Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

24.rész

~Zorka szemszöge~

Miútán lent megittam a vizet, felmentem a szobámba. Nagyon sokáig csak forgolódtam. Olyan hajnali három körül lehetett, mikor úgy döntöttem, hogy kimegyek az erkélyre. Most kivételesen szükségem volt a cigire. Általában csak buliba cigizek. De most, szükségem volt rá. Nem értettem hogy miért. Lementem az előszobába, a fiúk még mindig játszottak. Az előszobába érve kivettem a táskámból a cigit, és hozzá a gyújtót. Vissza fele menet Manu aggódva nézett engem, nem is foglalkozott azzal, hogy a Marics hozzá beszél. A szobámba siettem, azon belűl az erkélyre. Kivettem egy szálat, és meggyújtottam. Amikor kifújtam, egyszerűen minden gondom elszállt. Nem foglalkoztam semmivel, és senkivel. Mikor már a negyedik szálamat szívtam motoszkálást hallottam az erkélyajtó felől. Nem érdekelt hogy ki az, nem is fordultam meg. De valahogy éreztem azt, hogy Manu az. Ide sétált mellém, és ő is rágyújtott.
-Én úgy tudtam hogy nem cigizel.-Felelte meglepődötten.
-Pedig nem cigizek.-Válaszoltam rá se nézve.
-Akkor mi az a kezedbe? Varázspálca?-Nevetett.
-Nem.
-Akkor meg? Miért cigizel? Történt még valami?-Bombázott meg a kérdéseivel.
-Egyszerűen nem bírtam aludni a gondolataimtól, szükségem volt rá hogy eltereljem a gondolataim.-Feleltem, és meggyújtottam az újabb cigit.
-Szólhattál volna, eltereltem volna a figyelmed róla, ezt meg kérem szépen, azt hiszem ma már eleget cigiztél.-Vette ki a kezemből.
-De na, hagyj szívjam már el, nagyon drága a cigi.-Mondtam, és ugráltam a cigiért.
-Te nem ilyen vagy, nem szoktál egy cigiért ugrálni.-Mondta, és eloltotta a cigit.
-Hát persze, hisz nem is ismersz. Akkor honann tudod?-Kérdeztem idegesen.
-Tényleg, nem is ismerlek.-Felelte mérgesen.
-Sajnálom, nem úgy értettem.-Válaszoltam.
-Hát persze.-Majd fogta magát, és beviharzott.
Én meg ott maradtam. Leültem a földre, és a lábaimat felhúztam. Úgy sírtam. Nem is tudom hogy mennyi ideig sírhattam. De egy idő után. Két kar jó szorosan átölelt és nyugtatott, simogatott. Már csak arra lettem figyelmes, hogy elaludtam. Ott kint az ölelő kar között.

~Manuel szemszöge~

-Sajnálom, nem úgy értettem.-Válaszolta.
-Hát persze.-Majd fogtam magam, és idegesen beviharoztam.

-Manu, ma meg holnap is itt alszol?-Kérdezte Laci, mikor leértem.
-Aha, hívok egy taxit és haza megyek ruhákért.-Válaszoltam, és vettem elő a telefonomat.
-Mi a faszért? Haza doblak, és megvárlak. Ember van kocsim.-Majd elindult az előszobába.
-Kösz haver.-Mentem utána.
-Amúgy is akartam volna veled beszélni.-Felelte, miközbe mentünk ki a bejárati ajtón.
-Jajj, valami történt?-Kérdeztem félve.
-Ahj istenem ne aggódjál már. Zorkáról szerettem volna veled beszélni.-Nyitotta ki a kocsi ajtót.
-Hogy?
-Hogy mi volt tegnap este. Reggel azt mondta hogy jól van. De nyilván hazudik. Látom rajta, meg azért hülye sem vagyok.
-Nagyon nem történt semmi, igazából megvígasztaltam. Már amennyire lehetett, és már aludt is. Majd korán reggel elmentünk sétalni, és ott beszéltünk erről az egészről. Majd vissza mentünkbés aludtunk.-Feleltem.
-Áá, tényleg nem történt semmi. A sétálós részt azt mindketten elfelejtettétek említeni.
-Laci, van még itt valami. De az a baj, hogy nem tudom hogy te ezzel a dologgal mennyire vagy képbe.
-Na mert? Zorkáról van szó?
-Aha, amikor mentem fel hozzá, láttam hogy az erkélyen cigizik. Megkérdeztem hogy miért csinálja meg ilyenek. Ő azt válaszolta, hogy segít elterelni a gondolatait. Aztán vagy 5 szálat szívott el egymás után. Az utolsót kivettem a kezéből, és utána össze vesztünk egy kicsit.
-Szerintem mi hamarabb beszélni fogok vele. Eddig nem is cigizett. Sehol sem, mindig elutasította bárki is kínálta. Ez már nem pálya. Nem mehet lelkileg tönkre.
-Majd ha vissza érünk fel nézek hozzá.
Miútán megérkeztünk hozzánk, siettem a cuccom összepakolásával.
Haza fele is eléggé siettünk.

Mikor haza értünk, felmentem az emeletre, és lepakoltam a cuccom. Zorkát nem láttam sehol. Szóval úgy döntöttem hogy kinézek az erkélyre. Hát nem ott volt? Sírt szegény, az én hibámból. Kurvára nem szerettem volna hogy miattam sírjon. Jól elbasztam. A lehető legkevesebb az az volt, hogy oda mentem elé, leggugoltam és szorosan öleltem a két kezemmel. Egy olyan húsz perc telhetett el, és csak azt hallottam hogy szuszog. Szóval felemeltem és bevittem, leraktam az ágyára és jól betakartam. Mielőtt én is lefeküdtem volna aludni, azelőtt lefürödtem. Majd mikor befeküdtem az ágyba Zorka szorosan hozzám bújt.

Sziasztook. Ha tetszett akkor voteolj kérlek, sokat jelentene🥰🥰