Miért pont te?

Part 12- Mégis ki vagy te?

Tekintete tele volt kérdésekkel, ahogy nekem is a fejemben gyülekeztek a kérdések.
Mégis ki vagy te? Minek jöttél az életembe?
Ezeket a kérdéseket, már nagyon régóta meg akartam tőle kérdezni, de sosem volt alkalmam feltenni neki...

A sok kocsikázás mellett végre haza is értünk. Gyorsan fogtam is magam, majd kipattantam a kocsijából és siettem be, hogy bezárkózzak a szobámba, és felkeressem a tetoválást, amit rajta láttam. Sietségemben a szoba kártyáját ott hagytam a székén...
Hát ez nagyon jó... Most mi lesz?

Egyszer csak lépéseket hallottam meg a folyosó túloldaláról, mint kiderült Austin volt az. Egy nagy mosollyal hozta a két kártyát a kezében, miután meglátott gyorsan oda is futott hozzám.
-Ott hagytad a kártyádat az ülésen! -mondta lihegve. -Nem megmondtam hogy csak kettő van?
-De,de csak nagyon sokat gondolkoztam valamin, ezért kiment a fejemből, bocsánat. -hajtottam le a fejem.

Kinyitotta az ajtót, és egyből elsuhantam mellette be a szobámba.
-Na nézzük mi ez a tetoválás... -kerestem az interneten, szinte mindent beírtam, de nem adott fel semmit.
És mi van, ha a telóm korlátozva van biztonságilag és ez miatt nem adja fel? -nagy gondolkozásaim után, rákerestem ugyanerre a laptopomon.

Ez a jelet hagyta maga után a híres banda...
-Megtaláltam!! Ezaz! -a sok keresés közepette besötétedett, így aztán gyorsan elrohantam fürödni, hogy utánna hozzak magamnak snacket is.

Miután megfürödtem felvettem a pizsamámat és indultam volna fincsi kis kajcsikért, de olyannal találkoztam amire nem számítottam... Austin ott ült a székemben olvasva a cikket, amit évezredek óta kerestem.
-Te mit csinálsz itt? -kérdeztem tőle ijedtem, megfordult a székemben és újra elővette a "rideg" nézését, amitől libabőrös lettem.

-Elmondanád ez mi? -nézett rám, tekintette üres volt, a közöttünk lévő levegő pedig fagyos.
-Ömm, semmi különös... -mondtam neki, amire láttam hogy nem hiszi el.
-Most mond az igazat! -Felállt a székemről, és elkezdett közelíteni.
-Oké! Állj! Elmondom! -bármennyire is nem akartam elmondani neki hogy titokban utána keresgetek mer' nem bízom benne, most muszáj voltam... féltem...
-Szóval... -kezdtem volna bele, de nem akart kijönni a számom.
-Szóval? -kérdezte. Vettem egy nagy levegőt majd ledaráltam neki az egészet.
-Csak tudni akarom hogy mégis ki vagy te!  Milyen szándékkal vagy az oldalamon!

Az egész szobában akkora volt a csend, hogy csak annyit lehetett hallani ki hogy veszi a levegőt.
-Ez-Ezért voltál a kocsiban is olyan?! Mer megláttad rajtam a kígyót és eszedbe jutott hogy mindenkin rajta volt, aki bent tartózkodott?! -szeme a szokásosnál is furább volt, ezt az oldalát még nem ismertem, mintha egy új érzelmet fedeztem volna fel benne, de akkor miért is fáj tőle szívem?