~Manuel szemszöge~
amint leértünk a lépcsőn, Laci egyből húzta be Zorkát a konyhába. Egy ideig néztem őket, majd bementem a fiúkhoz a nappaliba, akik a kanapén ültek, és beszélgettek.
-Laciékat hol hagytad? Kérdezte Majló.
-A konyhába beszél Zorkával, gondolom elmondja neki a dolgot. Mondtam.
-Milyen dolgot?? Kérdezte Peti.
-Azt majd elmondja ő ha szeretné, én sem muszájból tudtam meg. Véletlen volt.
-Véletlen mi?. Húzogatja a szemöldökét Marics.
-Igen.
-Igazam volt, nem igaz? Kérdezte Bruno pár perc némaság után.
-Figyelj Bruno ezt majd ő elmondja. Mondtam
Majd hirtlen a semmiből megjelent Laci, aki eléggé aggódot.
-Srácok, Zorának megint pánikrohama van. Mondta és futott vissza zorához. A fiúkkal együtt mind siettünk a konyhába. Letérdeltem elé és elkezdtem beszélni hozzá. Hogy elterelje a figyelmét.
-Hé..hé Zora figyelj rám. Mondtam és rám emelte könnyes szemét.
-Milyen filmet szeretnél nézni majd? Kérdeztem
-Nhem tud. Mondta elcsuklott hangon
-Bruno vegyél már ki egy dobozos sört légyszi. Bruno ezt teljesítve ki vette a hütőből majd oda adta.
Oda adtam zorka kezébe hogy fogja meg. A többieknek intettem hogy menjenek ki a kocsihoz. A kérésemet szó nélkül teljesítették.
A lány rohama nem akart elmúlni, akárhogy is próbálkoztam. Korábban már nekem is volt, de nem ilyen súlyos.
-Mikor fog elmúlni? Kérdezte sírva.
-Mindjárt. Ekkor eszembe jutott hogy mindig van nálam gyógyszer. Így azt oda adtam neki. Be is vette. Rá öt percre nagyjából már elmúlt a rohama. De még mindig sírt. Leültem mellé a földre, és szorosan öleltem. Ezt a pillanatot Milo zavarta meg.
-Srácok gyertek! Zora jobban vagy?
-igen jobban vagyok, hála manunak. Mondta mire elmosolyodtam.~Zorka szemszöge~
Elindultunk kifelé. Hihetetlenül jól esett hogy ilyen közvetlen volt velem és segített nekem. A buszba úgy ültünk hogy:
Majlo,Marics,Bruno
Kevin,Dani,én
Laci, Marci, Manu-Sziasztok! Köszöntem mikor beültem.
-csáó zozi. Koszont kevin
-Halihoo. Mondta Dani
-Hogy vagy? Mostanaba rég láttalak. Kérdezte Dani.
-Jól vagyok. Mondtam majd beraktam a fülest és elkezdtem zenét hallgatni.
Az út viszonylag csendesen telt. Bár mondjuk én kezdtem eléggé szédülni, hányinger kerülgetett.-Milán mikor állunk meg egy benzinkútnál? Kérdeztem
-Most lesz egy, úgyis kell menni tankolni.
-Oké köszi. Mondtam és vissza tettem a fülest, de egyszerűen nem bírtam a zenére koncentrálni.
Mikor megálltunk Milán kiment tankolni, többiek meg a boltba. én is kiszálltam. Sétáltam pár lépést de a szédülgés kezdett egyre rosszabb lenni. Megtámaszkodtam a kocsin hátha. De semmi sem történt. A többiek bementem a boltba, tehát szólni nem tudtam volna nekik. Leültem a földre és csak várakoztam. Nagyjából 10 perc után kijöttek a boltból. Mindannyian jöttek felém.
-Halo, minden rendben? Kérdezte laci
-Nem, kurvára szédülök, hányingerem is van.
- Zora átülök dani mellé, ülj hátra, vagy inkább fejüdj le. Mondta Marci
-Van valakinél hideg víz? Kérdezte manu.
-Nálam van, bent van a táskámba.
-oké
Miútan beszálltunk a buszba, én elfeküdtem úgy hogy a fejem Manu ölébe, a lábam meg a laci ölébe volt. Laci tartotta a lábamhoz a hideg üveget. Míg manu az arcomhoz tartotta. Így ment ez még vagy egy órán keresztül, amíg le nem értünk Szegedre.Sziasztok!! Tudom, tudom megígértem hogy szombaton, pénteken jön rész. De mivel a suli/felvételi mellett nincs nagyon szabadidőm így a könyvvel sem tudtam haladni. Szerintem a kövi rész vasárnap vagy jövőhéten.
Légyszi voteolj ha tetszett. Sokat jelentene❤️
VOCÊ ESTÁ LENDO
Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.
FanficA becses nevem Tóth Zorka vagy Zora ki hogy hív. A Budapesten élek a bátyámmal és a haverjával. Van 3 legjobb barátnőm: Kamilla, Adél és Kata. Mi magunkat papucs csapatnak nevezzük. #1 manu #39fanfiction