Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

13.rész

Június 12. Csütörtök

~Zorka szemszöge~

Reggel nyolckor az ébresztőmre keltünk.

-Ahjj faszom mi szól ilyen korán? Kérdezte
-Az ébresztőm
-És azt minek ilyen koránra beállítani? Kérdezte
-Azért, mert én nem szeretek későn felkelni. De te aludj még nyugodtan, addig megcsinálom a reggelit.
-Egy tündér vagy. Csak ennyit felelt és fordult is át a másik oldalára. Én kikecmeregtem az ágyból, és a  telefonommal együtt a konyhába mentem. Reggelire palacsintát csináltam gyümi salival. Még mielőtt felkeltettem Manuelt azelőtt elmentem felöltözni, és megcsináltam az arcápolási rutinom.

-Manu kelj fel, kész a reggeli. Mondtam, miközbe a függönyöket húztam el.
-Mennyi az idő?
-Háromnegyed kilenc, szóval gyere.
-Megyek csak elmegyek mosdóba.

~Manuel szemszöge~

Elmentem mosdóba, addig Zora bement a konyhába. Mire én is odaértem addig már megterítve volt az asztal. Nagyon jól nézett ki a palacsinta és a gyümi saláta is.

-Köszi. Mondtam, mikor leültem enni.
-Nagyon szívesen és jó étvágyat. Mondta
-Reggeli után, elkészülök, azt ha van kedved elmehetünk a bazárba és vehetnénk mindenféle jóságot. Ajánlottam fel az ötletem
-Benne vagyok. Ez hanyadik napunk is itt? Kérdezte
-Második, még van 3 napunk. Feleltem.
-Holnap elmegyünk a sephorába?
-Elmehetünk, de akkor holnap után elmegyünk várost nézni meg turistáskodunk jó?
-aha, benne vagyok. Majd az utazás után akarok csinálni egy ilyen photo dump-ot ausztriáról.
-Uuu azt én is csinálok, nyomunk egy insta liveot? Kérdeztem
-Nyomjuk

El is inditottam az insta liveot. Nagyon sokan furcsállták, hogy ketten vagyunk kint. Meg sokan azt hitték hogy együtt vagyunk.  Nagyon érzem hogy ebből cikekk lesznek.

~Zorka szemszöge~

A liveot 10 után leállítottuk, elkészültünk és elindultunk. Én nagyon féltem, amikor a szobából mentünk ki. De szerencsére Manu megnyugtatott hogy nem lesz semmi.
A bazársor előtt, útközbe csináltunk pár képet, amiket kiraktam storyba.

A bazárba elég sok mindent vettünk, én főként ékszereket vettem. Ilettve vettem még egy nagyon szép páros nyakláncot magamnak, és Manuelnek. Hogy azért legyen valami emlék a közös utazásunkról.

-Manuel, vettem neked valamit. Jelentettem ki mikor bejött a konyhába.
-Hogy micsoda? Kérdezett vissza
-Vettem neked valamit. Mondtam
-De minek? Kérdezte
-Mert egyrészt ez a közös nem tervezett utazásunk, másrészt  meg meg szeretném hálálni hogy segítesz nekem ebbe a nehéz időszakba. Szóval tényleg köszönöm.
-Nagyon aranyos vagy de nem kellett volna. És tudod nagyon jól hogy nem ajándékért teszem amit. Hanem mert szeretlek. Mondta ki, nekem meg elállt a szavam.
-Hogy micsoda? Te szeretsz? Lepődtem meg
-Öhm igen, ezt nem így szerettem volna megmondani. De ha már kicsúszott a számon, akkor elmondom. Már lassan egy éve hogy elkezdtem feléd érzéseket táplálni. Megértem ha te nem viszonzod. Én  megértem, tényleg. Mondta
-Nekem ehhez az egészhez idő kell. Nem tudnék most egy kapcsolatba bele vágni. Feleltem.
-Akkor türelemmel fogok várni rád. Nagyon jól esett megszólalása
-Na de had adjam oda az ajándékod végre. Csaptam össze tenyereimet.
-Esküszöm kíváncsívá tettél.
-Csukd be a szemed, és ne nézz. Mondtam, mire eltakarta a szemeit.

Gyorsan a táskámba kezdtem el kutakodni, amint meg lett a nyaklánc fogtam magam a hátam mögé raktam, és vissza mentem Manuhoz.

-Naa csukd be a szemed, ne nézz már. Raktam kezem szemei elé, válaszául csak ráfogott a kezemre.
-Kinyithatom már a szemem? Kérdezte
-Ahaaa. Nyújtottam el az "a" betűt.
-Na?? Megszólalsz még ma? Kérdeztem pár másodperc néma csend után.
-Zorka ez kurva szép, hogy hogy kettő van belőle? Kérdezte
-Azért mert egy nekem, egy neked. Ez amolyan emlék a közös nyaralásunkról. Mondtam neki.
-Úristen nagyon köszönöm. Tette fel magának, majd nekem is. A végén meg jó szoros ölelésbe vont.

A nap további részét filmezéssel töltöttük, vacsorára megint paradicsomos tésztát csináltunk.
Este pedig ölelkezve aludtunk el.