Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

19. rész

Június 19 kedd

~Zorka szemszöge~

Reggel, vagyis inkább délután kettőkor keltem halk beszélgetésre. A szobából kiérve a konyha felé vettem az irányt. A konyhába érve nem láttam senkit, szóval átmentem a nappaliba, ahonann a beszélgetés kihallatszódótt. Manuel, Laci, és Bruno a kanapén ülve beszélgettek. Az érkezésemre felkapták a fejüket.

-Hugi. Állt fel Laci, majd jó szorosan megölelt.
-Nagyon hiányoztál spacclaci. Köszöntöttem.
Laci után Brunot is üdvözöltem egy öleléssel.
-Na és mi a helyzet otthon? Kérdeztem.
-Semmi különös, viszont kaja az nincsen, szóval számíts rá hogy hazafele megállunk egy boltnál. Felelte Bruno.
-Rendben, mikor indulunk haza? Kérdeztem.
-Szerintem egy tíz perc múlva. Elég későre jár már. Mondta Laci.

A tíz percből végül egy óra lett, de hat óra fele sikeresen elindultunk a boltba. Nagyjából olyan este kilenc órára értünk haza. Én gyorsan elmentem fürdeni, illetve megcsináltam az arcápolási rutinomat is.

Rózsi💕: Szia, haza értünk már, minden rendben van😘

Manu❤️: rendicsek😘. Menj lassan aludni, biztos fáradt vagy. Pihend ki magad holnapra. Puszillak jó éjszakáz rózsika😘❤️

Rózsi💕: Te is menj aludni!!! Én is puszillak🥰

****

Már lassan hajnali négy van, de nem tudok aludni. Egyszerűen képtelenség. Folyamatosan csak azon kattogok, hogy mivan ha Bence egyszer elrabol vagy bármi ilyesmi?

Rózsi💕: Bocsánat, hogy ilyenkor zavarlak de nem tudok aludni. Át tudsz jönni?😔

- Látta-

Hajnali négy van. Valaki kopog. Nagyon remélem, hogy Manu az és nem valami gyilkos. Lesiettem a konyhába és egy kést vettem elő. Ha szükséges lenne csak azért. Oda siettem az ajtóhoz és kinyitottam. Valóban Manu állt ott, egy tábla csokival a kezében. Ledobtam a kést és szorosan megöleltem.

-Azért ennyire csak nem voltam ijesztő. Nevetett.
-Áhh nem dehogy. Nevettem én is.
-Na gyere aludni. Holnapra, vagyis màra hoztam neked csokit. Húzott felfele a szobámba.
-De nem vagyok álmos. Feleltem nyüglődve.
-De az vagy. Majd én simogatlak, amíg el nem alszol.

Ez valóban így is volt. Simogatta a hátamat. Amíg én elaludtam.
Az éjszaka folyamán nem aludtam valami sokat. Ugyanis már reggel hatkor fent voltam. Kimásztam az ágyból, felvettem az edzős szettem és leindultam a pincébe. A pincénk egy edzőteremmé van kialakítva, szóval nem kell emberek közé menjek. A futópadot vettem célba. 3 órán keresztül kocogtam a futópadon. A futás végét egy nyújtással zártam. Az edzés végén felmentem és megittam egy nagy pohár vizet. Még senki sem volt fent. Pedig már kilenc óra volt. Gyorsan elmentem zuhanyozni. Utána visszamentem Manuhoz, aki már az ágyon ült.

-Jó reggelt. Köszöntem neki.
-Jó reggelt, azt hittem már eltűntél. Felelte
-Nem dehogyis csak futópadoztam lent. Válaszoltam.
-Mennyit futottál? Kérdezte érdeklődve.
-3 órát. Válaszoltam tök nyugodtan, majd bemásztam mellé az ágyba.
-Az mondjuk kemény. Na mindegy gyere pihenni még egy kicsit. Húzott magához.

Nem is kellett sok. Hamar elnyomott mindkettőnket az álom újra.

-Naa hugi ideje lenne felkelni, Manuel mit keres itt? Nyitott be a szobamba Laci.
-Tegnap este átjött, mert unatkoztam és ti már aludtatok, titeket meg nem akartam felkelteni. Feleltem.
-Jóvan, na csak amúgy annyi hogy szombaton tartunk egy házi buli féleséget, mivel a lányok is jönnek haza már, ezért akkorra terveztük.
-rendben

Sziasztook! Nagyon sajnálom, hogy most több ideig nem volt rész. Nagyon sűrű volt az év végém ballagás és egyéb más programok szempontjából. De igyekszem minél hamarabb hozni a következő részt.