CONTROLLING TIME

11. Nyugalom.

Fél holtan feküdtem a szőnyegen, Mads pucéran ott hagyott, mint egy darab rongyot. A kandallóban pislákoló fényt néztem hason fekve. Az arcom teljesen belenyomodott a szőnyeg hosszú szálaiba és mozdulni se tudtam. Fájt minden, még a levegővétel is.
Zajt hallottam az előszoba felől és a szememet összeszorítva imádkoztam, hogy ne Mads jöjjön. Az egyre közeledő léptek miatt a szívem szinte kiugrott a helyéről. Egy hideg tenyér simult a hátamra.
- Abby, nincs sok időnk, feltudsz kelni? - hallottam a rekedt férfi hangot, ugyan rettentő ismerős volt, de a sok fájdalom miatt nem tudtam hová tenni a hang tulajdonosát. Megráztam a fejem, mert megszólalni se bírtam.
Ekkor a tenyér óvatosan az oldalamra fordított és felemelt az erős karjai közé. Az illata ismerős volt és a mellkasához bújtam.
- N.. Ne bánts kérlek. - nyöszörögtem neki halkan.
- Dehogy bántalak Abby! Soha többé nem eshet bajod!

Ekkor más emberek hangját is meghallottam, de csak motyogást értettem. Szédültem és inkább lehunytam a szemem.

A nap sugaraira ébredtem, szinte kiégette a szememet. Felültem az ágyba és akkor észleltem, hogy egy számomra teljesen idegen helyen vagyok. Az ablakon kinéztem de csak a végtelen tengert láttam. Teljesen pucér voltam és ettől elkezdtem feszengeni.

Fájt mindenem. A hátam tele volt lila foltokkal az arcom pedig úgy nézett ki mint egy kifestő. Megpróbáltam felkelni az ágyból, de esélytelennek bizonyult. Ekkor kinyílt az ajtó és összerezzentem, viszont amikor megpillantottam a férfit, hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Egy kő esett le a szívemről.
- Szia Abby, hogy vagy? - kérdezte Ransom és az ágyam mellé sétált.
- T... Te élsz.. - kicsit elmosolyodtam és könnycseppek elkezdtek gyűlni a szememben.
- Élek bizony.. Ugyan fáj a szúrás nyoma, de megmaradok. Te azért szarabbul nézel ki.
- M.. Megmentettél.. - eltört a mécses, sírni kezdtem.
- Nyugi Abby, most már biztonságban vagy! - közelebb ült hozzám és a tarkómra tette a kezét és a mellkasához húzott.
Percekig csak zokogtam mint egy kislány aki leejtette a fagyiját.
Amikor nagyjából sikerült megnyugodnom felnéztem rá.
- Ray és Armin jól vannak? - szipogtam.
- Igen, bár Mads emberei megpróbálták eltenni őket láb alól, de kisebb zúzodásokkal megúszták.
- Jó.. Sajnálom, hogy ennyi galibát okoztam nektek. - lehajtottam a fejem és Ransom megérintette a kézfejem.
- Abby, nem te okoztál galibát hanem a kibaszott férjed. Aki már nem sokáig lesz életben.
- M.. Meddig voltam kiütve?
- Három napig, szóval lekéne fürödnöd és enned is kéne, feltudsz állni?
- N.. Nem tudom, megpróbalom.
- Had segítsek! - felállt Ransom és az izmos alkarjában kapaszkodva sikerült talpra állnom. Menni viszont nem tudtam, Mads annyira durván megerőszakolt, hogy fájt a medence csontom is.
- Felveszlek. - mondta szinte suttogva Ransom, majd a karjába vett.
- Nem szükséges, valahogy kievickélek a fürödőbe. - elpirulva néztem rá.
- Szó sem lehet róla! Viszlek a kezembe! - kihúzta magát büszkén és bevitt a fürdőbe. Leültetett egy székre amire a friss törölközők voltak hajtogatva és amikor megnyitotta a kádban a vizet előtörtek az emlékek.
- N.. Nem lehetne, hogy inkább zuhanyozzak? - kérdeztem zavartan.
- Miért? - pillantott rám kicsit értetlenül.
- Mads.. Majdnem belefolytott egy kád vízbe. Nem szívesen ülnek bele. - sóhajtottam.
- Abby, vigyázok rád, itt leszek végig, oké?
- F... Félek.. - szipogtam.
- Nem kell. Én melletted vagyok!
Egy fürdő bombát is beledobott a vízbe ami kellemes fahéjas illatot árasztott. Ransom feltűrte az felsőjét és beledugta a vízbe, így ellenőrizte le, hogy megfelelő e a hőmérséklete.
- Oké, felkészültél? - lépett elém de én remegő testtel bámultam a kádat.
- N..nem..-ráztam a fejem. - Nem megy, sajnálom!
- Abby.. Bízz bennem.. - hangja lágy volt és megsimította a fejemet.
Csak felnéztem rá és a kék szempárjában aggódást láttam és rengeteg dühöt amiért ezt tette velem a férjem. Ransom átkarolta a pucér derekamat, majd a lábam alá nyúlt a másik kezével és megemelt. Lassan a kádhoz sétált és belerakott a vízbe. A karjába kapaszkodtam de a fahéjas illat kicsit enyhítette a szorongásomat.
- Foglak, oké?! - nézett a szemembe mert látta, hogy egyre sűrűbben veszem a levegőt.
- Oké.. - motyogtam.
A fenekem hozzáért a kád aljához és összerezzentem. Ransom a mellkasomra tette a kezét és neki nyomott a kád oldalának, hogy kényelmesen tudjak feküdni a vízben.
Letérdelt mellém és a vizet locsolgatni kezdte a testemre, de én a másik karjában úgy kapaszkodtam mintha az életem múlt volna rajta.
- Nyugi Abby. Nyugalom..
- Miért teszed ezt? - néztem rá és kicsit lejebb engedtem a kezem amivel kapaszkodtam benne.
- Mármint micsodát?
- Miért vigyázol rám?
Ransom egy ideig csak bámult, majd megköszörülte a torkát.
- Nő vagy, nőket nem illik bántani. - hangja rideg lett.
- Oh.. - kicsit elszomorodtam mert azt hittem, hogy valamit érez irántam és azért gondoskodik rólam.
- Megmosom a hajad, de fel kell állnom a samponért oké? - nézett rám a csodaszép kék szemeivel.
- Oké.. - elengedtem teljesen a karját és elkezdtem élvezni a meleg víz adta biztonságot.

Ransom felállt és a szekrényhez sétált és kivett belőle egy flakon sampont. Amikor visszalépett mellém akkor megszólaltam.
- Megpróbálom egyedül.. Addig nyugodtan menj a dolgodra. - nyúltam a samponért amit Ransom nehezen, de átadott.

Kicsit hátrébb sétált és amikor már azt hittem, hogy kimegy megfordult és keresztbe tett karral megtámaszkodott az egyik szekrénynél, csak mosolygott és az ujjait babrálta.

- Mi olyan mulatságos? - kérdeztem tőle mikor sziszegve elkezdtem mosni a hajamat.
- Az, hogy azt hiszed, hogy nem érzek irántad semmit, vicces fejet vágtál.
Ekkor rák vörös lett a fejem, de szerencsémre talán sok lilás zöldes folttól nem látszott annyira.
- Mi? - csak ez a kérdés csúszott ki a számon.
Ransom visszasétált kádhoz majd leült székre.
- Nem hagylak itt Abby, megígértem, hogy vigyázok rád. Amilyen szerencsétlen vagy még megcsúsznál és bevernéd a fejed.

Csak bámultam rá, komolyan nem igazodok ki ezen az emberen.

Ransom segített leöblíteni a hajamat majd amikor megmostam minden testrészemet kiemelt a kádból és körém tekert egy törölközőt.
A hátamon lévő zúzodásokat elkezdte bekenni én pedig a tükörből figyeltem minden mozdulatát, nem voltam túl kellemes látvány a hatalmas moniklival a szemem alatt.
Amikor végzett a hátamon a szemem alá is kent egy kicsit majd felkapott és visszavitt a szobába.
A szekrényébe matatott majd egy fehér inget és egy alsó nadrágot vett ki a ruhái közül.
- Nincs semmi női ruhám. - magyarázkodott.-Szóval be kell érned ezekkel. - halványan elmosolyodott.
Az ágy végében álltam és Ransom lassan lehúzta rólam a törölközőt. Végig mérte szemtelenül a testem majd a szemeimbe nézett.
- Most össze vagy törve kicsi őzike! De majd én ápollak téged és a legerősebb nőt faragjuk belőled, oké?
- Oké.. - mosolyogtam.
Ransom segített felvenni a selyem inget ami cseppet sem irritálta a zúzodásaimat. Olyan figyelmes! Majd beleléptetett az alsójába és felhúzta a csípőmig. Viccesen állt rajtam, hiszen nem volt mi kitömje a boxert.
- És most megyünk enni Abby!
- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem. Nagyon sokat jelent.

Ransom elmosolyodott és nyomott egy puszit a homlokomra majd felkapott ismét és elindult velem a földszint irányába.