Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

16.rész

Június 17, vasárnap

~Zorka szemszöge~

Reggel a szokásos időben keltem fel. Az irányt a fürdő felé vettem, ahol elkészültem. Amint ezzel végeztem felkeltettem Manut. Amíg ő elkészült, addig én beszéltem Laciékkal.

-Raktak ki azóta valamit? Kérdeztem két falat között.
-Nem tudom. De őszintén nem is érdekel, hogy mit hazudozik rólad az a patkány. Kezdjük ott hogy semmi oka sincsen erre az egészre. Ha ennyire akart volna akkor nem csalt volna meg. Felelte.
-Hát nem tom, biztos féltékeny rád.
-Tuti. Amúgy mi a mai program? Kérdezte és a kávéját megitta.
-Elmehetnénk az állatkertbe, ha van kedved. Ajánlottam fel neki.
-Nekem tökéletes az állatkert. Felelte.
-Rendben, akkor felmegyünk összekészülünk és akkor indulunk jó? Kérdeztem
-Nekem jó. Mondta.

Felértünk a hotelszobába, én célba vettem a fürdőt hogy elkészüljek. Egy kevés sminket raktam fel. Szettnek egy rövid farmergatyát, és egy crop topot vettem fel. Manu egy fekete polót és egy rövid farmergatyát vett fel. Az állatkert nem volt olyan messze a szállástól. Tömegközlekedéssel nagyjából 1 óra lehetett.

-Nézd ott vannak a flamingók. Rohantam oda hozzájuk.
-Szereted őket? Kérdezte, mikor mellém ért.
-Igeen, a kedvenc állatom. Feleltem
-Azt hittem, hogy neked is a kutya a kedvenc állatod. Ölelte át a vállamat.
-Miért gondoltad? Kérdeztem
-Hát azért mert, minden embernek szinte az a kedvenc állata. Felelte
-Neked van kedvenc állatod? Kérdeztem.
-Igeen, a macskákat nagyon imádom. Majd szeretnék egyett otthonra. Mondta.

Még egy pár percet álltunk a flamingóknál, és néztük őket. Közbe Manu kirakott egy storyt, amibe oda futok a flamingókhoz. Nagyjából 2órán keresztül bolyongtunk az állatkertbe, amíg meg találtuk az állatsimogató részt.

-Manu nézdd, egy bébi kecskee. Mentem oda a kecskéhez.
-Rózsi pózolj vele. Lefotózlak. Mondta.
-Okéé. És már pózoltam is.
-Te nem akarsz vele egy képet? Kérdeztem
-Dee, meg akkor csinálhatunk egy közöset is. Felelte.
-Jojooo.
Megcsináltuk a képeket, amiket kiraktunk storyba is. Azután elindultunk és felfedeztük az állatkert másik részét. Simogattunk rájákat, elefántot és pingvint is.

Este nyolc óra fele visszaindultunk a szállásra, ugyanis holnap reggel tízig el kell hagynunk azt.

-Nem ülsz le? Ott van egy hely. Kérdezte Manu, mikor felszálltunk a buszra.
-Nem, majd csak akkor, ha két hely lesz. Nem fogok ott ülni egyedül és nézni, amíg te ott állsz. Feleltem.
-De Rózsi ülj csak le. Így is sokan jönnek, és akkor nem lesz hely. Szóval légyszi ülj le. Mondta, és már tolt is le az ülésre.
-Ahj jó.
-Holnap reggel tízig el kell hagyni a szállást. Szóval korán kéne fel kelni.
-Igen, tudom. Szóval hazamegyünk fürdünk, és alszunk. Mondtam neki.
-Együtt? Húzogatta a szemöldökét.
-Te olyan hülye vagy. Nevettem, mire ő is nevetni kezdett.
-Holnap este jön csak a vonat. Most szerencsére van minden foglalva. Szóval nem kell egy helyen nyomorognunk. Mondta
-Szupeer. Amúgy mikor szállunk le?
-Nem tudom, talán még 5 megálló. Felelte.

Az 5 megállóból lett 10 is. De az a lényeg, hogy végre már a szálláson vagyunk. Manu éppen fürdik, én már rég megfürödtem. És most az ágyon fekszek és telefonozok. Ez a pár nap tényleg ráébresztett arra hogy nekem egy ilyen srác kell, mint amilyen a Manuel. Kedves törödő és segítőkész, mindig itt van nekem, ha bármi szükségem van rá.

-Min gondolkozol ennyit Rózsi? Zökkentett ki a gonolataimból Manu.
-Mondjad? Ráztam meg a fejem.
-Min gondolkozol ennyit? Kérdezte meg újra.
-Jaa semmin. Mondtam, és közelebb húzott magához.
-Ha a nagy semmin gondolkoztál volna akkor nem kérdeztél volna vissza. Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?
-Persze, igen tudom. De tényleg nagyon hülyeségen agyaltam. Mondtam
-Na ki vele, én is kiváncsi vagyok arra a hülyeségre. Felelte
-Kettőnkön agyaltam ennyit. Nyögtem ki egy öt perc némaság után.
-Mármint? Hogy kettőnkön? Kérdezte.
-Úgy hogy rájöttem, hogy kell nekem egy olyan srác mint amilyen te vagy. El kezdtem feléd valamit érezni, és ilyet még a Bencénél sem éreztem. Feleltem.
-Rózsi, én mondtam hogy tudok rád várni. Nem kell ilyeneket mondanod. Mert még nem állsz kész egy új kapcsolatra. Felelte.
-De én viszont igen is komolyan gondolom. Mondtam
-Ez esetben nagyon örülök neki. Mondta, és egy puszit adott az arcomra.
-De nem szeretnem elsietetni ez az egészet, remélem megérted.
-Hát persze, ez természetes. Olyan tempóban fog haladni a kapcsolatunk, mint amilyenbe szeretnéd. Felelte, én meg hozzábújtam.
-Jó éjszakát Manu.
-Jó éjt Rózsi