1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

6. A Kapitány bánata

Este volt már. Eiko a vacsoráján is túl volt már vagy két órája. Befejeződött a romkom film is és úgy döntött elalszik. Lekapcsolta a lámpát és már éppen elaludt volna, amikor hallotta az ajtó nyitódását és egy fény csík nyílt szélessé.

Egy másik ágyat toltak be hozzá. Az ágya másik oldalára állították. A benne fekvő egész feje be volt kötve csak az egyik szeme látszott ki. Nagyon megsérülhetett. Eiko azt sejtette, hogy a férfi maga a testőr, akit küldtek Blaze helyett. Éppen próbált vissza aludni, amikor eszébe jutott, hogy esetleg pont egy merénylő az, aki így rejti el az arcát. Nem hagyta békén a gondolat. Hiába tűnt teljes ostobaságnak, amikor arra gondolt, hogy Alan küldte érezte az arcán a pofonját, noha már rég begyógyult azaz ütés.

Végül lassan felült és felkapcsolta az éjjeli lámpáját. Rosszul tette a férfi háta akkor rázkódott meg. Sírt az ágyban.

Eiko felkelt és kiment a mosdóba. Ekkor vette észre a férfi mert pisztolyt fogott rá. Vadul járt a mellkasa. Az egy szem szeme, ami nem volt eltakarva be volt csúnyán vérezve.

- Bocsánat... nem akartam zavarni - mondta Eiko higgadtan feltette a kezét.

A férfi sóhajtott és az orrát törölgette.

- Ne haragudj, Eiko. Nem akartalak bántani.

A férfinek rekedtes és kimerült volt a hangja, a szája csupa seb.

- Ismerjük egymást?

- Igen, egy kicsit. Alon vagyok, vagyis Alonzó, a főnök legfiatalabb testőre.

Eikonak felrémlett a hihetetlen tengerkék szemű férfi. Még nála is fiatalabb lehetett.

- Mi történt veled? - kérdezte aggodalmasan.

A férfi mélyet lélegzett és próbált valahogy mosolyogni, amitől csak még inkább torznak tűnt a sebes szája.

- Bomba - mondta végül.

Eiko elborzadt és nagyot nyelt.

Sejtette, hogy a maffiában lenni nem veszélytelen, de ez az egész szörnyű volt. Mintha egy háborús katona lenne. Kár volt a férfiért. Nagyon is.

- Biztos fel fogsz gyógyulni és Adam mindent megmozgat, hogy... - hirtelen elhallgatott, mert eszébe jutott az, hogy Alon kinek a védelmezése közben sérült meg.

- Adam jól van?

Alon bólintott és lesütötte a szemét.

- Sikerült komolyabb sérülés nélkül túlélnie.

Eiko ennek örült, de inkább nem mutatta. Oda lépkedett Alonhoz.

- Hozhatok valamit? Segíthetek valamiben?

Alon a hátára fordult és a plafont bámulta. Egészen felbőszíthette Eiko kérdése. Csak fújtatott.

- Ezt nekem kellene tőled kérdeznem - bosszankodott.

Eiko nem érezte így. És habár nem volt jó az ilyesmiben, az utcán sokat szenvedett egyedül.

Oda ment a férfihez. Az egyik keze is be volt kötve. Nagyot nyelt és a karjára tette a kezét.

- Nem vagyok a helyedben és nem is vagyok egyáltalán ilyen típus... Meg a világodhoz sem értek... - a férfi kíváncsian fordította rá a bevérzett szemét. - De talán nem olyan nagy gond, hogy most nem a munkáddal foglalkozol. Adam akármit is mond, szerintem neked jobban kell a pihenés meg a törődés, mint nekem. Én már elég jól vagyok.

A férfi a fejét csóválta.

- Nem a Főnök kért meg, hogy itt legyek, én kértem.

Eiko értetlenül összevonta a szemöldökét.