1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

4. A Fiatalúr fenyegetése

Eiko sokat gondolt Adamre, mióta távozott. Már másfél hete, hogy utoljára nála járt. Eiko pedig remekül haladt a rehabilitációval. Miután végzett a gyógytornásszal már csak egy mankóval kellett közlekednie. Uzsonna után általában kiment a kihalt folyosóra sétálni, ami meglehetősen komor és csendes időtöltés volt. Néha-néha erre járt egy család vagy egy öltönyös, de nem voltak túl sokan ebben a titkos magánkórházban.

Éppen elért a nővér pihenőig, amikor meghallotta az ápolók beszédét.

- Hallod, nem elég hogy a Főnök meg Roacco úr is megkérdezi hogy van a hányós modell a minap azt mesélte a doktornő, hogy a Fiatal úr is felhívta vele kapcsolatban.

- Biztos mindegyik látta milyen szép volt a betegség előtt hosszú hajjal, jó testtel. Meg is értem, hogy utána forgolódnak a fejesek.

- Tök beképzelt a csaj már, nekem kell hánynom tőle. Kelleti magát! Hallottad mit mondott a Főnöknek? Nem vette fel a telefont neki - felelte Brenda.

- Nem hiszem, szerintem csak távolságtartó. Mi sem mosolygunk meg csevegünk vele.

- Ha azt kellene tennem, akkor sem vinném túlzásba. Teszi az eszét a Főnöknek. Mindenki látja, hogy mit akar!

Eiko inkább sarkon fordult és arra koncentrált, ami fontos. Pedig szíve szerint oda ment volna, hogy jó alaposan leteremtse őket. Az utca valóban komolyan megváltoztatta. Sokkalta megfontoltabbá tette és nem mutatott semmilyen érzést, még akkor sem, ha bántó volt a pletyka.

- Kiasszony! Tehetünk önért valamit? - hallotta a háta mögül Brenda kedves hangját.

- Nem, köszönöm, csak gyakorlom a járást - felelte közönyösen és útnak indult.

Ideges suttogást hallott bentről.

- Szerinted hallotta?

- Nem tudom, lehet.

- Mi van, ha beárul? - kérdezte idegesen. - A Főnővér leszedi a fejem!

Eiko hátra fordult, amikor az üres folyosón gyors lépések törték meg a csendet. A nővérek is gyorsan kisiettek. Eiko feszülten várta, hátha Adam jár erre, de a folyosó kanyarjából egy legalább egy méter kilencven centi magas fiatal férfi jelent meg. Lenyűgöző sötét haja volt szép napbarnított bőre és tökéletesen állt rajta az a sötétszürke öltöny. Lenyűgöző volt, ahogy feléjük sétál a háta mögött három testőrrel. Az egyikük nő volt.

Még Eikonak is majd tátva maradt a szája a jóvágású vele egy idős fiatal férfitől. Nagyon drága volt minden részlete az öltözetének. Simára borotvált arca, a tökéletes ébenfekete haja. Tízből tizenkettőt érdemelt a pasas.

- Fi...fiatal úr! - mondta Brenda magas hangon és sietve fejet hajtott előtte, mintha valami uralkodó lenne. - Minek köszönhetjük a látogatását?

- Ezzel a lánnyal szeretnék beszélni négyszemközt - mutatott Eikora.

Eikonak rossz előérzete volt. Kinek adnának ekkora tiszteletet, aki nem Adam? És mi köze van hozzá?

Elindult a kórterme felé bicegve.

- Hogy mersz hátat fordítani nekem? - kérdezte a férfi dühöngve.

Eiko megszaporázta a lépteit. Feltétlenül fel kell hívnia Adamet.

- Azt mondtad négyszemközt akarsz velem beszélni. Gondoltam mutatom az utat. Erre jöjjön ö... Fiatal úr.

Eiko rekordidőben ért oda, a kórterme ajtajához.

- Vince! - kiáltott a Fiatal úr.

Eiko meglepetésére pedig beengedte az egyik kétajtós szekrény.