A harcos győzelme

8. TEA ÉS MOZSÁR

– Tehát? – kérdezte a boszi, mire én megforgattam a szemem. Micsoda hatásvadász farok ez a Vander.

– Szükségünk lenne egy mozsárra, pár bájitalos üvegcsére, néhány fajta gyógyfűre, amennyiben pedig lehetséges, valami táskaszerűséget is vinnénk.

– Természetesen lehetséges, látom, nincs nálatok semmi, amibe eltehetnétek!

Rájöttél, baszod? Szar sincs itt, elraboltak minket a faszomba, persze, hogy nem érünk rá mindenféle hülyeséget magunkkal hozni! Persze ezt a csaj nem tudja, tehát le kell higgadnom a picsába, mielőtt nagy hisztit csapok itt totálisan feleslegesen.

Megöl a szexuális frusztráció, én mondom, kivagyok tőle! Egy farok a seggemben biztosan enyhítené ezt az idegességet, főleg Vander tökéletesen feszülő szerszámát érezném jónak. Na, jó, Asterius, te idióta, csihadjál már!

Inkább nézelődöm. Eleve cuki a kunyhója, egészen szépek a világos, kissé sárgás fából készült falak, a mindenfelé lógó, illatos gazok, a konyhája szintén bejön. Aztán van egy menő növény a sarokban, igen, azt kell bámulni, úgy kevésbé érzem majd magam kanosnak.

Habár már reggel óta áll a farkam, tehát lehet nem ártana elkéredzkednem valahová, akár a budiba, majd ott elővenném, aztán rendesen kiverném magamnak. Bizony az jó lenne! De nem szabad, vissza a szaros putri bámulásához!

Végül inkább az ablakon nézegettem ki, míg a nőci felpattant a helyéről, és összeszedegette a sok szirszart, amit Vander kért. Engem annyira nem érdekelt a bongyor vásárlási láza, a nadrágomban lévő probléma annál inkább.

– Asterius, még mindig... áll a farkad – súgta oda nekem a barna hajú, miközben a fülemhez hajolt. A meleg leheletétől közel beájultam, a testem túlságosan erősen reagál rá. – Ne keressek neked egy kurvát? Biztosan jobban éreznéd magad tőle.

– Mi lett az előbbi szégyenlőséggel, baszki?

– Eltűnt, az. Elvarázsoltam, ennyire tudok.

– Máshoz is ennyire értesz? – kérdeztem immár a szexre utalva.

– Még mennyire, nagyon tudok, az egyszer biztos!

– Amúgy, te dugtál már valaha?

Na, most pirult el megint! Ez az esztétikus piros lófasz az arcán mindig megjelenik, ha felhozom az ő tudását az ágyban. De egyszerűen muszáj, különben bekattanok, pillanatnyilag eléggé be vagyok zsongva!

– Itt a mozsár meg a gyógyfüvek, amiket kértél. Sajnos a zsályából ennyi van, szedhetek még, ha akarod – ajánlotta fel a boszi, mire Vander ismét szexin mosolygott.

– Nem kell, köszönöm, úgyis a táska a legfontosabb, amiért nagyon hálásak vagyunk, nem igaz, bambulós?

– Ja, igen, így van, hálás mindkettőnk, ezt láthatod az ő paradicsomokkal vetekedő arcszínéből is! Látszik rajta a hála!

– Túl meleg van idebent... egyesek miatt – nézett felém a faszi, ettől pedig az én arcom tutifix követte az övét.

Jól nézhetünk ki, két vörös képű faszi ülnek egy basznivaló nőcinél, azt fogják hinni, meg akarjuk erőszakolni a boszit. Egyébként sem értem, mi a nagy különbség a boszorkányok meg bárki más között. Annyira nem lehet durva, csak más fajból van.

– Szabad kérdeznem valami hülyeséget?

– Szerintem a hülyeség nem megkérdezésre való, de ez mellékes – pofázott bele Vander, mire a combjára csaptam egyet, jelezve: kussoljon.