CONTROLLING TIME

19. Szóval?

- Szóval Ransom Drysdale miért hívtál a szerelmednek? - tettem fel neki a kérdést miközben a teraszon cigizett.
A két szárnyú ajtó ki volt tárva és a kényelmes puffban ülő férfit néztem az ágyból fekve.
- Elkapott a hév. - válaszolta, de alig lehetett hallani amit mondott.
- Mi? - kiabáltam neki.
- Gyere ki Abby! - kiabált vissza.
- De olyan kényelmes az ágyad.. - nyöszörögtem. - Mellesleg sikerült úgy megdugnod, hogy lábra se tudok állni. - kuncogtam.
Ransom elvigyorodott, majd elnyomta a cigit és lassan besétált a szobába. A szél fújt és az ég is dörgött. Imádtam a vihar előtti illatokat, de az ágy felé közeledő férfit még annál is jobban.
Ransom leült mellém, egy boxer volt csak rajta és a combjára helyeztem a fejemet. Az izmos mellkasát simogattam ő pedig a kezét a hasamra tette.
- Szóval?-tettem fel újra a kérdést.
- Abby, nem akarok semmit se elsietni, hiszen most váltál el a férjedtől, nem biztos, hogy készen állsz arra amit én szeretnék. - sóhajtott keservesen.
- Aha...szóval nem válaszolsz, mert úgy gondolod, hogy nem vagyok felkészülve. - motyogtam vissza a válaszát kicsit megsértődött hangnemben.
- Nekem ez nehéz Abby! Sose voltam még ilyen helyzetbe!
- Sose feküdt még nő az öledbe? - próbáltam elpoénkodni, mert nagyon feszültnek tűnt.
- Egyébként... Nem.. - nézett drámain a távolba.
- Úristen, én vettem el a szűzességed? Azért vagy ilyen komoly? - eltátottam a számat de közben alig bírtam visszafogni a röhögést.
- Mi?! Talán olyan voltam a zuhany alatt mint egy szűz csávó? Vagy a Red Roomba? Vagy a ház összes pontján?!-mutogatott kiakadva.
Elmosolyodtam majd felültem és az ölébe másztam, a karomat a vállára tettem és egyenesen a szemébe néztem.
- Ransom, kérlek mond el, hogy mit érzel. Felnőtt nő vagyok,hidd el, hogy feltudom dolgozni..
Ransom sóhajtott majd a kezét a derekamra csúsztatta és csak nézett, percekig.... Néma... Csendben...

- Az a helyzet Abby, hogy azt hiszem beléd szerettem.-kicsit félve pillantott rám.
- Folytasd..
- Öhm...nekem ez tényleg furcsa és izzad a tenyerem is! Ez normális? - nézett rám kétségbeesetten.
- Igen.. - mosolyogtam rá, mert olyan volt mint egy tinédzser aki életében nem beszélgetett nővel az anyján kívül.
- Szóval a lényeg az...hogy szeret...szeret...

Majd kiesett a szemem annyira vártam, hogy végre kimondja, a szívem hevesen kalapált és..az én tenyerem is izzadt...
Ransom nagy levegőt vett, majd kimondta az a szót ami egy életre megmelengette minden egyes porcikámat.

- Szeretlek.

Annyira csodás volt, talán ő volt az egyetlen ember az életemben aki tényleg őszintén mondta ezt nekem.

- Én is szeretlek Ransom Drysdale. - mosolyogtam rá és az ajkához hajoltam, majd gyengéden megcsókoltam.
Ransom érezhetően megkönnyebbült, az izmai ellazultak és a fejszíne is kezdett a rákvörösből vissza változni.
- Nem akarsz ideköltözni? - nézett rám boci szemekkel.
- Ez most valami vicc? - kérdeztem tőle komoly tekintettel.
- Öhm.. Persze, ha nem tartod korainak... - motyogott és kibaszott aranyos volt.
- Nagyon szívesen hozzád költözök Ransom.. - suttogtam az ajkaira és ő szorosan magához ölelt. Percekig így voltunk és ilyen békét még sosem éreztem.

Ekkor értettem meg, hogy nekem azért kellett találkoznom Madssel, hogy életem szerelmét megismerhessem.

Reggel amikor megébredtem Ransom karjai öleltek. Felé fordultam és elkezdtem az arcát lágyan puszilgatni. Ransom csak csukott szemmel mosolygott, élvezte a gyengéd gesztust. A karját a hátamra csúsztatta és cirógatni kezdte a bőrömet.
- Sose gondoltam volna, hogy egyszer ilyen nyálas hapsivá változok. - mondta rekedt hangon.
- Miért lennél nyálas? - bújtam hozzá még szorosabban.
- Nem szokásom.. Nőket cirógatni...de te ezt is kiérdemelted. - hirtelen felém mászott és elkezdte a nyakamat csókolgatni.
A kezemet a tarkójára csúsztattam és élveztem lehunyt szemmel minden egyes érintését. Mikor már azt hittem, hogy szex lesz, Ransom kikelt az ágyból és elkezdte a ruháit keresni.