszántamból! -forgattam a szemeimet amire felvonta a szemöldökét
-Akkor miért van magán ilyen kihívó ruha? összekulcsolta a kezét és hátra dőlt a székén
-Hallgatom -mondta, de persze én semmit nem tudtam kinyögni a számon, mert magam sem tudtam hogy minek öltöztem így ki, azon kívül hogy tudtam gazdag lesz a srác. Nagyobb oka nem volt.

-Nos, ha nem mondja el nekem az okát, akkor azt feltételezem direkt csinálta, hogy port tudjon kavarni bent. Úgyhogy mától ugráltatni fogom önt a munkahelyén. Nagyon jól állna önnek a munka, majd hozok magának egy kis ruhát is. Biztos hogy jól fog kinézni. -mosolygott rám elégedetten, amire meg próbátam vissza vágni de semmi nem jött ki a számon.

-Ha hallgat akkor belegyezik, ugye? -kérdezte tőlem, aztán felállt és elment. Mire feleszméltem, már késő volt, de akkor is muszáj volt utána futnom mert nem akartam leégetni magam a többiek előtt a munkahelyemen, hogy az ő kis rucikájában keljen neki ott rohangálnom.

Futottam, futottam, majd kifogytam a levegőből, de sajnálatos módon már nem volt ott a kocsija.

Mikor már készültem elmenni egy fekete autó állt meg előttem, majd lehúzta az ablakát. Na találjátok ki ki volt az, természetesen a főnököm.
-Nem szállsz be?-kérdezte
-Már miért is tenném?
-Mától te vagy a rabszolgám. -vigyorgott.
-És?-kérdeztem
-Jajj? nem mondtam? Otthon is a rabszolgám leszel, de még előtte kiválasztjuk neked a ruhádat. -kacsintott rám. Fogtam magam, majd beszálltam a kocsijába minden méltóságomat és az összes becsületemet otthagyva a földön.

Csendben ültem és vártam mire megszólal, de miért is reméltem? Ez az ember csak arra jó, hogy mindenkiből tréfát űzzön.

Olyan hosszú utat tettünk meg, hogy elfelejtettem hogy hol is vagyok és bealudtam. Mire felkeltem egy meleg és különösen puha ágyban találtam magam.
-Mikor aludhattam be? -kérdeztem magamtól, körül pillantottam és egy gyönyörű kilátást pillantottam meg.
-Várjunk csak, mikor került be egy ekkora ablak a szobámba? Sőt mióta lakok ilyen magasan? Netán még mindig álmodom? -megcsíptem magam, de sajnálatos módon igaz volt, de akkor hol a jó bánatban lehetek?!

Megpróbáltam visszaemlékezni a dolgokra, de csak annyi maradt meg hogy a főnökömmel ültem egy kocsiban, mert ruhát venni indultunk nekem.

-Hála a jó égnek, legalább nem vettünk semmit. Amúgy ez a hotel nagyon nagynak néz ki, ilyen lehet a luxus élet? -fogtam is a telefonomat, hogy körbe nézzek. Kinyitottam az ajtóm, felkapcsoltam a vakut aztán észrevettem ennek a szobának kettő ajtaja van. Nekem meg pont a mosdóba kellett benyitnom?! Gyorsan bezártam a fürdőszoba ajtaját és kinyitottam a másikat, olyan nagy volt az egész nappali hogy legalább 80 gyerek és felnőtt is elférne, nem is gondolkoztam egyből leültem az óriás kanapéra, hogy megnézzem milyen kényelmes lehet.

-Már tudom miért panaszkodnak annyit a gazdagok, ez a legesleg komfortosabb kanapé amiben valaha ültem -sóhajtoztam
-Tényleg, akarsz több ilyen dolgot tapasztalni?-szólalt meg egy hang.