𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Teljes sokkban sietek apa után. Feltett szándékomban áll elmagyarázni neki, hogy az imént látott szituáció csak egy különös helyzet eredménye.
Amikor Waylen felém hajolt, őszintén azt gondoltam, bántani fog. Ösztönösen hunytam le a szemem, a víz levert. Olyan emlékek törtek rám, amiket mélyre temettem magamban, azonban ahogy tegnap este is, ma reggel is előbukkantak.
Nagy levegőt veszek, így próbálom lecsillapítani a hánykolódó érzéseim, mielőtt szembe nézek apa tévképzeteivel. A konyha előtt megtorpanok, hátrasandítok. Waylen tartja a biztonságos távolságot, így egy mély sóhaj kíséretében elsőként csatlakozom apához és Laurenhez.
A megpakolt asztalt kémlelve ülök le. A némaság a csontomig hatol, így apára lesek, furcsán nyugodt arckifejezéssel figyel, aztán a tekintete az éppen belépő Waylenre siklik, aki laza mozdulatokkal ereszkedik le mellém.
– Akarom tudni, Ellie? – szólal meg végre apa.
– Nincs mit tudni – rántom meg a vállam semlegesen, míg a tányéromra szedek egy pirítóst. – Volt egy kis... problémám, amiben Waylen segített. – Fura kiejteni a nevét. Még ő is rám pillant, nem hallotta még a számból, bár nem is fogja sokszor.
– Az mit jelent, drágám? – csatlakozik a beszélgetéshez Lauren is. Szerencsére Waylenre szegezi a szemét, úgyhogy ez most az ő köre.
– Semmi olyat, ami miatt aggódnotok kéne – feleli hátradőlve. Meglepetten veszem tudomásul, hogy nem dobálózik a molylepkés drámával. Ettől még tartok tőle, tényleg a párnám alá gyűjti azokat a dögöket. Rettegek tőlük, pedig elvileg ártalmatlanok.
Az anyja és az apám összenéznek.
– Akkor nem zajlik titkos románc a háttérben? – Apa éllel a hangjában érdeklődik. A grimasz, ami kiül az arcomra, szerintem mindent elárul. A felvetést sem értem, mikor tisztában van vele, hogyan állok a férfiakhoz, mióta... megtörtént.
– Ez undorító – kommentálom fintorogva. Még az étvágyam is elmegy.
– Egy napja sem ismerjük egymást – kotyog közbe Waylen. – Már ne is haragudj, Kenneth, de elég bugyuta a feltételezés.
– Way! – csattan fel Lauren, még az eddig kezében tartott kést is lecsapja a tányérja mellé.
– Semmi gond – nyugtatja őt apa. – Végtére is, igaza van. Talán túlgondoltam, de elég félreérthető...
– Bocs – dumál bele a srác –, nem úgy értettem, és a félreérthető helyzetért is. Nem áll szándékomban a kishúgommal kavarni. – Annyira gúnyosan ejti ki, hogy csak az nem hallja meg, aki süket.
– Nem vagyok a húgod – morgom, miközben három nagy kanál cukrot szedek a kávémba.
– Remek, akkor nem aggódom a kialakuló cukorbetegséged miatt – vág vissza. A fintorom letörölhetetlen, rohadt béna beszólás.
