I Love You (L.N.⁴.)

15.rész

Maxék és Charles már vissza mentek Monacóba. 37. hétben járok, anya már itt van.

-Jó reggelt.- battyogok le a lépcsőn. Rettentően fáj a hátam, leginkább reggel szokott.

-Jó reggelt kicsim.- csókol meg Lando.-Ma bemegyek a gyárba, nem akarsz velem jönni?

-Persze, mehetek.- meglepődtem, még sosem mondta hogy menjek el vele.

-Okes. 1 óra múlva indulunk, ha az úgy jó neked.- mosolyog, és egy puszit nyom a fejemre.

1 óra alatt elkészültem, és már pattantunk a Mclarenbe, és mentünk a gyárba.

-Szia Zack.- ölelem meg mosolyogva. De rég láttam.

-Jaj de nagy már a baba.- mosolyog Zack.

-Hát az. Már csak két hét.- mondom.

-Lehet az kevesebb is, a feleségem 3 héttel hamarabb szült. - mondja Zack.

Lando és Zack itt hagytak, én leültem, de annyira fájt a hátam hogy az valami pokoli, ezért fel kellett álnom. Sétálok, sétálok, és annyit érzek hogy valami alul nagyon nedves. Lenézek, és.. Oh nemár, elfolyt a magzatvíz.

-Lando..- szólok bele a telóba, amikor felveszi.

-Mia.. Minden okes?- kérdezi nevetve.

-Asszem idő van.- mondom halkan.

-Menni kell haza? Vagy mi?- hogy lehet valaki ennyire....

-Elfolyt a magzatvíz.- mondom idegesen, majd kinyomott, és pár másodperc múlva látom hogy Lando és Zack futnak felém.

-Gyere kicsim, eltudsz jönni a kocsiig?- kérdezi Lando, belé karolok, és elkezdünk a parkolóba sétálni.

A kórházba egyből egy szobába vittek, ami elég nagy volt, ez gondolom szülő szoba.

-3 centire van kitágúlva. Mostmár kezdődik a vajúdás. - de jó.

-Rendben.

-Próbáljon sétálgatni, ott a nagy labda, arra ráül, és kicsit pattog rajta, az is sokat segít. Fél óra múlva jövök vissza, addig a nővérke fogja nézni magát néha.- mosolyog a dokinő, és kimegy.

-Anyuék nemsoká itt lesznek. Akkor az a név lesz amit megbeszéltünk?- kérdezi Lando.

-Persze.- mosolygok rá.

Fél óra eltelt, ahogy mondta doktor nő, labdán pattogtam, és sétálgattam.

-Na ez haladás, 6 centi már, fél óra alatt. 10-15 centinél megkezdjük a szülést, akkor fog eltünni a méhszáj.- mondja az orvos. Ez hosszú folyamat lesz, azt hiszem.

Megint eltelt fél óra, és vissza jött az orvos.

-Tökéletes. Hívom a nővéreket, megkezdjük a szülést. A méhszáj teljesen eltűnt.- mosolyog az orvos. Egyébként anyáék már kint vannak a szoba előtt, egyszerre csak egy hozzá tartozó jöhet be szülés közben. És az Lando.

-1re kezdje el nyomni. Úgy kell hogy amikor elkezdek vissza számolni 3tól, te szépen beszívod a levegőt, a párod oda adja a kezét, hogy szorísd, és amikor elérünk az 1hez, te amilyen erősen csak tudod, nyomod. Rendben?- erre csak bílintottam.

-Akkor.. 3, 2, 1.- és amilyen erősen csak tudtam nyomtam, és fújtam ki közben a levegőt.

-Nagyon ügyes vagy. Most újra. 3, 2, 1.- és nyomom, szegény Lando kezét meg szorítom.

-Ügyes. 3, 2, 1.- mennyit kell még nyomni? Már eléggé fáj.- Látom már a kis fejét. Kb már csak kétszer kell nyomni. 3, 2, 1.- nyomom, és a megkönnyebbülés hangját hallom. Az én kisfiam felsírását, mire én is elkezdek sírni, és Lando hozzám hajol, és megcsókol.