𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A napot a hotel konditermében indítom. Valamivel le kell vezessem a tegnap esti stresszt, és valahogy a futás mindig segít ebben. Ezúttal emberi alakomban teszem, itt egyébként is meglepődnének, ha farkasként használnám a gépet meg nem is tudnám.
Az este Noelle végül lecsillapodott. Én persze megint takaríthattam utána, ám nem vettem zokon. Addig sem nekem kellett vigasztalni, elvégezte helyettem az öccse.
Amikor összetört a szappantartó, Cameronnal rendesen beszartunk, ugyanis utána baljós csend állt be. Komolyan azt hittük, a bolond csaj felvagdossa az ereit. Nem véletlenül rontottam be, azért mégsem hagyhatom, hogy egy vita miatt baja essen.
Ebből és a tegnap esti Cameronnal való társalgásunkból fakadóan, még mindig rág belül a bizonytalanság. A kis srác nem győzhető meg. Hiába próbáltam a lelkére beszélni, miután Noelle elaludt, nem jutottam vele egyről a kettőre. Ezáltal óvintézkedésként a földön ágyaztam meg magamnak arra a kemény öt-hat órára. Most pedig itt vagyok, és lassan negyven perce megállás nélkül rohanok.
Kifújom a levegőt, a szívem vágtázik a mellkasomban, majd leállítom a futópadot. Iszom egy korty vizet, aztán megtörlöm a homlokom a pólóm aljával. Felkapom a telefonom, amiről a kedvenc Nirvana számaim szólnak, és már sietek is a lift felé. Igaz, még korán van, viszont taktikát kell egyeztetnem Noelle-lel. Ha Cam beszélni kezd a szüleinknek, abból rohadt nagy baj lesz, így okosan kell eljárnunk.
Hamar felérek a megfelelő emeletre, aztán egyből a fürdőbe megyek. Beállok a kádba, letusolok. Az egész három perc alatt megvan hajmosással együtt. Nem pazarlom tovább az időm, a derekam köré csavarom a törölközőt, és halkan benyitok a lányhoz. Előtte hátrasandítok Cameron felé, de szerencsére horkol. Még véletlenül sem szeretnék problémát ebből a kurva kombinálásból. Nem azért megyek be egy szál faszban a szobába, mert dugni készülök, mindössze egy barom vagyok, és elfelejtettem a zuhany előtt összeszedni a gönceim. Az izzadtságtól csepegő undormányba mégsem bújhatok bele. Akkor kezdhetném előlről a komolyan háromperces rituálét.
Behajtom az ajtót, nehogy gond legyen, aztán Noelle-t kezdem kémlelni. A takarót magához ölelve szuszog, a vállig érő haja szétterül a párnán. Az ablakon beszökő kora reggeli nap megvilágítja a szeplőit.
Sosem értettem, hogy lehet világosban aludni, de őt nem zavarja a természetes fény. Békésen alszik, egyáltalán nem csapkod vagy hangoskodik, ahogy a kis srác mondta tegnapelőtt. Elmerengek rajta még egy darabig: megfigyelem a lágy vonásait, az apró orrát, telt ajkát. Az ujjait, amikkel a takarót markolja, a nyakának ívét, állának vékony vonalát, majd a tekintetem a fenekére siklik.
Kitágult szemmel fordulok el. Mi a retkes picsát művelek?
Inkább át sem gondolom, helyette felkapom a gatyám, egy kék pólót meg valami farmert, amit a bőröndből túrok elő. Ezután futólag a mobilomra pillantok, és felcsatolom az órám, hogy ne kelljen állandóan elővenni, ha tudni akarom, mennyi az idő. Immáron nyolc óra, reggeli pedig tízig van, így leülök Noelle mellé az ágyra, és felé nyújtom a kezem. Fel akarok kelteni, ám ötletem sincs, hogyan illene. Csak nem simogathatom, az fura lenne.
