A harcos győzelme

29. DÖCÖGŐS ÁGYBA MENETEL +18

Ahogy mentünk tovább, nézegettem a tájat, néha a gombóckám, akinek az arcán még mindig bánat ült. Nem értettem, minek, mikor végre szabadulhat tőlem. Igaz, azt mondta még a döglődésemkor, szeret, mégsem vagyok képes elhinni, hogy azt a mondatot nem csak a pillanat hozta. Hiszen az ilyen klisés haláljelenetek mindig nagy szavakat vonnak maguk után.

Én meg bámultam a srácot teljes beleéléssel, elveszve abban a szép arcvonalában, a szexi, izmos alkarjában, a rohadt nagy testében. Egyre inkább elködösült tőle az agyam, annyira ráfókuszáltam, közben a fejemben pörögtek a mindenféle képek, ahol elképzeltem, mennyiféleképp búcsúzhatnék el tőle. Dugással, bőgéssel, sehogy.

Az elmélyült gondolkodásomból kibaszott hangos, egyben aggasztó döccenés zökkentett ki, aztán rázkódás, majd egy hangosabb koppanás, amire már rendesen felkaptam a fejem, míg Vandi ösztönösen kitette elém a kezét. Ez baromira jól jött, mivel lecsúsztam volna a székről, ha az ujjai nem markolnak a ruhámba.

– Mi történt? – kérdeztem, miközben mindenfelé forgolódtam.

– Gödörbe futottunk.

– Honnan tudod?

– A jelenlegi dőléséből meg a hangokból. Viszont reccsenést nem hallottam, ami azt is jelentheti, maga a kerék nem tört el. Az nagy megállót igényelne, míg egyelőre úgy gondolom, elég keresni valakit, aki kihúzza innen – magyarázott a gombóckám, addig én teljes szerelemben bámultam őt. Olyan okos.

– Akkor ez szerintem azt jelenti, ideje kitakarodnunk innen.

Ezzel a mondatommal együtt kipattantam – volna, ha nem zuhanok helyette, de fog meg Vandi –, majd a földre érkezve egyből a kocsishoz sétáltam. Reméltem, ledumálhatok vele valami jó kis szitut, amiben mi megszállunk valahol, ő pedig akár Damus társaságában kereshetne valakit.

***

Nemsokára megérkeztünk egy fogadó apró hálójába, aztán kipakoltunk. Ezzel szépen elszarakodtunk egy ideig, majd utána az ágyon meresztettem a seggem pihenés gyanánt. Vander szexi teste hamarosan leült mellém, míg én a lábam lóbáltam a levegőben.

A többiek addig külön-külön helyiséget kaptak, viszont én bevállaltam a srác társaságát, miután már nem maradt több üres szoba. Ettől függetlenül mind egymás mellett, egy folyosón voltunk. Egészen tetszett ez a helyzet. Szexi közelség lesz itt, az biztos.

– Hú, kemény meló ez! – utaltam vissza a rakodásra, majd hátradőltem, telibe belesimulva a takaróba.

– Ne túlozz!

– Nem teszem, rohadtul lefárasztott.

– De szerintem nem ez.

– Hanem mi? – kérdeztem mozgolódva, míg a lábam Vandi combjához érintettem. Úgy megbaszhatna! Azt csinál velem a srác, amit csak akar, erre még mindig tartja magát.

– Az elmúlt napok drámája.

– Igaz, az fárasztó.

Ezután behunytam a szemem, úgy terültem el haszontalan zsák módjára, míg Vander Sirvell, a szexisten, a klisékirály, a kurva szexi áruló, továbbra is ott ült, és mintha teljes némaságban gondolkodott volna. Mi a fene járhat abban az eszes kugli fejében?

– Asterius – szólalt meg gyászos hanglejtéssel, amivel szétbaszta a szoba csendjét, viszont engem ez egy cseppet sem zavart. Azt basz szét, amit csak akar, ha én is sorra kerülök! – Még mindig szeretnél...

– Igen?

– Dugni... Velem – mondta, mire hangosan dübörögni kezdett a szívem, izzadtam, kiszáradt a szám, a farkam pedig egyből haptákba vágta magát.