Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

7.rész

~Zorka szemszöge~

El is indultam a wc-k felé. A wc nem volt a legszebb látvány, de arra hogy pisiljek jó volt. Mikor végeztem megnéztem magam a tükörbe. Egyszerűen elszörnyedtem a látványtól. Legszívesebben sírni támadt volna kedvem. De nem sírtam ma éppen eleget. Miután végeztem, elindultam kifele a backstageből. Ha jól láttam messziről, akkor Milán állt ott. De amint egyre közeledtem a személy fele, szinte biztos voltam benne hogy nem ő az. Megérzésem nem csalt, valóban nem Milo állt az ajtónál hanem......Bence??? Ő mégis mit kereshetett itt? Biztos a kurváját hozta. Sajnos mikor haladtam volna el mellette észrevett. Pont ehhez a faszhoz nem volt kedvem. Kurva jó.

-Zorka, légyszíves beszéljük meg. Jött utánam.
-Bence légyszíves, ehhez nagyon nincsen kedvem. 2 pánik rohamot vagy mi a faszt okoztál nekem. Mondtam, és éreztem hogy a könnyeim útnak.erednek.
-Pánik roham mi? Kérdezi majd felnevet.
-Soha nem voltál te pánik beteg, légyszíves ne kezdjél nekem össze-vissza hazudozni erről. Mondta
-De..de én tényleg nem hazudok, én nem te vagyok. Mondtam ki, amit rögtön meg is bántam. Mert Bence elkezdett velem üvöltözni. Én meg csak sírtam, és kérleltem hogy hagyja abba. Az ordítozásra Manuel jött oda.

-hé, mi folyik itt? Kérdezte
-Semmi, menj a dolgodra haver, én éppen a barátnőmmel beszélek. Felelte Bence.
-Bocs, de nekem az a dolgom, hogy Zorkát a kocsihoz vigyem, szóval ha megbocsátasz mi mennénk is. Mondta majd elkezdett a kocsiig húzni. De amint a parkolóba értünk, addig a busznak nyoma veszett.

-Hova a gecimbe tüntek ezek? Kérdezte idegesen.
-Nem tudom, felhívom lacit.
-Oké de hangosítsd ki. Mondta

-Lacival hívásban-

-Na szoszker hugi, minek hívsz, itt vagyok én is a kocsiba.
-Én azt értem, de hogy én és Manuel még itt vagyunk szegeden, és valahogy kurvára haza kellene jutnunk. Mondtam idegesen.
-Ház geci, mi nem tudunk most értetek menni, már az autópályán vagyunk. Bocsii. Majd ezzel le is baszta a telefont.

Én meg pánikba estem, és elkezdtem össze-vissza sétálgatni. Manuel addig valamit a telefonján nagyon ügyködött.
-Ezazz. Üblvöltött fel.
-ugye haza juthatunk valahogy? Kérdeztem.
-Igen, csak az a bökkenő hogy a vonatállomás inenn félóra sétára van. Mondta
-Nem baj, legalább haza juthatunk. De nekem pihennem kell, nagyon fáradt vagyok, szóval szerintem lefekszek egy padra. Mondtam.
-Nem, biztos nem. El kell hogy induljunk, a vonat 2 óra múlva jön 2 1 órát biztos hogy sétálni fogunk, mert amilyen fáradtak vagyunk. Felveszlek az ölembe. Én tudok úgyis haladni, te meg közbe tudsz pihenni.

-Jó, de csak azérr, mert tényleg nagyon fáradt vagyok.

Manu fel is vett az ölébe, majd el is indult. Nem tom, szerintem az út első öt percében bealudtam. Annyira fáradt voltam.

-Rózsi, ideje felkelni, 5 perc és jön a vonat. Mondta
Manu ült a padon, én meg az ölébe ültem, és aludtam.
-A jegyek?? Azokat meg kell még venni. Mondtam aggódva.
-Nyugi már, mindent elintéztem, annyira tele volt a vonat hogy 1 ülést tudtam foglalni. Az úgy jó neked hogy úgy fogunk ülni mint az előbb?
Kérdezte
-Kajak?? Egy éjszakai járat hogy lehet tele? Legyen, amúgy te nem vagy álmos? Kérdeztem.
-Nem. Felelta majd meg is érkezett a vonat. Felszálltunk, Manu leült, én meg oldalasan az ölébe. A fejemet a mellkasának döntöttem. Ő átölelt és a fejét a fejemre tette. Elaludtunk mindketten.

Sziasztok!! Remélem tetszett ez a rész. A helyesírási hibákért bocsi. Következő rész lehet még a héten fog jönni. Ha tetszett akkor voteolj sokat jelentene pussz😘