1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

9. Signore és Signora Riovaggio

Másnap reggel pedig amikor felkeltették a reggelivel észrevette, hogy változás történt odakint. A szemerkélő esőben valaki pecázott a kis stégen.

- Van hal ebben a tóban? - kérdezte meglepetten a nővért, aki éppen a vizeletes zacskóját cserélte.

- Igen, kisasszony, de csakis a családtagok használhatják - mondta úgy mintha ő is neheztelne az ittléte miatt. - Persze ön is pecázhat majd biztosan. Megkérdezzem?

- Nem, köszönöm. Csak meglepett.

- Hogy halak vannak a tóban?

- Inkább az, hogy valaki ilyen időben neki áll pecázni, puszta kedvtelésből - mondta a kapucnis alakot nézve. - Gondolom nem a halért horgászik.

- Nem. Ez a Főnök egyik hobbija a golf és az úszás mellett. Mindegyik a lehető legközelebb van az épülethez, hogy elérhető távolságba legyen.

Eiko el sem hitte, hogy pont Adambe botlik ébredés után. Az ápoló kiment és Eiko a szűkös reggeli után várta hátha a férfi felé fordul, de nem tette. Csak szivarozott és pecázott. Néha ivott egy kis whiskyt.

Vito ment oda hozzá esernyővel a kezében. A tálcáján egy telefon volt és felé nyújtotta. Adam csak mondott valamit és elküldte vissza. Fél óra elteltével egy karcsú közepes magasságú szőke nő sietett ki vízálló elegáns szabású kabátjában kendővel a fején. Az arca lenyűgöző volt.

Beszélgettek de Adam még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy a nőre nézzen. Végül az asszony úgy tűnt sarkon fordul, amikor észrevette Eikonál égő villanyt. Oda mutatott és mondott valamit. Adam felé nézett aztán kihúzta a horgot a vízből és ott hagyva mindent bekísérte a nőt.

Eiko nem tudta miért nem köszönt. Úgy harminc méterre lehettek egymástól és látták, hogy nézi őket. Köszönnie kellett volna nekik legalább.

Kopogtak és Adam jelent meg. Farmert viselt és pólót.

- Hello! Hogy vagy? - kérdezte a szokásos kellemes jókedvével.

Eiko az ajkába harapott. Nem érdemelte meg ezt a kedvességet tőle. Nem volt az a pityergős fajta, de őrült bűntudata támadt.

A férfi mondott valamit ki az ajtón majd betette az ajtót és oda sietett hozzá.

- Fájdalmaid vannak? - kérdezte aggodalmasan.

Eiko erőt gyűjtött és kihúzta magát.

- Dehogy is. Jól vagyok. Csak... nagyon szemét voltam veled a telefonba. Nem érdemelted ezt...

Adam keserédes mosollyal közelebb húzott egy széket, de nem ült le.

- Ugyan már. Fogalmad sincs miket műveltem. Szóval valószínűleg...

- Nem érdekel, miket műveltél! - csattant fel kivételesen a lány. - Te vagy életem első igazi barátja! És nem viselkedtem jó barátként! Talán azt sem tudom, hogy kell, mert csak rúgni tudok egyet az előttem fekvőbe. Pedig nem akartam... ahogy félni sem akarok tőled, soha többé - rázta a fejét.

Adam nagy tenyere a fején landolt és rá mosolygott.

- Nyugalom. A végén még elszédülsz és nem tudlak bemutatni édesanyámnak. Feltétlen találkozni akart veled, csak illetlennek érezte volna, ha bemutatás nélkül ront rád.

Ez volt az első, hogy valaki Adam családjából nem akart rá rontani, és ez nagyon is szimpatikussá tette az asszonyt.

- Tényleg?

- Tényleg. Az ajtó mögött vár. Szedd össze magad, jó? Ha anyám meglátja, hogy bánt valami azonnal meg akarja oldani a problémádat. Mindenkivel ezt csinálja, mivel neki nincsenek gondjai. Szóval a magad érdekében engedd el és na rágódj miatta. Megbocsájtok csak ne légy szomorú, nem illik hozzád. Neked az erő és a tartás áll jól - emelte meg a lány állát.