I Love You (L.N.⁴.)

11.rész

-Szia szívem.- köszönök Landonak.

-Szia. Na mit mondott az orvos?- kérdezi. Egyébként már este tíz van, de rá vártam hogy épségben haza érjen.

-Február 15.re vagyok kiírva. És most realizáltam hogy nemsoká itt van. Meg azt mondta hogy ne igazán utazgassak.- mosolygok boldogan.

-Hát igen. De én egész végig ott leszek melletted, csak hogy tudd. Nem hagylak magadra egy percre sem. - ölel meg, már amennyire tud a nagy pocakom miatt.

-Szeretlek.- csókolom meg.

Másnap arra keltem hogy Lando már nincs mellettem, lementem a konyhába, és egy cetli volt a pulton, ahol az volt hogy el kellett mennie egy fontos dologért, nemsoká jön.

-O, Szia. - lepődik meg Lando amikor meglát a konyhában.- Van egy meglepetésem ha már fent vagy.- mosolyog.- Tudom, elmúlt már karácsony, de csak most hozhattam el. Utó karácsonyi ajándék. - fogja meg a kezem, és a garázs felé kezd el vezetni. Amikor beértünk, egy cuki kis baba francia bulldog volt ott.

-Hát szia.- kezdek el felé menni, ő meg egyből ide fut hozzám és el kezdett ugrálni.-Lando ez a miénk?- kezdek el sírni. Gyerek kori álmom egy francia bulldog.

-Persze hogy a miénk. Hisz mindig is ilyet szerettél volna.- ölel át.-Adj neki nevet. Kislány.

-Daisy.- mondom ki nemes egyszerűséggel. - Bocsi hogy sírok, tudod a hormonok.- nevetek fel.

-Semmi gond. Na gyere Daisy, adunk enni és inni.- veszi fel a kezébe Lando a kutyánkat, és megindult a nappali felé.

-Lando annyira köszönöm.- ölelem magamhoz, miután adott enni és inni Daisynek.

-Nincs mit. Én is akartam már egy kutyát. - puszilja meg a homlokom.

-Majd a fiúnkal fog felnőni. - mosolyodom el, és hirtelen rúg egyet.-Na beindult a kicsi. Rugdosódik.

-Jól teszi. Amúgy fáj a rúg?- kérdezi, és a kezét a pocakomra teszi.

-Kellemetlen érzés, de elviselhető. Amikor aludnék akkor elég szar mert nem hagy.- nevetek fel.

-Hát azt elhiszem. Erős fiú lesz az biztos. A legjobb pilóta lesz.- ad egy puszit a számra.

-Biztos nem.- forgatom meg a szemem.

-Dehogynem. Észre sem veszed de már a gokártba fog ülni.- kuncog.

-Mi a mai program?- forgatom meg a szemem.

-Nemsoká be kell mennem a gyárba, de kb 1 óra lesz az egész. Aztán haza jövök, megrendelhetnénk a szekrényeket. El kell mennünk vásárolni, mert kifogy nemsoká a hűtő.- mondja Lando.

-Okés. Na de akkor menjél a gyárba, el ne késsel.- csapok a seggére.

-Hé, ezt miért kaptam?- háborodik fel, és elneveti magát.

-Olyan jó segged van Lando.- nevetek, majd adok egy puszit neki, és végleg elmegy.

Elkezdtem a baba ruhákat kimosni direkt ilyen baba ruháknak való mosószerrel. Olyan picikék ezek a ruhák. Hírtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes.

-Emma, szia! Mizu?- veszem fel, de csak annyit hallok hogy sír.

-Mia.. Én mindent elrontottam..- mondja sírva, és hallom hogy alig kap levegőt.

-Emma, próbálj meg lenyugodni, rendben? Hol vagy?- kérdezem nyugodtan.

-Monacóba. Mia én ezt nem birom.- bömböli a telefonba.