1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

24. Megállapodás

Eiko letette a telefont és Mitsukira pillantott ellenségesen. A fiatalabb testvér el akarta játszani, hogy őt vádolják Hinako-sama haláláért. Elmondta, hogy megszökteti míg nem késő, ha neki adja a részét. Adammel viszont bebiztosította magát, az örökségét és a kiképzés folytatását is.

– Te teljesen megőrültél! – mondta a lány méregtől fűtve.

– Te őrültél meg, hogy azt hitted átverhetsz. Nem miattam kapott szívrohamot. Mi nyugodtan váltunk el. Nem én veszekedtem vele, hanem a nővéred.

– Itt sem kellene lenned te kívülálló kurva! Nem érdemelted meg sem a pénzt sem a részesedésed! Nem érdemelsz semmit sem!

Eiko nem csodálkozott a lány gondolatain. Az anyja itt hagyta ezt a poklot és mindent a húgára hagyott. Valóban nem érdemelte meg. De egy valamire szüksége volt.

– Már elmondtam, hogy nekem semmi nem kell anyám örökségéből. Csak szeretném ha befejeződne a kiképzésem. Hinako-samával is úgy állapodtunk meg, ha végeztem itt hagyom ezt a helyet és a részemet is rá ruházom.

Mitsuki összevonta a karját. Gyűlölködve nézett rá, szinte remegett.

– Neked van a többségi tulajdonod. Te parancsolsz jelenleg. Hamarosan az öregek ide fognak jönni.

– Nem Akari az örökös? – kérdezte Eiko meglepetten.

– Anyánk azt akarta, hogy ketten vigyük tovább. Ez a hagyomány. És mondok valamit. Ha Akarinak adod a részed, akkor tönkre fog tenni mindent. A Satsujin-hat új alapokra akarja helyezni. Megújítani és külföldre vinni. Ezért kell nekem adnod a részed. Ha az ő kezébe kerül el fog pusztulni minden, amit az őseink felépítettek!

Eiko már látta, hogy mennyire nehéz helyzetbe került. Erre a legvadabb álmaiban sem számított. Nem elég, hogy meghalt a nagynénje, akivel a jelek szerint inkább mégis képeket kellett volna nézegetnie, még ez az örökösödési marhaság is itt volt. Még jó, hogy Mitsuki be akarta előzni a nővérét. Ki tudja, hogy mi történt volna, ha nem biztosítja be magát Adam bosszújával.

Az ajtóhoz lépett és kinyitotta. Akari állt ott, az idősebb nővér. Úgy tűnik végig hallott mindent. Már nyoma sem volt a kedvességnek vagy a mosolynak az arcán. Előre lépett, de Eiko nem lépett hátra. A lány alacsonyabb volt nála egy fejjel.

– Mit akarsz? Te is rám kennéd anyád halálát?

Szörnyen viselkedett ez a kettő. Kegyetlenek voltak és rettentően kapzsik. Meghalt az anyjuk és semmi jelét nem mutatták a szomorúságnak.

– Tárgyalni akarok veled, mint az örökös az örökössel.

Eiko a fejét ingatta.

– Nincs miről beszélni. Ti fogjátok irányítani a Klánt. Én csak addig akarom biztosítékként magamnál tartani a tulajdon jogot, amíg tart a kiképzés. Utána megkapjátok.

– Én akarom! – jelentette ki Akari. – Én vagyok a rangidős.

Mitsuki felkiáltott és oda furakodva japánul kiabálni kezdett. Úgy tűnt a két lány egymásnak fog esni.

– Most halt meg anyátok! Nincs bennetek semmi tisztelet? – emelte fel a hangját Eiko és keserűen nézett az egyikre majd a másikra.

– Ha nem jössz, talán még most is élne! – ordított a fiatalabbik testvér hisztérikusan.

Hayato ekkor jelent meg. A férfin jól látszott a mély gyász. Sápadt volt, az arca keserű és elmondhatatlanul szomorú. A mostoha bátyjuk láttán a két lány is inkább földnek szegezte a tekintetét.