Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

5. Rész

~Zora szemszöge~

Amikor leparkoltunk a klubb előtt. A rajongók megrohamozták az autót. Még szerencse hogy sötétített az ablak és nem láttak be. A többiek kiszálltak, csak mi hárman maradtunk az autóba.
-Hugi inenn valahogy kikéne szállni.
-oké, akkor felülök és kiszállok. Mondtam és mozdultam is volna meg.
-Nee, inkább beviszlek én, Manu addig te menj a rajongókhoz fotózkodni.
-Okés. Mondta manu majd kiszállt az autóból, és a rajongók elkezdtek sikítozni.
-Na kiszállok először én, aztán felveszlek. Az úgy jó lesz?
-Nem kell, bemegyek én a saját lábamon, nem tart semeddig. Mondtam
-Biztos? Kérdezi.
-Igen, biztos
Ezzel ki is szálltam a kocsiból, egy kicsit még szédültem, de nem úgy mint az elején. Megvártam lacit és együtt indultunk a backstagebe.
A backstagebe bent rajtunk kívül még a bsw volt. Én a kanapén ültem Milán és Bruno között.

-Szédülsz még Zora? Kérdezte bruno.
-Már csak egy kicsit, nem annyira durván mint az elején. Feleltem
-Okés, ha kell valami akkor szóljál. Mondta.
-jólvan
Amíg a brunoék várakoztak hogy színpadra mehessenek, addig én a telefonomba merültem és beszélgettem Kamival, a következő utazást terveztük hozzá. Egszercsak arra észleltem fel hogy Bruno a nevemen szólongat.
-Halo, halo Föld hívja Zorát. Lóbalta Bruno a kezét a fejem előtt.
-Jajj, bocsi belemerültem egy beszélgetésbe.
-Kamival beszéltél? Kérdezte
-Ahha, két hét múlva megyek ki hozzá. Kell a lelki erő neki is. Mondtam
-ő is szakított a barátjával? Kérdezte
-igen, de honann tudod hogy én is szakítottam a Bencével?
-Manu mondta hogy nem vagy a toppon, és rögtön tudtam hogy mi a helyzet. Mondta
-Gyere félre, ha erről beszélünk. Nem akarom hogy a többiek tudják még. Mondtam
-Jojo. Mondta, majd félre mentünk a wc-khez közel
-Na jó, egy kérdésemre válaszolj igazam volt? Kérdezte.
-Igen. Mondtam és egy könycsepp hullott le az arcomról.
-Jahjj kicsi, gyere ide. Jó szorosan átölelt.
-Igazad volt, olyan hülyének és naívnak érzem magam. Sírtam a vállába.
-Nem vagy az, nyugi. Nem rontottál el semmit. Mindenért ő a hibás, és ő a hülye hogy egy ilyen lányt mint téged eldobott. Mondta, majd mégjobban megszorított.
-Brunoo, idő van menni kell. Üvöltött Laci.
-Megyek egy pill. Üvöltött vissza Bruno.
-Ha vége van a koncertnek utána folytatjuk jó? Addig is nyugi, itt a telóm, tudod mi a kód ott van rajta az a játék amit szeretsz. Adta oda telefonját.
-Köszönom sok sikert nektek. Mondtam majd magamra hagyott.
Egy pár percig még álltam és magam elé meredtem. Hirtelen megint elkezdtem szédülni, és a mellkasomon is elég nagy nyomást éreztem. Le kellett üljek a földre. A szédülés és a fájdalom sem akart elmúlni, egyre jobban pánikoltam. Elővettem Bruno telefonját, hogy valakit felhívjak rajta. Mindegy ki az csak segítsen.

~Manuel szemszöge~

Sziasztokk!!! Egy kisebb kihagyás után újra itt. A részeket próbálom pótolni. Lehet ma vagy holnap jön még  rész.