Fájdalommal együtt Szjg FF

20.rész Zsolti

Reni gyorsan közénk állt engem takarva. Cortez végül leengedte a levegőben tartott öklét majd hátat fordítva nekünk bement az iskolába.
-Jól vagy?-fordult felém a lány aggodalmas tekintettel.
-Persze, semmi bajom. És te?
-Én is jól vagyok...azt hiszem.
-Akarsz beszélni róla?-indultunk el.
-Nem, most inkább nem szeretnék.
-Megértem.
A teremben már nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni, mert mindketten megvoltunk a saját barátitársaságunkban. Reni Virággal, és Kingával beszélgetett, amíg én Dava-vel és Ricsivel.
A nap végén viszont az épület előtt megállva vártam, hogy a barátnőm kijöjjön hogy majd hazakísérhessem.
-Zsolt?-integetett előttem egy kéz.
-Hm? Ohh...csoki Kinga-fordultam a lány felé.
-Renátát várod?
-Aham. Nem láttad esetleg valahol?
-Még Virággal a szekrényeknél beszélgetnek.
-Köszi.
-Őszintén nagyon örülök nektek.
Ez a válasz nagyon meglepett, hiszen Kingától ilyet vagy soha vagy nagyon ritkán hallhatsz.
-Mindkettőtöket szégyellem bevallani, de nagyon irigyellek. Remélem hogy valaha lesz egy ilyen kapcsolatom. És Zsolti....kérlek vigyázz Renátára. Néha nagyon szerencsétlen tud lenni, ezért mindig kell neki egy erős kéz ami fel tudja húzni bárhol, és bármikor.
Nem válaszoltam semmit csak odaléptem hozzá és megöleltem.
-Tudod Kinga nagyon jó barát vagy-suttogtam elérzékenyülve.-Reni már csomószor mesélt arról, hogy hogyan segítettél neki fölállni miután a padlón volt. Köszönöm hogy itt vagy nekem és Reninek. Néha nem is tudnám hogy mit kezdenénk nélküled. Ohh...és valamikor biztos rád is rátalál az igaz szerelem! Csak várnod kell a megfelelő emberre-engedtem el.
-Az ott nem Renáta?
-De!-néztem ugyanarra.-Hé Reni!-kiabáltam utána de a lány vagy nem hallotta vagy figyelmen kívül hagyott.-Nem bánnád, hogyha most utána mennék?
-Istenem menj már!-förmedt rám.
-Nyugi Ló, megyek már!-kezdtem el rohanni.
-NAGY ZSOLT NE HÍVJ ÍGY!-nem fordultam vissza, hanem mosolyogva tovább futottam.
Olyan 20 másodperc laza kocogás után utol értem Renit.
-Csoki! Nem hallottad hogy utánad kiabáltam?
-Nem, bocs-tartotta a gyors tempót.
-Minden oké?
-Mi bajom lenne?
-Semmi...-hagytam abba a kikérdezést.
-Holnap találkozunk-értünk a házuk elé.
-Szia-nyomtam egy puszit a szájára.
-Szia-sietett be a házba.
Fogalmam sincs hogy most pontosan mi lehet a baja...Vajon az hogy látott minket Kingával ölelkezni? De ennek semmi értelme sincs. Hiszen tudja hogy Kinga és én csak barátok vagyunk. Hiszen egyikünk sem érez semmit a másik iránt. Áhh...ezt az egészet el is vetem. Akkor viszont mi bánthatja őt? Azt hiszem hogy soha nem fogom megérteni a női logikát és gondolkozást...