Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

17. rész

Június 18, hétfő

~Zorka szemszöge~

Reggel már szokásosan nyolckor keltem, Manu még aludt. Szóval nem akartam zavarni, így kimásztam az ágyból, bementem a fürdőbe és megcsináltam az arcápolási rutinom, lezuhanyoztam és fogat mostam. Illetve minden olyan dolgot kivittem ami az enyém, és beletettem őket a bőröndbe.

Az éjszaka megint rémálmok gyötörtek. Azt álmodtam, hogy Bence törökbe is követett, majd elrabolt és egy fához kikötözött majd ott hagyott az erdő közepén. Csak pár nap múlva talált meg a rendőrség, addigra már halott voltam. A temetésemen minden fontos szerettem ott volt. A családomtól kezdve a barátaimig.  Adél, Kami és Kata egymást ölelve zokogtak. A bátyám is sírt. A többi fiú csak állt és nézett szomorúan előre, nézték a koporsómat. Manuel is állt, zokogott. Sosem láttam még őt sírni, nem hogy zokogni.

-Föld hívja Zorkát. Legyintette a kezét előttem Manu.
-Itt vagyok, csak egy kicsit elgondolkodtam. Ráztam meg a fejem.
-Azt látom, de min gondolkodtál? Csak nem rosszat álmodtál? Kérdezte.
-De....de honann veszed? Remegett a kezem.
-Hát mondjuk onann, hogy éjszaka eléggé forgolódtál, meg még valamit is motyogtál. De azt nem értettem. Mi volt az álmodba? Kérdezte.
-Bence követett Törökországba, majd elrabolt és hazahozottt. Egy fához kikötött. A rendőrök csak napokkal később találtak meg. De akkor már késő volt. A temetésemen minden szerettem ott volt. Feleltem.
-Zorka, ez  már nem normális hogy ilyeneket álmodsz. Mondta, majd megfogta a kezemet.
-Tudom, de nem tudok vele mit kezdeni, majd elmúlik. Rántottam a vállamat.
-Nem, ez nem fog elmúlni. Pszichológushoz nem akarsz elmenni? Én nagyon szívesen elviszlek, és segítek mindenbe. Felelte.
-Nem...én nem megyek dilidokihoz. Minden rendben van velem. Szomorú mosolyra húztam a számat.
-Zorka, kit akarsz becsapni? Magadat vagy engem? Szerintem mindketten tudjuk hogy nem vagy jól. Ami tök normális. Mindenki életébe vannak hullámvölgyek. Egyszer lent, egyszer fent. Ez tényleg teljesen normális, és attól mert mondjuk elmész egy dilidokihoz aki segít, nem leszel kevesebb. Eső után jön a szivárvány. Gondolj erre. Fogta meg a kezem.
-Nem Manuel, kurvára nem jön a szivárvány. Már lassan egy fél éve várok rá és még mindig semmi. Mielőtt megtudtam, hogy megcsalt az exem, azelőtt a kapcsolatunk már a romokba hevert, és ezt mindketten nagyon jól tudtuk, de egyikünk sem ismerte be. Már akkor is voltak fura álmaim, elképzeltem, hogy mi van akkor, ha megcsal? Minden este lefekvés előtt a fejembe volt egy kép, hogy egy másik nővel van. És tudod mekkora lapáttal rátett erre a helyzetre, hogy kiderült hogy a nagymamám rákos? Tudod, milyen rossz volt mindennap úgy lefeküdni aludni, hogy egy kép van a fejembe arról, hogy a nagyim lehet hogy meghal? Meghogy lehet hogy megcsal az exem? Kurva sokat sírtam ezek miatt. De még a mai napig. Az már csak hab volt a tortán, mikor megtudtam hogy megcsal. Mi értelme van élni, ha csak a szart kapod az élettől? Gyerekkoromban is kaptam elég szart, akkor miért kell még kapnom? Kezdtem el sírni.
-Hé...hé, nincsen semmi baj. Oké? Ölelt meg jó szorosan. Elkezdtem remegeni, a térdeim nem bírták, ezért lekuporogtam a földre. Manu is leült mellém, nyugtatott és simogatott. Sokkal többet tett értem Manuel, mint Bence. A kapcsolatunk alatt egyszer sem nyugtatott meg, csak hagyta hogy sírjak egyedül egy másik szobában.
-Dede kurvára van baj. Elegem van mindenből. Én nem akarok már tovább szenvedni. Egy olyan helyen akarok lenni ahol nincsen semmi baj, csak nyugalom vam. Sírtam tovább.
-Rózsi, figyelj. Én kurváva elhiszem hogy fáj, és hogy könnyebb lenne elmenni inenn. De nem azért ad az élet nehézségeket hogy meghátráljunk. Hanem pont azért, hogy leküzdjük és erősek legyünk. Én mindenbe segítek ha kell oké? Rám mindig számíthatsz. Én nem tudom, hogy még miféle súlyokat cipelhetsz a hátadon. De ha megosztod velem, vagy mással. Akkor már nem egyedül kell cipeljed. Nem erőltetlek arra, hogy mondd el. Majd szépen lassan. Mondta.
-Rendben, köszönöm. Mondtam
-Nagyon szivesen, de ugye tudod hogy ezért nem kell bocsánatot kérned? Nem a köszönetedért segítek, hanem azért, hogy neked jobb legyen. Felelte, Válaszom erre az volt hogy megöleltem.
-Amúúgy mikor kell elhagynunk a szállást? Kérdezte.
-1 óra múlva, a vonat meg este hétkor jön szóval kilenc órán keresztül el kell ütnünk az időt. Feleltem.
-Az fasza, menj pihenj le egy kicsit. Addig en összepakolok mindent. Mondta, és húzott is fel a földröl.
-okés. Mondtam, majd el is indultam az ágy felé.

Sziasztook! Nagyoon sajnálom hogy eddig nem volt rész. Mostanában nincsen annyi időm. Nagyjából még a sulis év végéig  kettő, másfél hetente fognak részek jönni. De  nyári szünetbe lesz sok időm és akkor majd ezerrel fogom gyártani a részeket. Milyen ff. könyvet látnátok még szívesen? Jaa és köszönöm szépen a több mint 2k olvasót🥰🥰. Hihetetlen hálás vagyok nektek.