CONTROLLING TIME

8. Utolsó Esély.

Reggel amikor felébredtem két erős kar fonta körül a felső testemet. Hónapok óta most volt az első éjszakám amit nyugodtan végig tudtam aludni.
Ransom felé fordultam és megsimítottam az arcát. Mindenki azt mondta rá, hogy kegyetlen és félelmetes, de én ezt az oldalát nem is ismertem, hiszen velem mindig kedves és figyelmes volt. Gondoltam készítek valami reggelit, felkaptam magamra egy köntöst és kimentem a konyhába.

Viszont a felhőtlen boldogságom hamar elszállt, hiszen a pultnál Mads ült. Elkeseredtem a látványától. Rá se pillantottam és úgy kezdtem a konyhába tevékenykedni.
- Abby. - szólt hozzám rekedt hangon.
Próbáltam figyelmen kívül hagyni de mögém lépett és elkapta a csuklómat így kénytelen voltan ránézni.
- Megmondtam Mads, hogy menj innen. Minek jöttél?
- Láttalak, Ransommal.
- Nem értelek.
- Az egész istenverte ház bevan kamerázva Abby! Láttam, hogy mit műveletek a fürdőbe. - szeme szikrázott.
- És?
- Mi az, hogy és? Hűtlen voltál hozzám.
Elnevettem magam kínomban.
- Mads, te van, hogy egyszerre több nővel szexelsz. Nehogy azt hidd, hogy Micky nem mond el nekem dolgokat. Ez a minimum, hogy én is lefeküdtem mással.
- Élvezted Abby?
Nem válaszoltam neki csak feszülten bámultam rá.
- Azt kérdeztem élvezted?
Bólintottam és Mads arcára egy furcsa vigyor ült ki, ez kicsit megrémített, mert ezt a tekintetet még sosem láttam.
- Nagyobb a farka mint az enyém? - elkapta a karom és közel húzott magához és a mellkasának ütköztem.
- Mads, fejezd be! - kicsit megemeltem a hangom.
- Nagyobb a farka mint az enyém?! Élvezted, hogy más pasi kefélt téged a házunkban?!! - ordított.
- Elegem van belőled Mikkelsen! Takarodj innen vagy rohadtul megbánod! - elkezdtem rángatni a kezem, de erősen fogott és nem tudtam szabadulni a szorításából.
- Nem! Ez az én házam is! Te pedig a feleségem vagy!
- Már nem sokáig. Kurvára elfogok válni tőled!
- Abby! Én voltam az első férfi az életedben és én is leszek az utolsó, ezt jó ha megjegyzed.
- Engedj el, mert megfejellek.
- Nem engedlek, innentől kezdve árgus szemekkel fogom figyelni minden lépésedet és azt is leszarom, hogy Dowak vagy. Mellettem maradsz ha tetszik ha nem.
- Lófaszt. Inkább felakasztom magam!
- Akkor kezdheted fonni a saját köteledet drágám. - nyomott egy csókot a számra de én erőszakosan megharaptam és Mads felmordult amikor az első vércsepp kicsordult az alsó ajkából.
Bekapcsolt nála valami és agresszívan elkapta a derekamat és megfordított, hogy háttal legyek neki. A lábaimat egy nagy terpeszbe szétrúgta és a felső testemet lenyomta a konyhapultra. A köntöst felhajtotta a hátamra és szorosan fogott, hogy mozdulni se tudjak.
- Mads!! Eressz már te kibaszott idegbeteg!
- Kussolj! Most úgy megkeféllek, hogy a nevedet is elfeledtetem veled.
- Engedj már!! - ordítottam.
Megéreztem alul a feszítő érzést és keményen dugni kezdett. Az arcom a márvány felüleleten lenyúzodott. Nem maradt más választásom, túl erős volt, segítségre volt szükségem.
- Ransom! - kezdtem kiabálni a nevét de Mads hirtelen a tenyerét a szám elé tette. Teljes erőből beleharaptam Mads ujjába így a férfi kicsit enyhített a fogásán és kitudtam egyenesedni. Ellöktem magamtól és kikaptam egy konyhakést a fiókból. Ziháltam és idegesen néztem a férjemre aki mostanra már csak egy idegbeteg, idegen lett a számomra.

Ransom kifutott a szobából, de a dulakodásra Armin és Ray is megjelentek a vendégszárnyból. Fegyvert fogtak Madsre aki csak röhögött mint akinek teljesen elment az esze.
- Menj el Mads. - lépett közelebb Ransom és a férjem tekintete ködös lett.
- Neked, hogy van pofád egyáltalán a szemem elé kerülni?! Megdugtad a feleségemet! Megfogsz dögleni!
Ransom elkapta a karomat és maga mögé rántott, testével védelmezett engem.
- Kibaszottul véged van Drysdale! Levadászlak és könyörögni fogsz a halálért!
- Alig várom! - mosolyodott el Ransom és ekkor elegem lett.
- Mindenki menjen innen! - kiáltottam el magam.
Armin és Ray sóhajtva kimentek az udvarra Ransom pedig továbbra is állt előttem.
- Te is menj innen. - böktem meg Ransom hátát.
- Mi? Nem hagylak itt! - döbbenet ült ki az arcára.
- Menj már! - ráförmedtem és Ransom sóhajtva megfogta a cuccait és a két testőr után indult.

Madsra néztem és fájt, hogy ez történt velünk.
- Abby.. Én.. Sajnálom. Elszaladt velem a ló. - motyogta.
- Menj el te is Mads.
- Szeretlek Abby, de ha nem tudod, hogy hol a helyed akkor ne csodálkozz rajta, hogy ilyet teszek.
- Menj..... Innen...
Mads sóhajtott és a kabátját felvette a székről. Odalépett hozzám és nyomott egy csókot a homlokomra majd kiment a bejárati ajtón.

Pár perc múlva hallottam, hogy Ransom kocsija is elindult az udvarból, majd követte Madsé.

Végre egyedül lehettem. A nappaliba lévő tükörben elkezdtem vizsgálni az arcomat ami lenyúzodott a konyhapulton.
Bekentem egy krémmel és csak bámultam a tükörképem. Megtört nő lettem. Mads rabja voltam, tele voltam zúzodásokkal és az arcom is beesett volt. Utáltam, hogy ennyire leamortízálodtam. Eldöntöttem, hogy talpra állok, nem törhet meg senki és semmi.

Bementem a fürdőbe és engedtem egy jó nagy adag vizet a kádba. Levettem a köntösömet és beleültem a gőzölgő habtengerbe. A fiókhoz nyúltam és kivettem belőle a dugi cigimet. Rágyújtottam és lassan fújtam ki a füstöt.
Pár perc múlva a nappali irányából mozgolodást hallottam. A léptek egyre hangosabbak lettek, majd végül valaki kopogni kezdett az ajtón.
Nem válaszoltam, elképzelni se tudtam, hogy ki lehetett.
Ekkor kinyílt az ajtó és Mads lépett be rajta. Ütemtelenül vette a levegőt.
A szennyes kosarat a kád mellé húzta és ráült. Csak meredten bámult én pedig a cigimet felé nyújtottam, Mads elvette, beleszívott kettő nagyot, majd visszaadta nekem az égő dohányt.
- Hajlandó vagyok elválni tőled Abby.
- Tényleg? - elnevettem magam, mert egy szavát se hittem el.
- Igen, viszont szeretnék neked egy alkut ajánlani.
- Mi lenne az? - sóhajtottam, mert azt akartam, hogy már vége legyen a közös szenvedésünknek.
- Adj egy hónapot nekem Abby, hogy megmutassam neked, hogy tudok rendes férj is lenni. Ha egy hónap után is úgy gondolod, hogy válni akarsz, szó nélkül belemegyek.
- Mads.. Minek erőltetjük ezt? - megdörzsöltem a homlokomat.
- Mert szeretném megmutatni, hogy képes vagyok rá, kérlek Abby. - megfogta a kezemet és a szemembe nézett. Elszántságot láttam rajta de aggódalom is észre vehető volt a tekintetén.
- Két hét. Egy hónapig nem vagyok hajlandó kísérletezni. Ha egyetlen egyszer, testileg, vagy lelkileg bántalmazol azonnal elhagylak.
- Rendben Abby! - nyomott egy csókot a kézfejemre.
- Ez az utolsó esélyed Mads, ha ezt elbaszod, soha többé nem vagyok hajlandó veled szóba állni.
- Köszönöm Abby! - hajolt a számhoz és megcsókolt gyengéden, de rosszul voltam attól, hogy hozzám ért, de még is szerettem őt.
Miért ilyen nehéz kiszállni egy bántalmazó kapcsolatból?