1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

12. Vészcsengő

Eiko lehajtott fejjel sétált vissza a szobájába. Alan pedig némán követte. Mikor megérkezett a szobájába pedig Alan megérintette a vállát. Eiko felnézett rá.

– Ne rágódj ennyit ezen. Nagyon kedves volt veled, még Főnökként is. Majd megszokod.

Eiko mindenkitől előbb várt volna vigasztaló szavakat, csak tőle nem. Értetlenül ráncolta a homlokát.

– Miért kedveskedsz?

– Mert a családunkhoz tartozol, ha tetszik, ha nem. Én pedig felelősséget fogok vállalni érted. És ez a megjelenés lesz a te hivatalos debütálásod. Szóval hozd ki magadból a legtöbbet és mutasd meg, hogy tényleg olyan bátor vagy, ahogy mondják.

Eiko elrévedt és biccentett.

– Kérdezhetek valamit?

– Persze.

– Ezen a bulin... lesznek a fehér oldalról is?

– Csak egy ember – biccentett.

– Ki az? – kérdezte a lány kíváncsian.

– Te.

Eikonak földbe gyökeredzett a lába.

– Csak vicceltem. Lesznek ott csajok meg pár fejes a világ különböző pontjairól, akik gazdasági szereplők főként. A legtöbbjük már sáros itt-ott, de még akadnak ártatlanok. Már ha azok tényleg ártatlanoknak mondhatók, akik kapcsolatban állnak Adammel.

Eikonak ismét ijesztő volt ez a megvilágítás. Karba fonta ösztönösen a kezét.

– A bátyád... ennyire rossz ember? Mármint... úgy beszélsz...

– Figyelj! Nagyon gyorsan felejtsd el ezt a jó-rossz dolgot ezen a helyen, ebben a családban. Hidd el, nem akarsz erkölcsi vitát indítani senkivel.

Igaza volt a férfinek és Eiko hálás volt érte, hogy mellette volt. Halványan rá mosolygott.

– Kösz a tippet.

Be akarta csukni az ajtót, de Alan lába útját állta.

– Kapsz tőlem egyetlen esélyt, hogy bebizonyítsd tényleg más lettél, mint aki a múltban voltál. Úgyhogy nehogy szégyent hozz ránk ma este. Adam nagyon bízik benned.

Eiko lenyelte a dühét, milyen alapon nézi így le a férfi, aki valószínűleg embereket ölt. Nem bírt megnyugodni és tovább lépni.

Járkált fel és alá a szobájában és legszívesebben egy nagy sétára indult volna a birtokon, de a zene megszólalt odakint és emberek kezdték elárasztani az egész helyet. Valóban olyan volt, mint egy óriási családi nap. Sátrakkal, standokkal boldogan kacagó gyerekekkel.

Végül úgy döntött, hogy végig csinálja a napi rutinját, de fél óra üres lap bámulás után a szekrényéhez lépett. Külön pakolta azokat a ruhákat, amik abban a bizonyos arany bőröndben voltak és vadonatújakat szereztettek be mindenből. Próbált és a haját próbálta elfogadhatóbbá varázsolni.

Nem akart menni. Egyáltalán nem volt erre még kész. És nem csak azért nem akart menni, hanem félt is magától a gazdag privát buli kifejezéstől. Régen, ha ehhez hasonló különleges buliba készült mindent megtett, hogy ő legyen a legfeltűnőbb és legszebb. Most viszont csak láthatatlan akart lenni.

Nem tudta kitől kérhetne tanácsot. Blaze azt mondaná, hogy engedelmeskedjen. Leon adhatna pár tippet, de az sem lenne elég. Ő megoldást akart arra, hogy ne kelljen mennie. Az, hogy ott van egy-egy józan bűnöző mellett és sikerül elbeszélgetni velük még rendben van. De itt sokan lesznek és inni fognak. El fognak mosódni a határok. Annyira félt ettől, de legfőképpen saját magától. Képes lesz ellenállni? Nem inni? Nem szívni semmit? Tud egyáltalán kívülálló maradni és nem kihívásnak venni az egész eseményt, amit meg kell hódítani?