Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

22. rész

~Manuel szemszöge~

Jó szorosan öleltem Zorkát, egyre jobban reszketett és zokogott. Majd elkezdte kapkodni a levegőt.
-Jó Rózsi, figyelj rám oké?-Kérdeztem ránézve,és tenyereimet az arcára raktam.
-Oké...-Felelte, majd kezeit a tenyeremre rakta.
-Mi a kedvenc színed?-Kérdeztem.
-a..a...a fekete azt hiszem.
-Na és mi a kedvenc évszakod?-Tettem fel az újabb kérdést.
-T..tavasz-Felelte.
-Mi a kedvenc állatod?
-Nem..Manu én ezt nem bírom-Mondta majd átkarolta a nyakamat és úgy zokogott.
-Shhh, nincsen semmi baj.-Feleltem mikozbe elfeküdtem az ágyon, és Rózsit pedig ráhúztam a mellkasomra. Simogattam a hátát amíg meg nem nyugodott, utána meg elaludt. Szóval gondoltam lemegyek a többiekhez. Már éppen másztam volna ki, amikor megszólalt.
-Légyszi, maradj itt velem. Most nagyon sokat jelentene nekem.-Több nem is kellett, visszafeküdtem az ágyba és tovább simogattam őt.
Hajnal négykor, arra keltem hogy pisilnem kell, szóval elmentem a mosdóba, azután pedig lementem a konyhába vízért. Már töltöttem a vizet,amikor halk lépteket hallottam a lépcső felől.
-Hát te?-Kérdeztem mikor beért a konyhába.
-Vízért jöttem, meg kell a friss levegő nekem.-Felelte és töltött magának vizet.
-Elmenjünk egyett sétálni?
-Elmehetünk igen.-Válaszolta halkan, majd az előszobába vette az írányt.
Felvettük mindketten a cipőnket, és elindultunk. A város szinte ki volt halva, a nap már majdnem feljött.
-Hogy tehette ezt meg velem?-Kérdezte, mikor már egy padon ültünk.
-Úgy hogy ő egy nem igaz barát, egy utolsó kurva.-Feleltem.
-Én akkor sem értem, ez mire volt neki jó? Az hogy mégjobban tönkre basszon lelkileg? Hát sikerült is neki.
-Pontosan ez volt a célja, amúgy voltak erre utaló jelek?
-Most hogy jobban bele gondolok, volt egy pár.-Válaszolta miközbe a földet nézte.
-És mik voltak azok?
-Egyszer elmentünk egy étterembe ahova Adél és Kata is jött. Bence és Adél állandóan a telefonjukat bámulták és közbe mosolyogtak. Meg volt egy olyan, mikor nálam volt Bence hogy hirtelen el kellett mennie egy családi találkozóra. Aztán felhívtam Adélt hogy áthívjam, de lemondta ugyanazzal a címszóval.-Válaszolta, majd a könnyei útnak eredtek. Szegény lány, miért ártanak neki folyamatosan? Mit tett ez ellen a világ ellen?
-Hé, azt ugye tudod hogy ez nem a te hibád?-Kérdeztem.
-Öhm..tudom.-Válaszolta bizonytalanul.
-Én is így gondoltam. Lassan menni kéne, szóval szerintem induljunk meg.
-Rendben.-Mondta és fel is állt a padról. Majd én is felálltam, és jó szorosan megöleltem. Ő pedig azonnal vissza ölelt,majd megint elkezdett sírni.
-Rózsi, tudom hogy mennyire fájdalmas egymás után több hátbaszúrást is kapni. De figyelj, én itt leszek ha bármi baj lenne, oké? Rám mindig számíthatsz bármikor, legyen szó bármiről.
-Köszönöm, tényleg. Igazán jól esik, hogy számíthatok rád. De ez kölcsönös, rám is számíthatsz bármikor.-Mondta majd megölelt, amit viszonoztam.
Ezután már csak megindultunk haza. Mivel még mindenki aludt, hiszen hét óra volt, így mi is az alvást választottuk. Szóval bedöltünk az ágyba, és vissza aludtunk.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt. Ha tetszett akkor voteolj!!! ❤️