Nézegettem a tájat, szépen, lazán, ahogy azt kell, viszont közben kurvára féltettem az életem, ugyanis ez a Vander tényleg egy kibaszott dagadt tehénhez volt hasonlatos, ami vadul repkedett az égben, jó, lassan, eléggé szarul, pont ezért nem akartam elhalálozni rajta.
Ráadásul el sem hiszem, milyen előnytelen tud lenni egy ekkora farkú csávó, mikor én annyira bírom őt! Konkrétan időközben valami nedves trutyit árasztott a pikkelyei közül, én meg csúsztam lefelé, szóval nagyon erősen fogtam a szarvát.
– Baszki, te eléggé csöpögős leszel itt! Felizgultál, mi? Áll a húsos sárkány dorongod, míg én ártatlanul itt vagyok? – kezdtem el pofázni, hátha némileg összeszedem magam a kapaszkodáshoz. – Lassan lecsúszom a hájas nyakadról, de ne zavarjon!
– Felizgult a tudod kid! Neked áll a faszod még mindig, pedig már jó ideje nem változtam vissza, ezt megtiszteltetésnek veszem!
– Ki mondta, hogy rád izgultam fel? Lehet spontán a levegőre szoktam, tudod, én már csak ilyen kis izgulós vagyok!
– Én meg egy kétméteres fasz, ami csokit lő ki minden irányba!
– Jó, elég a kamu dumából, beszéljünk, mint férfi a férfival! – visítottam rendkívül magas hangon, hiszen már konkrétan tartottam magam. – Tegyél le, különben húspép lesz Princetop hercegéből!
– Baszki, te itt csüngsz?
– A kurva életbe, ne rángasd már a fejed, lelöksz!
Ott repültünk a süvítő szélben, ez a fasz meg még mellé kínzott azzal, hogy nézegetett jobbra meg balra. Épphogy tartottam a testem, örültem ennek a kitartásnak, erős testtartásnak és állattartásnak, nem sejtettem, egyáltalán képes vagyok ilyesmire. Próbáltam megkapaszkodni Vander dagadt tehénhez hasonló testében és a lucskos pikkelyeiben. Most komolyan, fúj!
– Tegyél le valahová, mielőtt megdöglök, egyébként meg mit repkedünk?
– Nem te akartál annyira szállingózni, mint gólyafos a levegőben?
– A teremtők spermájára, nem! Most már nem szeretnék, elég volt belőled, rohadt rossz itt lenni a világmindenség felett! – szóltam igen nyűgösen, miután sikerült feltennem a lábam az egyik pikkelyre, de újra lecsúsztam róla. – Ereszkedj, légyszi, tedd már meg! Bármit megteszek érte, akár le is szoplak, csak tegyél le!
– Rendben, leteszlek, ha már ilyen bőszen ígérgetsz fűt-fát, mélytorkozást!
– Ezzel a mondattal ereszkedni kezdett, én pedig az üvöltésemmel próbáltam lebegni, viszont hamarosan kiderült számomra, a hangszálaknak kurvára semmi köze sincs a repüléshez. Az utolsó két métert már zuhanva tettem meg, aztán telibe egy zöld mezőbe csapódtam.
– Á... ó...
– Az egész betűkészletünk elmondod még? – kérdezte Vander visszaalakulva, mire fel akartam pattanni a földről.
– Túléltem.
– Igen, ez történt, bizony, nagyon okos kis elf vagy!
– De a francba is, miért sikerült egyenesen egy kupac szarba tenned?! – mutattam neki az undorító mocsokkal bevont kezem, majd elgondolkodtam rajta, bőgjek-e egy kicsit.
– Hát... éppenséggel így jött össze, annyira nem nagy cucc! Majd lemosod valahol, esetleg lenyalhatod az ujjadról, mondjuk abban az esetben kénytelen leszek kihagyni az alapos szopás lehetőségét. Hm... mit is tegyek veled? – töprengett a csávó, mire megpróbáltam nekivágni egy adagot.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
A harcos győzelme
FantastikMeridius Renewal fiatalabbik fia minden, csak nem a megtestesült kőkemény férfi. 𝐀𝐬𝐭𝐞𝐫𝐢𝐮𝐬 𝐑𝐞𝐧𝐞𝐰𝐚𝐥 a könyvek világában éli mindennapjait, kliséket keres az életben, miközben egy Cassien nevű szexi csávóval enyeleg a képzeletében. Azonb...
