1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

10. A Roacco Család

Eiko számára a napok egyhangúak voltak. A gyógyulásra való várakozás és a fájdalom kezdett őrjítő lenni. Ahogy az is, hogy nem mehet ki a maga erejéből a mosdóba, sőt fel sem kelhet. Száraz samponnal mosott hajat és ugyan napi szinten kétszer áttörölték de az sosem volt olyan mintha letusolhatott volna. Az egyetlen fénypont a napjaiban többnyire Adam volt.

De ahogyan azt mondta, volt, hogy egy nap csak negyedórára jött be hozzá. Már több mint egy hete csak feküdt, amikor kivágódott az ajtó és Adam jelent meg egy tolókocsival vigyorogva. Eiko lekapcsolta a tévét. A férfinek jellemző volt, az elmúlt öt napban, hogy csak úgy beállít a nap teljesen más szakaszaiban. Hiába járt el otthonról, de mindig szakított Eikora időt.

A lány vissza mosolygott rá és a kocsira.

- Luka megengedte! Van kedved kicsit kiszállni az ágyból?

- Jól esne - felelte Eiko boldogan.

Adam meghúzta a csengőt és bejött két nővér. Kezükben ruhák.

- Felöltöztetnek szépen és kimegyünk kicsit. Teszünk egy nagyon kicsi kört kint, hogy érjen egy kis friss levegő.

Eiko kinézett az ablakon. Szép tiszta idő volt még a nap is sütött.

- Benne vagyok!

Miután a férfi kiment Eiko egy kis segítséggel felvette a márkás pólót és melegítőt.

Már az ágy szélén ült, amikor a férfi visszatért. Telefonált, olaszul és a hanghordozásából meg a mosolyából ítélve egy nővel beszélt. Ennyire már kiismerte. Miután „csáó bellával" köszönt el Eiko elégedetten nyugtázta, hogy nagyon is jól tippelt.

- Oké! Karold át a nyakam.

Eiko megtette a férfi pedig felemelte, hogy gyorsan a kocsiba tegye, de akkor csak rémülten nézett rá.

- Mi van? - kérdezte a lány aggodalmasan.

- Olyan könnyűnek érezlek, mint amikor az utcán voltál - mondta borúsan és óvatosan bele tette a kocsiba.

Eiko is érezte, hogy a sok munka kezdett semmivé válni a lövés miatt.

- Mikor kezdhetsz megint tényleg rendes mennyiséget enni?

- Talán egy hét múlva. Lassabban gyógyulok, mint ahogy várták - mondta a lány.

Eikot betakarta a férfi egy meleg prémes takaróval és elindult vele kifelé. Élmény volt, hogy ülhet és láthatta a személyzet jövését és menését. Átvágtak egy körfolyosón, és Eiko meglátott egy nagy üvegajtót, ami a nagy üveg kupolába vezetett. Adam megállt.

- Ha felépülsz itt majd kezelésbe veheted az izmaidat. Én ajánlom az úszást. Én is azzal tartom magam karban, mivel sok ülőmunkát végzek.

- Tényleg? - kérdezte a lány és a nagy izmos karjaira nézett.

Adam pocakban és csípőben nem volt éppen a legáramvonalasabb figura, de annyi szent, hogy volt rajta izom bőven.

- Igen, azzal adtam le a túlsúlyomat is tini koromban. Tudsz úszni?

- Egy kicsit.

- Legközelebb, ha felépültél majd pancsolunk egyet közösen - mondta jókedvűen.

Eikonak jól esett, hogy tervezett vele a férfi. És csupa jó programot ígért a közös jövő vele.

Az ajtó kinyílt és megjelent mögötte Alan Riovaggio egy fekete köntösben.

Egy undok pillantással letudta őket és tovább sétált. Adam utána szólt.