𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Noelle úgy sétál mellettem, mint egy sértődött díva. Talán enyhén túlzok, de a csaj olyan sminket rittyentett magának, hogy csak lestem, amikor lesétált a lépcsőn. Az öltözködést ugyan nem vitte túlzásba, egy sima farmer-póló kombót eszközölt, hozzá egy fehér Nike sportcipővel, de ezzel elérte, hogy ne pizsamás kislányként tekintsek rá. Meglep, hiszen eddig jól titkolta ezt az oldalát. Odahaza nála háromszor nagyobb ruhát hord. Legalábbis tegnap, miután felöltözött, azt viselt, utána meg azt a bugyuta unikornisos izét.
Minden lépéssel hangosabb a zene. Az utca, ahol sétálunk, távolabb esik a belvárostól, így itt nem fedezek fel semmi extrát. Tegnap rendesen elcsodálkoztam, mikor megláttam a téglával kirakott utcákat meg a viktoriánus stílusban épült házakat a belvárosban.
Végül Noelle lefékez egy ingatlan előtt, ahova csoportokban vonulnak be az emberek. Többen vihorásznak, mások már negyed kilencre lerészegedtek.
– Ellie! – szökken a mostohahúgom elé egy szőke hajú lány. Fél kézzel átöleli, amitől a feneke aljáig érő, ezüst, flitterektől csillogó miniruhája feljebb csúszik. Amíg nem rám figyelnek, végigmérem a formás alakját, és lecsekkolom a seggét, ha már önként bemutatót tart. Nem mondom, elviselnék vele egy menetet.
– Szia, Addie! – mormolja Noelle, majd rám emeli csokoládébarna íriszét. – Ő itt...
– Waylen vagyok – nyújtom felé a kezem, mire a lány elmosolyodik, és megrázza.
– Ejha! – kapkodja kék szemét köztem és Noelle között. – A kis szende Ellie, micsoda pasit fogott magának!
– Nem, mi... ő a mostohabátyám – bök felém a hüvelykujjával. – Apa nemrég újraházasodott, szóval...
– Ó! – A lány végignyalja az ajkát, majd szemérmetlenül megbámul. Konkrétan flörtöl velem. – Örülök, hogy megismerhetlek! Addie vagyok amúgy! Most még jobban tetszik, hogy Ellie elvesztette azt a fogadást – kuncog fel, mire az említettre sandítok.
– Milyen fogadást? – érdeklődöm.
– Ellie azt hitte, nem fogom meggyőzni a Mr. Groose-t, hogy engedjen át matekból. A fogadás tárgya meg egy buli volt, ugyanis ez a csaj – mutat Noelle-re –, be van gyöpösödve. Elsőéves korunk óta nem mozdult ki, ráadásul a csapatot is otthagyta. Nem mintha ez baj lenne, így én lehetek a kapitány – villant egy magabiztos vigyort felém.
Arra már most rájövök, hogy ez a bula imád fecsegni, ami valahol idegesít. Nehezen viselem az olyan nőket, akik megállás nélkül beszélnek. Persze könnyen be lehet fogni a szájukat ilyen-olyan módszerekkel...
– Így már értem – viszonzom a mosolyt, majd Noelle-re nézek. – Ezt elfelejtetted említeni, Mé... – Még időben elharapom a szót. Nem szeretném megalázni a barátnője előtt, és egyébként is fura lenne nyilvánosan így szólítani. Ez a mi kettőnk kis rivalizálása, megtartom magunknak.
