A harcos győzelme

6. HAZUGSÁGOK ÚTJÁN

Továbbmentünk, emeltük a lábunkat, ahogy a profik, mert amúgy így kell járni, máshogy nem működik, közben pedig örültem annak, hogy az előző hülyeséget legalább túléltük. A faszom kivan ettől a helytől! Ártatlan, csak mérsékelten perverz herceg vagyok, nem akarok még meghalni!

Ó, viszont, ha Vander azzal a nagy – feltehetőleg – farkával halálra baszna, akkor bármibe beleegyeznék, de még mennyire! Nem kellene többé a szüzességem elvesztésére vágynom, helyette a napi dugás gondolata járna a fejemben. Hiszi bárki, hogy egyszer feladom?

Nem, én sem, pont ezért nem tettem, hanem toltam a seggem a boszorkány kunyhójának irányába, ami ki tudja, merre kapott helyet. Tökre nyugtalanul császkáltam, nézelődtem, a nap már egészen magasan volt ahhoz képest, mennyire korai időpontot választottunk az idióta vásárlásra.

Amúgy, tévedtem a lustasággal kapcsolatosan. Hiszen ezek a faszom árusok már mindenestül kipakoltak ide egy kisebb tömegnek való készletet, én pedig még próbálok nem pofára esni minden buckában, habár az mindennapi kötelességem, ugyanis nem éppen a profizmusomról vagyok ismert.

Elesni annál jobban tudok, egyenesen tökéletesen, büszke vagyok magamra, amiért ennyire értek az elesés művészetéhez! Gyógyulni legalább tudok, ha mást nem, mondjuk azóta sem derült ki, hogy a gecis csillámos unikornis faszban megy ez, mégis örülök a fejemnek, ha tudok valamit!

Apropó képességek, hova a faszomba sétálgatunk? Nem azt mondta Vander, a basznivaló, hogy ő valami dagadt tehénhez hasonlatos sárkánnyá tud alakulni? Én meg itt koptatom a lábam és a nyelvem, mikor végig hazarepíthetett volna?

Eleve, kurva erős a csávó, nem értem a tetteit, semmit sem értek! Mert hülye vagy, fiam, annyi eszed sincs, mint egy gilisztának, mondaná apám, én pedig némán helyeselnék, hiszen ki vagyok én, ha nem hülye?

Tehát, természetesen némán elfogadtam, hogy sajnos csak átvitt értelemben, de tövig beszoptam a faszt. Komolyan mondom, a fekete szemű, titokzatos, morálisan szürke srácét én bármikor bevenném, megnyalogatnám, kiverném neki és egyebek. Totálisan jól szórakoznék, ebben biztos vagyok!

– Áll a farkad, tudsz róla? – Hogy micsoda? Ki árulta el neki, hogy sejtette meg egyáltalán? Ja, bassza meg, hát ez tényleg áll, mint a cövek! De az ő gatyája mintha szintén dudorodna, habár nem látom annyira, az övé nem ennyire szexi feszülős, akárcsak, ami rajtam van.

– Igen, néha előfordul, hogy ezt teszi, ha jól rémlik, az ágyban a tiéd is produkált hasonlót.

– Az tök más, viszont ez...

Ó, de cuki, kibaszottul megilletődött! Ő, a halál kemény, kigyúrt, megelevenedett Cassien manifesztáció, a klisé király, csak fogta, aztán elpirult, mert utaltam rá, hogy éreztem, ez milyen állat már! Ezek szerint nem egy végtelenül magabiztos emberkéről van szó, hiszen morálisan szürke, kamus, azonban neki is vannak gyengéi, például az álló kolbászának tudomásul vétele.

– Viszont ez?

– A te esetedben másféle helyzet áll fenn – válaszolta szégyenlősen, a fejét pedig lehajtotta. Komolyan nem bírja, ha ő kerül a középpontba, immár lesz mivel megleckéztetnem!

– Mennyivel másabb? Az én gatyám nem takarja olyan hatékonyan, ahogyan éppen a tiéd teszi a te merevedéseddel? Nem vagyok vaksi, hiába hiszed, te fasz, baszni akarsz valakivel, de nagyon, ne tagadd! – nevettem fel, míg ő megkínzottan bámult engem.

– Ahelyett, hogy butaságokkal foglalkoznál, nem lehetne inkább a boszorkánnyal törődni?

– Nem tudom, hol van, mit akarsz tőle, tehát nekem tök mindegy idáig, mi van. Szerezd meg a mozsarad, amivel lezúzod a világ összes növényét, és menjünk!