𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Rendben, Soph! – vigyorog Nash a szőke, teltkarcsú csajra. – Felelsz vagy mersz?
Így harminc perc elteltével kezdek belefáradni ebbe a játékba. Sosem rajongtam érte, ám ez a négy seggfej még nehezebbé teszi. Eddig két kérdésre feleltem: az egyik azzal kapcsolatos volt, hogy ember vagyok-e, míg a másikban arról kíváncsiskodtak, mi a fajom. Mivel időközben leesett; ezek kurvára mind liontarisok, így azt hazudtam, én is. Az elejtett mondataikból arra is rájöttem, hogy ezek tisztavérűek. Gúnyolódtak egy szerencsétlen bikavérűn, akit együtt tartanak rettegésben a kampuszon. Igen, mint kiderült, mind egyetemisták Los Angelesben, és ez az utolsó napjuk Las Vegasban.
– Merek! – csavargatja a hajfonatát Sophia, miközben folyamatosan felém kacsintgat. Már előre sejtem, mi következik.
– Kapd le akkor Ethant! – somolyog magában a fickó. A lány megforgatja a szemét, látszólag elégedetlen. Végül felkel, és egy gyors csókot vált a másikkal, aztán visszaül. Az üveg újra mozgásba lendül; természetesen rajtam állapodik meg a szája.
– Felelek – előzöm meg a kérdését.
– Ugyan már, haver! – löki meg a vállam Ethan, aki a balomon helyezkedett el. – Ne legyél már punci! Még a végén azt hisszük, hogy valami kevertvérű fattyú vagy. Egy oroszlánvérű sosem hátrál meg, nem igaz? – A vigyora a füléig szalad, bennem meg rögtön felloban a düh tüze. Legszívesebben beverném a pofáját.
– Ethan! – rázza a fejét Olive. – Miért kell fasznak lenni? Az előbb te is feleltél!
– Tehát – sipítja Sophia –, akkor felelsz. Mondd csak, a kis könyvmoly a barátnőd?
– Nem – felelem kimérten, ám már bánom is, mert mind a két faszi úgy kapja Noelle felé a fejét, mint a keselyűk a dögszagra. – A mennyasszonyom! – teszem hozzá a világ legnagyobb faszságát, de ez van. Ha a mostohatestvéremként mutatom be, várakozás nélkül rárepülnek. Kizárólag így óvhatom meg ezektől az orbitális barmoktól. Már csak az hiányozna, hogy újra halálra rémítsek.
– Tessék? – Egyszerre röhögnek fel, indokolatlanul hangosan, azonban komoly képet vágok, így végül elhallgatnak.
– Te pörgetsz – hívja fel rá a figyelmem Olive, úgyhogy megteszem. A sors választása ezúttal Ethanre esik.
– Merek! – húzza ki magát büszkén.
– Kapd be a lábujjad! – közlöm vele vigyorogva. A többiek halkan kuncognak. Az áldozatom elfintorodik, aztán megemeli a lábát, és bekapja a nagylábujját. A két csaj dől a nevetéstől, Nash szintén hangosan rötyög.
Ethan duzzogva törli meg a nyálas testrészét, aztán rámarkol az üvegre. Pörög pár másodpercig, a kiválasztott ezúttal Nash lesz.
