A harcos győzelme

2. VÁROSI SUTTYÓK

Egészen hamar beértünk a városba, aztán körülnéztem. Ó, büdös, a kedvencem, a füst szaga! Ez azt jelenti, baromira hazaértem! Vagyis, nagyon közel vagyok hozzá!

Együtt lépdeltünk be, aztán ismét széttekintettem, hátha hirtelen ideszökkent egy unikornis, vagy beugrott egy bazi nagy húsevő növény. Miután nem lett apokalipszis, Vander oldalán sétáltunk az egyik sarokhoz, aztán a faszi elkapott, majd berántott valami sikátorba.

Magasságos egek, most lesz az, amikor megbasz! Ez az, igen, szeretném, te szexiség, tedd meg velem, rakd be a farkad, ez az! Mi a faszért nem csinálod? Hát ez gáz, a csávó csak nem akarja az igazat!

– Na, most mi van?

– Tessék, fogd! – nyújtotta felém a ruháját. Talán... talán mégis lesz valami! – Vedd fel! – Hogy mi a faszomat akar?

– Mi van?

– Herceg vagy, legyél már kulturáltabb! Egyébként pedig, el kell rejtsd magad... herceg vagy, jobb, ha nem ismernek fel.

– Ebben mondjuk baromira igazad van, viszont nem leszek költőibb, nemesibb szar! Hagyjál ezzel a baromsággal, laza fickó vagyok, akit nem érdekel semmi!

– Csak az erdőt nem bírod – nevetett fel Vander, miközben a fejemre húzta a csuklyát.

– Nincs vele bajom, valójában a járáshoz nem értek.

– Futásnak hívják azt a másikat, amit szinte sosem művelsz, mert valószínűleg a valagad pihenteted.

– Hé, nemrég mondtam, nagy meló hercegnek lenni! El kéne vennem egy picsát!

– Tessék? – kérdezte halkan, miközben előbújtunk a házak mögül, de sajna nem egy baszás után.

– Liberisnek hívják, azt szeretné apám, házasodjak össze azzal a némberrel! Tiszta rusnya meg idegesítő, ráadásul nem is szeretem a nőket.

Na, bassza meg, elszóltam magam! Erről nem szabad beszélnem senkinek, mégis mi a fasz ütött belém? Elmondtam egy körülbelül tök ismeretlennek, hogy a férfiakra bukom, hát ez csodálatos és rettentően gáz!

Vajon mit reagál? Nincs elég érzelem az arcán, pedig lehetne neki. Ritka szar vagyok az emberek, elfek vagy bármilyen más lény arckifejezéseinek felismerésében. Egyszerűen elcseszetten születtem! Nem véletlenül zárkózom be, aztán olvasok.

Az ezerszer jobb hobbi, nem zargatnak, míg olyan nem létező fószerekre verem, akikre csak akarom! Erre Cassien a Lelkek krónikájából lazán megjelent előttem Vander képében, mégsem baszott meg! Pedig abban a könyvben az a szexi lovag megtette volna, a teremtők szavára mondom!

– Szóval, buzi vagy?

– Hogy mit beszélsz, meglökjelek?! – kezdtem hergelni, miután mélyen megsértett ezzel az egy szóval: buzi, vagyis búzacsíra. Ja, nem.

– Jobb lenne nem elesned, így arra kérlek, inkább ne!

– Oké, akkor nem fogom. De ez attól még zavar!

– Nyugodj már meg, nem érdekel, kivel akarsz smárolni és mennyit, a lényeg, hogy most szállást kell keresnünk! Éjszaka nem szeretnék kint lenni, ránézésre ez Nightford, úgy hallottam, sok errefelé a bűnöző.

– Az lehet, gőzöm nincs róla, annyira nem néztem, merrefelé járunk. Miből következtetsz erre? – kezdtem leskelődni, hátha rájövök, honnan szedi ezt, de nem láttam semmi túl izgit.