𝐄𝐯𝐞𝐧 𝐈𝐧 𝐓𝐡𝐞 𝐃𝐚𝐫𝐤 || 𝐋.𝐒. Befejezetlen

Chapter 23

2491 szó! Jó olvasást! ⋆.˚ ☾
.
.
.

• 2016.május.19.délután.- 20.délután•

Miután Harry-t el kisértem a munkába utána haza indultam. Soha nem érzetem eddig úgy hogy meg bántam ha el mentem. Most bűntudatom van de tudom ha nem mentem volna el akkor csak rosszabb lett volna. És szükségem volt erre. És meg érti. Mindent el mondtam neki. Vagyis majdnem. Most Zayn következik bár tudom neki sose tartozók magyarázattal miután vissza jövők.
Be lépek az ajtón veszek egy mély levegőt ki ropogtatom a nyakam és be megyek a szobámba. Ott ül a telefonjával a kezében. Ahogy be lépek fel néz és rám mosolyog. És el teszi a zsebébe.

"Szia kicsi rocker." Áll fel.

"Szia Z." Oda sétálok és meg ölelem. Be szippantom az illatát és le hunyom a szemem. Hátrébb lép és csak néz.

"Hogy vagy?" Ül vissza.

"Nem tudom." Ülök le mellé. "El mondtam neki mindent és Z... látott úgy." Pislogtam párat és próbáltam figyelmen kívül hagyni az arcomon végig futó könnycseppet. "Sose akartam hogy lássa... ennek nem kellet volna meg történi-e."
Meg törlöm a szemeim. Majd hátra dőlök az ágyamon és próbálok meg nyugodni. "Normális esetben nem kellene alapból ezen aggódnom mert nem kéne hogy ilyen történjen... azt hittem ha meg nyílok el múlik.."

"Ezt te is tudod jól hogy nem így működik." Dől mellém. Mostmár együtt bámuljuk a plafont. "Sose bánd meg hogy őszinte vagy vele annál többet nem tudsz neki adni mint hogy nem titkolódsz előtte. Ez is te vagy egy olyan részed amin nem tudsz változtatni  pedig nagyon szeretnél de ez is hozzád tartozik. És ő segíteni szeretett volna rajtad ezért fel hívott mert nem tudta mit kell ilyenkor csinálni. És ez tök rendben van Boobear." Felé kaptam a fejem és utat engedtem a könnyeimnek. Boobear ez vizhgangzot a fejembe. "Shh. Semmi baj gyere ide." Nyújtotta kajait. Rá dőltem a mellkasára. Meg éreztem kezét a hátamon ahogy simogatott. Próbáltam meg nyugodni. "Tudod hogy nem azért mondtam." Suttogta. "Csak ki csúszott." Meg állt a keze. Percekig feküdtem a mellkasán. Boobear régen ez a becenév meg nyugtatót pillanatok alatt mert tudtam ha ezt mondja nekem Mia akkor mindent meg oldunk és minden rendben lesz. Mintha el vesztette volna az erejét. Vajon minden rendben lesz? Meg oldjuk? Olyan jó lenne... minden annyira könyebb lenne ha itt volna velem. Mindig tudta mire van szükségem úgy hogy én magam sem tudtam mit szeretnék. Le gördülök Zayn-ről meg törlőm az arcom Harry pólójába.

"Ne próbál őt pótolni." Fel állok majd ki megyek a konyhába és el kezdek csinálni magamnak egy szendvicset. Halom hogy be jön utánam és le ül a székre. Érzem a tekintetét magamon. Meg állok és le teszem a kést az aszta majd felé fordulok össze vont karral. Várom hogy meg szolaljon.

"Őt nem lehet és nem próbálom. Annyira rögeszmés vagy." [ rögeszme: működésképtelen, téves elképzelés vagy érzés, ami teljesen leköti a figyelmet. Az ilyen gondolat használója észszerűtlenül, kényszeresen, bármi áron ragaszkodik ehhez, az ellentmondó tények ellenére is. Ez a gondolat megakadályozza, hogy a személy megvizsgáljon, megértsen vagy alkalmazzon bármilyen más adatot, tényt, elképzelést. ]

"MIVAN?" Próbáltam nyugodt maradni.

"Amit mondtam nem tesz jót neked hogy ebbe a házban élsz szerintem." Magyarázta mutogatva.

"Szerintem el tudom dönteni mi tesz nekem jót. Nem kell végig nézned semmit el is mehetsz." Mutattam az ajtó felé.

"Nem tudod fel mérni a helyzeteket. Mindenkit hozzá hasonlítasz aki segíteni próbál neked. Pedig az ég világon senki nem akarja őt helyettesíteni csak nem tudod el fogadni azt a tényt hogy más is segíthet és nem csak ő." Bele markoltam a pultba.