𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷: A legenda úgy tartja, Tüphón leszármazottai vagyunk.
𝓝𝓸𝓮𝓵𝓵𝓮: A legenda úgy tartja, leszarom, honnan származtok, Madden.
𝓦𝓪𝔂𝓵𝓮𝓷 𝓜𝓪𝓭𝓭𝓮𝓷 heves természetű, konok, ebből fakadóan nem szívleli az anyja választását. Úgy véli...
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
Elmélázva dobálom ki a bőröndből a szennyest. Amint elkészülök vele, sóhajtva felpakolom a könyveim a polcomra. Alig három órája értünk haza, de egészen eddig halogattam a kipakolást. Vagyis... a könyvem visszakérését.
Végül erőt veszek magamon, és idegesen ugyan, de bekopogtatok Waylenhez. Az ajtó nyílik, a szemöldöke pedig felszalad.
– A könyvemért jöttem – jelentem ki vonakodva, mire bólint egyet, azonban nem méltat egy büdös szóra sem.
A nyaralás utolsó napjai hasonló hangulatban teltek. Miután azon a bizonyos estén megcsókolt, teljesen megváltozott a „kapcsolatunk". Úgy kerüljük egymást, mint szarvasmarha a billogot. Akarom mondani, ő kerül engem. Nem mintha bánnám, amiért nem cseszeget közel három napja, de mégis ott motoszkál bennem, mit követhettem el, amiért ennyire ellenségessé vált. Talán szarul csókolok? Nem lenne meglepő, hiszen sosem csináltam még. Ő az első fiú, aki valaha hozzáért a szájával az enyémhez.
Megbeszéltük, nem fogjuk emlegetni, sőt, mi több; elfelejtjük. Azonban arra nem számítottam, hogy ennyire elutasítóvá válik. Konkrétan úgy viselkedik, mintha valami csúszómászó lennék. Rám se néz, ha nem muszáj. Tőmondatokkal kommunikál, vagy éppen azokkal sem. Úgyhogy a terveim a jó testvéri viszony kialakításával kapcsolatban mentek is a kukába.
Arról nem is beszélve, mennyire összetört azzal a kibaszott csókkal. Szó szerint buldózerrel romolta le a jól felépített falaim, áttört rajtuk, akár egy rohadt tank, és hiába tagadnám, ezáltal megtapasztaltam, milyen a gyengédség; milyen, amikor az érintés nem fájdalmas, hanem... csodálatos. Mert az volt. Nem fogok hazudni önmagamnak, tetszett, amit csináltunk, bármennyire is bűnösnek tűnik.
Persze tudom, ennek sosem lesz folytatása, ugyanis az a komoly huszonnégy órás jó hangulat Las Vegasban maradt az emlékekkel együtt. Nem számítok másra tőle, kizárólag néhány velős megjegyzésre. A napokban sikerült tökéletesítenie az igazi bunkóság megtestesítőjének szerepét, szóval nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy mi valaha kijöjjünk egymással. Pedig én megpróbáltam. A csók után el akartam neki mondani, hogy ő volt számomra az első, de faszkalap módjára elcsitított, így úgy döntöttem, kapja be. Megtartom magamnak.
– Tessék! – nyújtja felém a résen a regényt. Még az ajtót sem hajlandó kitárni.
– Kösz – veszem el tőle, és már menekülök is vissza a rejtekembe.
Unottan hordom a piszkos ruháim a fürdőbe, nincs túl jó hangulatom. Miután betuszkolom őket a kosárkába, a konyha felé veszem az irányt. Előkotrok egy üdítőt, mellé megszerzem a kedvenc gumicukrom. A savanyúra esküszöm, amitől kellően összefut az ember szájában a nyál, és brutálisan lehet tőle fintorogni.
– Ellie! – Apa balról rohan be. Felkapja a pultról a kulcsait, és a küszöbről fordul vissza. – Holnapután érkezünk, ne öljétek meg egymást! Cameront kitesszük Jacobnál, hazafelé felvesszük. Holnap jön a kertész délre.
