CONTROLLING TIME

16. Féltékeny vagy?

Abby hangja miatt elengedtem ezt a kis lotyót aki elégedetten vigyorgott rám.
- Mi a szart művelsz Ransom? - lépett oda idegesen hozzám és a fülemnél fogva húzott maga után.
- Abby! Ez fáj!! - próbáltam a mini kezét levenni a fülemről de esélyem se volt.
Amikor a terem végébe értünk végre elengedett. A kezemet a megtépázott fülemre tettem és szomorúan néztem az előttem álló dühös nőre.
- Miért folytogattad meg?
- Mert megérdemelte!
- Ransom...
- Szemtelenkedett és kihúzta a gyufát. Azzal jó ha tisztában vagy Abby, hogy én csak veled viselkedek kezes bárányként. Én egy hidegvérű ember vagyok.
- Azt mondtad nem bántasz nőket!
- Így van, de ez nem nő, hanem egy mocskos kis ribanc.
Abby végig mérte a távolabb álló fekete hajú lányt és furcsa módon finytorogni kezdett.
- Te gomboltad ki a felsőjét? - nézett rám Abby.
- Mi? Dehogy! Fúj.. - még a hideg is kirázott attól amit mondott.
- Nagyon rád van izgulva. - Abby tördelni kezdte az ujjait és a szemembe nézett.
- Te féltékeny vagy? - elvigyorodtam mert egyre dühösebb fejet vágott az én kis őzikém.
- Mi? Dehogy! Mire lennék?! Hiszen nem vagyunk együtt azt csinálsz amit akarsz.. - megvonta a vállát, de látszott rajta, hogy felfog robbani.
- Pedig nekem úgy tűnik.. Akkor.. Ha odamegyek a fekete hajúhoz, aki úgy rám van izgulva és lesmárolom, akkor nem leszel mérges? - kuncogtam.
- Nem! - szinte már kiabálta.
- Rendben...akkor én..most..megyek..-mutattam a fekete hajú nő irányába és lassan lépdelni kezdtem, reménykedtem abban, hogy leállít mert rohadtul nem volt kedvem megcsókolni senkit sem Abbyn kívül.

Abby egy ideig nézett engem, majd megindult utánam, elkapta a csuklómat és megölelt szorosan.
- J.. Jó lehet, hogy kicsit féltékeny vagyok. - motyogta.
- Hogy mit mondtál? Nem hallottam..valaki letépte a fülemet.. -kuncogtam majd odahajoltam a szájához, hogy a fülembe mondja.
- Kicsit féltékeny vagyok. - ahogy ezt kimondta libabőrös lett a testem.
- Helyes. - simítottam meg az arcát és lassan az ajkaihoz hajoltam és megcsókoltam.
Abby teljesen elpirult, de viszonozta.
Amikor elhajoltam tőle akkor vettem észre, hogy a tökéletes ruhában van.
- Na ez lesz az... - mutogattam végig a fekete anyagú ruhára.
- Nekem is tetszik. - harapott az alsó ajkába és kicsit hátrébb lépett a falhoz, hogy jobban szemügyre tudjam venni.

- Csodaszép vagy! - megdobbantotta a szívemet Abby látványa.
Intettem a szőke hajú nőnek aki eddig életem szerelmét öltöztette.
- Igen Mr. Drysdale? - kérdezte kicsit félve.
- Ezt elvisszük! - mutogattam az Abbyn lévő ruhára.
- Rendben, kérik hozzá a magassarkút is?
- Persze! Csomagoljon el mindent!

A szőke hölgy elvitte Abbyt átöltözni, majd egy csontos kezet éreztem meg a vállamon.
- Na, jön a raktárba?
- És mit akarsz ott? - sóhajtottam.
- Szexelni.
- Menj egyedül, minek kellek én ahhoz? - kezdett felmenni bennem a pumpa.
- Egyedül nem lehet.
- Pedig megbaszhatnád magad! - vigyorogtam rá.
- Ugyan már szép fiú, nem kell játszani az elérhetetlent. - a kezét a farkamra csúsztatta és belemarkolt ami kőkeményen állt, de rohadtul Abby miatt.
A fekete hajú nő eltátotta a száját.
- Szóval igaz a pletyka, hogy magának jó nagy farka van. - letérdelt elém és elkezdte kicsatolni az övemet.
Elkaptam a haját és erősen húzni kezdtem.
- Nem nyúlsz hozzám, megértetted?!
- De hisz áll a farkad! Én csak könnyíteni szeretnék rajtad!
- Majd segít rajtam az aki miatt felállt és az nem te vagy csillagom!

Abby állt meg a lány mögött a kezében a papír táskával amiben a cipő meg a ruha volt. Abby levette a kezemet a lány hajáról és felsegítette a földről, de aztán majd kiesett a szemem a helyéről, Abby akkorát bevert a fekete hajú csajnak, hogy ájultan a földre borult.
A szőke hajú meg sem nyikkant csak ingetetett nekünk.
- Köszi Anna a segítséget. - nézett hátra Abby a szőke hajú hölgyre.

Ezután megfogta a kezem és kirángatott az üzletből. A motorig meg sem álltunk. Abby szótlanul felvette a sisakot és felült a járműre. A kis papír táskát a motor tárolójába tettem, majd felültem Abby elé és kirúgtam a kitámasztót.
Út közben szorosan kapaszkodott belém és a fejét a hátamra hajtotta. Éreztem, a szíve vad, ritmustalan dobogását. A hasamat simogatta végig és a farkam már kegyetlenül feszített. Amikor a házamhoz értünk Abbynek segítettem leszállni a motorról majd bementünk a házba és Abby egyből a konyha felé vette az irányt.
- Kérsz kávét? - kérdezte miközben a szekrényeknél hajolgatott.
- Abby.. - simultam rá a fenekére teljesen.
- Hmmm..? - kiegyenesedett és a válla felett rám nézett.
- Miért ütötted meg azt a nőt?
- Mint te is mondtad, kihúzta a gyufát..
- Miért tetted Abby? - teljesen rásimultam és a fülébe suttogva tettem fel ezt a kérdést. A kezemet a derekára tettem és szorosan fogtam őt.
- Mert ezt éreztem helyesnek..
Beletúrtam az egyik kezemmel a hajába, az ujjaim köré fogtam a nagy loboncát és egy határozott mozdulattal meghúztam így a feje hátra rándult és a megfeszült nyakával találtam szembe magam.
- Abby.. Mit érzel..? Mond el nekem.. - suttogtam a bőrére a szavakat.
- Most? - egyre nehezebben vette a levegőt.
- Most. Mit vált ki belőled az érintésem? - csúsztattam rá a szabad kezem a mellére és megmarkoltam, közben a haját még mindig szorosan fogtam.
Abby az alsó ajkába harapva figyelte a kezem ahogy a keblét markolgattam.
- Miért nem mondod el te? Hogy te mit érzel? - nézett vágyakozva rám.
- Szeretnéd tudni? - közben a farkam teljesen a fenekének nyomtam, így egy gyengéd nyögés elhagyta el a száját.
- Nagyon, kérlek, mond el, hogy mit érzel mikor a közeledben vagyok...és azt is mond el, hogy az üzletben miért hívtál a mennyasszonyodnak..
- Azért hívtalak így , mert egy mennyasszonytól bezsonganak az alkalmazottak sokkal jobban körül ugrálják mint bárki mást.

Ez nyilván hazugság volt, hiszen imádtam a gondolatot, hogy Abby az én mennyasszonyom. Szerettem volna ha igazából hozzám tartozna. De egyenlőre a hülye érzéseimet se mertem neki bevallani. Nem akartam elmondani, hogy a szívem egy ideje csakis miatt dobog, félek attól, hogy ő nem így érez az irányomba. Rettegek az elutasítástól. Hiszen egyetlen egyszer voltam szerelmes az életemben és akkor is kegyetlenül pofára estem. Nem akartam mégegyszer ebbe a hibába esni.