𝐄𝐯𝐞𝐧 𝐈𝐧 𝐓𝐡𝐞 𝐃𝐚𝐫𝐤 || 𝐋.𝐒. Befejezetlen

Chapter 22

2222 szó! Jó olvasást! ⋆.˚ ☾
.
.
.

• 2016.május.18.-19. Reggel. •

Reggel furcsa érzéssel keltem mintha vissza kapnám azt amire vágyok. Ma vajon vissza jön Louis? Nagyon örülnék neki ez a pár nap rá ébresztet mennyire is fontos nekem maga a jelenléte az életemben. Sokkal könnyebb vele önmagam lenni a szavai, nézése, tettei sokat segítenek. Ezek a gondolatok pörögtek az agyamba miközben el készülődtem. Egy halvány rózsaszín hosszu ujjú inget hozzá virág mintás fekete kendőt és sima fekete passzos farmert vettem fel. Csináltam egy képet el küldtem. El kezdtem gépelni.

Én: Úgy érzem ma vissza jössz remélem igazam lesz :)

El raktam a telefonom majd meg etettem Sam-et. Én nem voltam éhes így el indultam a munkába. Zayn hívott semmi újjal nem tudott számolni nekem. El mondtam neki a megérzésem azt mondta ne éljem bele magam de reméli igazam lesz. Egész nap azon reménykedtem be sétál az ajtón. De nem történt meg haza felé sétálok hallgatom a zeném be fordulok az utcán és ott áll csokor tulipánnal a kezében. El kezdek felé futni meg sem állok amíg a karjai között nem vagyok meg csókolom és nem tudom hogy az örömtől vagy mitől de el kezdenek folyni a könnyeim.
El válunk és csak nézem őt. Olyan rég nem láttam az a kék szempárt és annyira hiányoztak nekem. Meg ölelem még egyszer.

"Szia bébi." Simogatja a hátam.

"Szia." Szipogok és próbálom össze szedni magam. "Nagyon szépek a tulipánok." Nézek rá. "Emlékeztél."

"Olyan szépek mint te. Persze hogy emlékeztem gyönyörűm." Arrébb simította a hajamat az arcomból.

"Mindent meg kell magyaráznod. De előtte írnod kell Zayn-nek."

"Még mindig otthon van a telefonom. És nem szeretnék haza menni."

"Akkor írok neki az enyémről."

"Meg van a száma?"

"Igen mert itt hagytál én meg hívogattalak és ő vette fel, és azt mondta ha oda mész elsőnek akkor fel hív de mivel nem tudja a kódod így számot cseréltünk. De amúgy törődött velem." Nyújtottam ki a nyelvem és meg indultam be.

"Még jó mert meg vertem volna ha nem. Fel készítettem." Nyújtotta vissza a nyelvét. El mosolyogtam.

"El mehetek fürdeni? És kaphatnék valami ételt? Közben mindent meg magyarázok." Néz rám boci szemekkel.

"Persze adok ruhát bár szerintem nagyok lesznek."  Sétálók a szekrényemhez elő veszek egy szürke melegítő nadrágot mellé boxer-t és fehér pólót. Oda adom neki.

"Szürke nadrág?"

"Pontosan." Kacsintok rá. Hogy milyen jó segge lesz abba a nadrágba jézusom. Amíg Louis fürdik csinálok magunknak szendvicseket. És vízbe rakom a csokrot.Majd le ülök a székre arra várva hogy végezzen és végre válaszokat kapjak.

❀ ❀ ❀ ❀

Állok a zuhany alatt és próbálom össze szedni magam. Itt vagyok szoba áll velem és itt az idő hogy mindenre magyarázatott adja neki és meg hallgat. Meg érdemli meg érdemli. Nem zárhatom el magamtól azt az embert akibe a legjobban meg bízok... "huh." Meg tudom csinálni igen képes vagyok rá. El zárom a vizet meg törölközök fel veszem a ruhákat amik tényleg lógnak rajtam. El mosolygok rajta. A ruháim bele rakom a szennyes tartóba majd ki sétálok a konyhába ahol szerelmem vár kicsit idegesen szendvicsekkel. Egy régi emlék át villan az agyamon de ki zárom. Nem engedem hogy el uralkodjon rajtam. Meg feszül az egész testem le hunyom a szemem veszek egy mély levegőt ki fújom és le ülők elé. "Jó étvágyat."