𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Forróság árad szét a testemen. Valami elképesztően melegnek bizonyul. Lassan nyitogatom az elnehezedett szemhéjam, aztán hirtelen rádöbbenek, miért érzem így magam. Waylen mellkasa a hátamnak feszül, a karja az oldalamon pihen, míg a tarkómon érzem a leheletét. Halkan szuszog, igazából békésen alszik.
Óvatosan mozgatom meg a kezem, majd felsóhajtok, amint ténylegesen ébredezni kezdek. Az esti emlékek máris előttem táncolnak, a gyomrom pedig összeugrik. Már megint a sírás kerülget, a szívem felzakatol, és úgy vélem, életem legrosszabb napja elé nézek. Ezen Waylen közelsége sem segít, ugyanis a melegen kívül nem bánom az ölelését. Egyszerre tölt el örömmel és hajszol vad kétségekbe a helyzet, ugyanis örülök, amiért végre nem zavar egy férfi érintése, közben tudom, sosem történhet köztünk semmi, hiszen a mostohabátyám.
Egyáltalán akarom én, hogy bármi is történjen? Fura gondolat, mert a kába agyam valamiért erőszakosan helyesel. Csakhogy ez nem ennyire egyszerű. A múltkori csók egy dolog, az meg már egy másik, hogy azóta is sokszor eszembe jut. Főleg az a része, hogy megtapasztaltam, milyen, amikor gyengéden érnek hozzám. Ez tetézte az eleve indokolatlanul kialakult bizalmam, így kész káosz dúl bennem mostanra.
A nagybátyám érkezésével kapcsolatban pedig tornádó cikázik végig rajtam. Az imént még vert a víz, immáron nagyokat nyelve nyomulok közelebb Waylenhez. Nem érdekel, szabad-e vagy sem, el akarok bújni a karjában a világ elől, ami egy bizonyos ponton már beteges.
Ugyan még alszik, mégis észleli a közeledésem. Az arcát a hajamba fúrja, közben még erősebben magához von. A karja teljesen körém kulcsolódik, a fenekem és a hátam hozzáér a mellkasához és az... Ó! Ó! Jaj, ne!
Megmerevedem a gondolatra, ami felsejlik bennem, ugyanis valami határozottan keményhez ér az ülepem. Az ajkam elnyílik, zihálva pislogok a fal irányába, miközben igyekszem eldönteni, hogy ez jó vagy rossz.
Nehezen hiszem, hogy tényleg áll a... a farka, de egyértelműen érzem. Elhitethetném magammal az ellenkezőjét, azonban nem vagyok hülye.
Ismeretlen érzés hullámzik végig rajtam, rémület keveredik valami... mással. Olyasmivel, amit ezelőtt még sosem tapasztaltam fiúk közelében. Ez talán azért van, mert senkit sem engedtem ennyire közel, mint őt. Szinte biztosra veszem, hogy tetszik a szitu, ez viszont kész őrület. Hogy lehetséges ez? Mi a franc ütött belém? Pont belém, mikor minden intim téma szörnyebbnél szörnyebb gondolatokat kelt az agyamban?
Nem merem boncolgatni ezt a dolgot, így inkább diszkrét módon feladom az összebújást, és kicsusszanok mellőle. A csusszanásról újabb vérfagyasztó képek jelennek meg előttem, úgyhogy menekülőre fogom.
A fürdőbe érve rögön megmosom az arcom. Vágtázó szívvel bámulom a megrendült tükörképem. A hajam kócos, a szemem bedagadt, a fejem egy kicsit hasogat, ám a legjobban mégis a szememben táncoló érthetetlen vágyakozás zavar. Mi a fasz ütött belém?
