Miért pont te?

Part 5

Nem is törödtem vele fogtam magam aztán visszafeküdtem, mire hirtelen felkapcsolódott a lámpa. A főnököm ott állt az egyik ajtóra dőlve. Gyorsan fel is ugrottam a kanapéról és megigazítottam a hajam.

-Nem válaszoltál a kérdésemre, szeretnél még több ilyen dolgot kipróbálni? -kérdezte. Amire csak bólintottam egyet. Hirtelen elkezdett hozzám közeledni, és a háta mögül elő húzott egy ruhát.

-Tádám! Ezt fogod majd itthon hordani. -mondta, a ruha fekete volt, apró vágásokat láttam rajta kis helyeken, de gondolom az biztos majd az a rész ahova majd a fejem, kezeim és ahonnan a lábam fog majd kijönni.
-Várjunk csak, azt mondtad itthon? Akkor a munkahelyemen mást kell?!
-Igen, na de most menj és próbáld fel nekem. nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz a te alakodra. kinyújtotta a kezét, és oda adta nekem a ruhát, amikor felálltam észre vettem hogy kettő szobája van.

-Ha szabad kérdeznem, miért kell neked kettő szoba, ha egyedül élsz?
-Nem élek egyedül.-mondta mosolyogva
-ha van barátnőd, akkor miért kényszerítesz másokat ilyen dolgokra?! -üvöltöttem rá, amire egyből felállt, és közelebb jött.
-Te buta, nincs senkim. Mától velem fogsz élni.-Megfogta a kezemet és egy kártyát nyomott bele.
-Ezzel bármikor be tudsz lépni a házba, ne veszítsd el, mert nincs másik. Rendben?
-De mi lesz az anyámmal? Ő nélkülem nem tud élni -mondtam neki, de ez az egy mondat annyira beütött, hogy éreztem ahogy elgyengülök, majd lassan elkezdenek a könnyeim lefolyni az arcomon.

-Már mindent elintéztem -rám mosolyott, majd felemelte a kezét és letörölte a könnyeimet. Mikor már látta, hogy kicsivel jobban vagyok oda lépett hozzám, és megölelt.

Éreztem a teste melegét, azt a melegséget amit még soha senkinél sem éreztem. Azaz egy pillnanat, amikor érzed hogy szeretnek, törödnek veled már maga a mennyország. Bárcsak ez az egy pillanat örökké tartana, bárcsak minden fájdalmam elmúlna.

Miután kizokogtam magam elléptem tőle, rájöttem ez a boldogság nem nekem való. Minek megrontani egy embert, aki alapból tökéletes, miért panaszkodnék neki múltamról, hogy aztán az ő szíve fájjon. Engem ne sajnáljon senki, és ő se...

Bementem a szobámba egyből beugrottam az ágyamba, hogy zokogjak. Később kopogtak az ajtómon.
-Menj el! Most nem akarok veled beszélni, fáradt vagyok! -Az ajtóm kinyílt és a fõnökom egy adag pizzát hozott be.
-Ugye nem akarod, hogy ezt az egészet egyedül egyem meg? -kérdezte
-Akkor azt várod hogy én egyem meg?!
-Dehogy, gyere ki együk meg együtt, és amúgy szeretnék veled beszélni.
-De én mondtam hogy nem akarok, szóval kérlek menj el! -elhagyta a szobát, pont ahogy gondoltam, de hirtelen valaki leült az ágyamra.

-Mit csinálsz itt? Menj egyed a pizzád!-mondtam neki, aztán lelöktem az ágyról
-Azt hiszem eltörted a karom! -hisztizett lent a földön, amire egyből kipattantam az ágyból.
-Mutasd hol fáj! -mondtam neki ijedtemben, amire megfogta a kezemet, majd a mellkasára tette.
-Itt...
-Azt hittem súlyos bajod van! Ez nem játék, vetted?!
-Igen, főnök. -lehajtotta fejét.
-De ha már lejöttél gyere szépen velem enni -Megragadta a karom és kihúzott a konyhába