A harcos győzelme

5. NIGHTFORDI PUTRI

Miután összekaptam magam, és eljutottam a fürdőszobáig, kivételesen durva önkielégítés nélkül, odaálltam Vander elé, a farkam is haptákba akarta vágni magát, viszont megmondtam neki, hogy: nem, te most szóba sem jöhetsz, köcsög.

Hamarosan sikerült mindkettőnknek kiverekednünk magunk az utcára, viszont tökre bizonytalannak tűnt minden. A hajnali homályban nézegettem, a fű harmatos volt, az agyam pedig kicseszettül ködös. Mi a fasz lesz itt megint?

Remélem, nem a tegnapi ismétlődik meg, nem vágyom a kötelező gonoszokra, azokból tegnap már eleget kaptam. Kivan a tököm eleve, ki akar ilyen korán bárhová menni? Erre ez a faszom Vander elrángatna valami Nightford szélén található helyre, hátha megdöglünk.

Azt hallottam, errefelé boszorkák élnek, akik átkokat szórnak, piákat kevernek és miegymás. Habár a bongyor pontosan ezeket mondta maga is, tehát nem értem, mi a picsáért aggódok ennyire. Le kell nyugodnom, de rohadtul!

Csak talán mennék már haza, meg vágynék egy igényes baszásra, közben ilyen szarságokkal vagyok köteles szenvedni. Egyáltalán mi a picsát szeretne konkrétan venni? Tegnap beszélt valamit, csak kurvára nem emlékszem, mit.

Mit is akarunk venni, baszki? – kérdeztem tőle nyugtalanul nézegetve, míg ő halálian higgadtnak tűnt.

Vajon mi teszi ezt vele, a nagy fasz, a magassága, az izmos, kibaszottul szexi teste? Esetleg az a mély hangja, amitől le akarom dobni magamról a ruhát, hogy aláfeküdjek, ő pedig jól megbassza a seggem? Hm... Azt bizony élvezném! Vajon szűz a csávó?

Hogyhogy ez csak most merül fel bennem? Idáig nem gondolkodtam semmi ilyesmin, pedig lehet a fekete szemű is pont olyan amatőr, mint én vagyok, aztán az első menetünk egy bénázással teli szar lenne. Ó, nem baj, leszarom, akarom a farkát!

– Valamit, amibe pakolhatjuk a cuccaink, mint tegnap emlegettem, te pedig leszartad, mozsár se ártana, gyógyfüvek, ha vannak, azt szedünk, mindenféle bájital, mellé pedig még felszerelést sem ártana találni.

– Amúgy mennyi pénz volt a faszkalapoknál? – néztem rá a nyakamat kitörve, hiszen egy kibaszott égimeszelő.

– Elég sok, tuti valami tolvajok, eléggé gyanús, amiért ennyi mindent találtam náluk. Ha megnézed, mindenféle eladásra szánt tárgyak, viszont tutira nem ártalmatlanok teljesen.

– Azt mondod, a gyűrű, amit a nyakamba aggattál, lehet kurvára meg fog ölni?

– Nem, ezt konkrétan nem állítom, viszont nagyon is lehetséges a dolog! Csupa pénzesek voltak, szerintem üzlet után lehettek, csak még maradt pár eladó kacatjuk, tehát annyira nem kell félned. Nyugodj le, jól van? – zaklatott tovább, mire hevesen bólogattam, ahogy az idióták felé szokás.

– Rendben már, csak húzzuk el a belünket, mielőtt véletlenül összefutunk velük!

– Te még ügyesen hordod a kapucnid, szerintem megvagyunk, nincs miért félni. Főleg, ha eléggé kiütöttem őket, akkor talán a legközelebbi kocsmát célozták be, és ott lézengenek éppen. Tiszta részegen akár, ami nem utolsó szempont, akkor pedig pár napig a másnaposság kerülgeti őket mellé.

– Komolyan mondom, felbaszol! – hőzöngtem neki, miután úgy magyarázott, akárcsak valami hülye gyereknek szokás. – Nem vagyok teljesen idióta! Felismerek pár csúnyaképű bácsit, aki éppen tilosban jár!

– Helyes, kelleni fog neked ez a tudás, azt hiszem.

– Ezt miből gondolod?

– Mert mi van, nem tervezel hazajutni?