Csak tőled vagyok én rendben. Manuel ff.

18.rész

~Manuel szemszöge~

Elküldtem Zorát lepihenni. Én nem tudom hogy milyen traumái lehettek az élet során, de az biztos hogy nem kis dologról van szó. De én mindenben ott vagyok neki, rám bármikor számíthat. Ha kell bármit megteszek érte, csak egy kis mosoly legyen az arcán.

Hála istennek nem kellett olyan sok dolgot összepakolni. Zorka már nagyjából összepakolt. Szóval nem volt annyira nehéz dolgom. Írtam Lacinak is hogy mi a stájsz, ugyanis ő folyton kérdezget Zoráról hogy mi van vele, hogyan érzi magát stb. A vonatig még van egy csomó idő, szóval foglaltam asztalt egy étterembe két órára. Szeretném, ha Zora jól érezné magát ma legalább egy kicsit is.

-Rózsi, haloo. Jó reggelt. Gyere menünnk kell. Simogattam az arcát.
-Ahjj, még maradni akarok, nagyon fáradt vagyok. Ásított egyett.
-Tudom, de gyere. Majd alszol a vonaton. Feleltem.

Megvártam míg Zorka összekészül utána elindultunk le a portára leadni a kulcsokat. Az utcára kiérve kerestünk egy padot, amire letudtunk ülni.

-Szóval mi a mai program? Kérdezte.
-Foglaltam asztalt kettőre egy éttrembe. Gondoltam ha már nem vagy annyira jól, ez fel dobná a kedved. Mondtam, és megfogtam a kezét.
-Azt nagyon jól gondoltad. Örülök neki. Mosolygott.
-Laci írt már neked? Kérdezte.
-Igen, reggel váltottam vele egy pár szót, de nem sokat. Feleltem.
-Mit írt, ha szabad kérdeznem?
-Csak rólad érdeklődött, hogy minden oké -e meg ilyenek. Válaszoltam.
-á szóval rólam beszéltek? Kérezte mosolyogva.
-Igen. Feleltem szintén mosolyogva.

Egy óra után elindultunk az étteremhez. Egy ablak melletti asztalt foglaltam kettőnknek.

-Köszönöm. Köszönte meg, mikor előre engedtem az ajtón.

-Jó napot! Miben segíthetek? Kérdezte recepciós.
-Szép délutánt, volt egy foglalásunk Manuel Gödöllei néven. Feleltem.
-Igeen, erre jöjjenek csak. Mutatta az utat.
-Úristenem gyönyörű ez a kilátás. Ámulkodott Zorka.
-Szerintem is csodaszép. Néztem őt, mire elpirult.
-Te mit kérsz enni? Terelte a témát.
-Én szerintem carbonarat eszek, te?
-Én meg egy cézár salátát. Mondta
-Biztos? Nem rendelsz valami mást?  Kérdeztem.
-Nem jó nekem ez.

Egy pár perc múlva jött is a pincér, aki felvette a rendelésünket. A kaját is viszonylag hamar kihozták. Ebéd közben rengeteget beszélgettünk. Észre sem vettük, de még ötkor is ott ültünk. Gyorsan kifizettem az ebédünket, és mentünk is a buszhoz. Busszal kb 40 perc alatt bent voltunk a vonat állomáson.

-Ez a helyünk ugye? Kérdezte Zorka
-Igeen ez az egész kabin az. Feleltem.
-Egy teljes kabint kaptunk? Azt hogy? Kérdezte.
-Hogy lefoglaltam. Így kényelmesen elférünk, és nem kell az idegenek arcát bámulnunk. Mondtam neki.
-Úristen, de jó.  Hova szeretnél ülni? Kérdezte.
-Melléd. Feleltem, mire elpirult.
-Ablak mellé beülhetek? Kérdezte.
-Zorka ez most komoly? Persze hogy beülhetsz. Miért ne ülhetnél be? Kérdeztem, annyira aranyos, hogy mindent megkérdez.
-nem tudom. Felelte, majd lehajtotta a fejét és beült az ablak mellé, én pedig mellé.

-Manu nekem el kell mennem mosdóba. Elmehetek? Kérdezte
-Persze Rózsi menj nyugodtan, telefont vigyél magaddal. Feleltem, és levettem a fejem a válláról.
-Okés. Felelte majd ezzel ki is lépett a kabinból.
Már egy ideje elment. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő neki amíg elvégzi a dolgát. Gondoltam rá csörgök hátha. De pont akkor hívott ő is.

-Rózsi hol az istenbe vagy? Kérdeztem idegesen.
-Beragadt a zár a wcbe. Nem tudom kinyitni. Nem szeretném a maradék három órát a wcbe tölteni. Aggódótságot és némi pánikot hallottam a hangjába.
-Indulok azonnal, addig maradj vonalba.
Kb 3 perc után oda is értem a wchez,  nem tudtam kívűlről sem kinyitni. Próbáltam ütni, rúgni, de egyik sem vállt be. Rózsi már bent nagyon pánikolt.

-Rózsii, nyugi. Mindjárt megoldom okés? Kérdeztem tőle.
-Rendben, de én nem bírom itt sokáig, kezd egyre jobban elfogyni a levegőm.
-Jojoo, várj meg itt, hívok segítségety addig maradj a vonalba. Elkezdtem rohanni a vonaton, kerestem a kalauzt.

-Elnézést, kérem segítsen. A barátnőm beragadt a mosdóba, próbáltam segíteni neki, de nem tudtam kinyitni az ajtót.
-Rendben, megpróbálom a tőlem telhetőt. Felelte.
-okés, köszönöm. Csak siessünk, mert pánikrohamra hajlamos.
-Úristen, akkor mire vár? Siessünk. Kezdett el gyorsam sétálni a kalauz.

-Rózsi, halo. Itt vagyunk, meghoztam a segítséget. Feleltem neki lihegve.
-Okés. Csak ennyi volt a válasza.
A kalauznak, kívűlről volt saját kulcsa, azzal megpróbálta többször is, de nem sikerült neki. Hallottam Zorka hangján, hogy eléggé pánikol odabent.
Elkezdtem a kalauzzal együtt rugdosni az ajtót. Öt perc próbálkozás után végre sikerült. Amint megláttam Zorkát, rohantam is hozzá, és egy szoros ölelésbe vontam.
-Köszönöm. Suttogta a mellkasomba.
-Naa fiatalok, én megyek is. További szép estét. Köszönt a kalauz.
-Magának is, és köszönjük szépen. Feleltem.
-Menjünk vissza a kabinba. Mondta.
-Menjünk szerintem is.

A kabinba visszatérve Zorka elaludt. És egészen Budapestig aludt. Nagyon kifáraszthatta ez az egész nap. A vonatállomásról taxival mentünk hozzám. Ugyanis holnap tudnak csak  Laciék jönni Zorkáért.

-Kérsz valami kaját? Kérdeztem a hűtőbe kutatva.
-Nem kérek semmit, köszi. De te egyél nyugodtan. Felelte a nappaliból.
-Nem, ha te nem eszel akkor én sem. Mondtam neki.
-Amúgy hol szeretnél aludni? Tudsz a kanapén, meg a szobámba. Kérdeztem tőle.
-Nekem bárhol jó. Válaszolta.
-Okés, akkor velem alszol.

Amíg ő elment lefürödni, addig én megcsináltam az ágyat, raktam neki is oda párnát, meg paplant is.

-Kész vagyok, mehetsz nyugodtan fürdeni. Mondta, és bejött a szobába.
-Rendben, addig te kapcsold be nyugodtan a tv-t. Meg majd elalvás előtt nézhetünk valamilyen filmet ha szeretnél. Válaszoltam neki.
-Okés.

Miútán végeztem a fürdéssel, bementem a szobába, de nem találtam ott. Láttam hogy nyitva az erkélyajtó. Szóval utána mentem. Az erkélynek a padlóján ült, nézte a tájat. Valamin nagyon gondolkodhatott ugyanis nem tűnt fel neki az érkezésem.

-Na mivan Rózsi? Min agyalsz? Kérdeztem, és leültem mellé a padlóra.
-Én ugyan semmin, csak csodálom a tájat. Ásított egyett a kijelentésd után.
-Naa gyere be aludni, későre jár. Húztam fe a földről.

Elinditottuk a Shrek-et ugyanis azt mindketten szeretjük, az első tíz perc után arra lettem figyelmes, hogy már alszik. Szóval én is kikapcsoltam a tv-t és elaludtam.

Sziasztok! Bocsánat hogy ilyen ritkan van megint rész. Mint az előző részben említettem, a sulira és az utolsó pár hetemre koncentrálok inkább. A ballagás egyre jobban közeledik, és egyre többet készülök rá. Illetve tervben van még egy másik könyv. Amit a nyári szünetben szeretnék elkezdeni emellett. Legyen csodás hetetek🥰🥰