1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

7. Az Artista Mulatsága

Eiko tudta, hogy Adam azt tette, ami a legjobb volt neki. Mégis még mindig úgy érezte magát, mint egy kivert kutya. Nem fordult olyan rosszra a helyzet, hogy ne egyen. Csak néhány falat maradt az ebédjéből. Pont amennyit könnyített rajta a maffiózó.

Végül felkelt és a fürdőbe ment, hogy átöltözzön a gyógytornára. Mikor kinyitotta a fürdő ajtaját pedig meglepetésére egy öltönyös férfi ült ott. Elég vékony volt és hajlott háttal meredt a semmibe. Szőkés, festett haja tövében látszott a sötétbarna eredeti hajszíne.

A férfi méreg zöld szeme szinte hasba vágta, ahogy felé fordult. Ugyan az arca teljesen más volt, de egyértelmű, hogy Blaze öccsével nézett farkasszemet. A szemük teljesen ugyanolyan színű volt. A bőre viszont hófehér volt, a szeme alatt mély karikák ültek.

- Hallom drogoztál. Van valami jó cuccod?

Eiko dermedten a fejét csóválta. Tudta, hogy a férfi is veszélyes. Ő is véreb volt. Ő is emberek gyilkolását hajtotta végre a családnak.

- Már nem élek ilyesmivel. Rájöttem, hogy nem segít! - találta meg a lány a hangját.

A férfi úgy pattant fel, mintha valaki felrántotta volna.

- Hazugság! - üvöltötte, a homlokán kidudorodott egy ér.

Eikot a sípoló hang szinte térdre kényszerítette. Nehezen kapott levegőt. Minden porcikája megfeszült a menekülési ösztöntől.

A zöld szemű, madárijesztőre hasonlító fiatal férfi csak nézte, aztán rá vigyorgott és elé lépkedve leguggolt.

- Elvonási tünetek? - bökött a fülére tapasztott kézre.

Eiko remegett és csak a fejét csóválta.

Kopogás hangzott és valaki ajtót akart nyitni, de az ajtó zárva volt.

- Kisasszony! - kiabáltak odakintről.

- Gyere! - rántotta fel Eikot a csontos kéz. - Kerítünk a gyógyszertárból cuccot és betépünk!

Eiko számára olyan volt az egész, mintha egy csontváz szorítaná a karját. Elképesztően erős volt még ha nem is tűnt kigyúrtnak. Zavartan emelkedett fel és inkább sántítva követte a férfit az ajtóhoz. Az a zakója alól egy óriási bozótkést vett elő. Már az, hogy hányszor élezték meg idegességet keltett a lányban. Az egész vastag penge semmi más nem borította, mint karcok. A számtalan élezéstől a penge széle ujjnyi vastagon csillogott.

- Kérlek, engedj el. Le akarom tenni a drogot - kérte Eiko amennyire csak tellett tőle normális hangon, de a hangja elcsuklott a végén.

A férfi összevonta a szemöldökét.

- Miért?

- Mert... csak rabságban tart.

- Butaság! - vágta rá. - A drog szabadságot ad, mindenkinek azon kellene élnie étel helyett! Te meg én ezt megértjük! Igaz? - nézett végig rajta.

- Oké. Szívesen beszívok veled, de nem lehetne, hogy itt megvárlak? Nagyon fáj a lábam.

Közben próbálták betörni az ajtót, miután a kulcs sem működött.

A férfi közel hajolt Eikohoz. Meg lehetett vagy két méter is. Nézte a barna szemeit majd megsimogatta az arcát és elengedte. Karba fonta a kezét.

- Igaza volt Barthnak - jelentette ki. - Megvan benned, ami kell.

Eiko zavartan hátrált egyet.

- Mi? - csak ennyit bírt kinyögni.