Számkivetett || Fred Weasley ff.

52. Rossz döntés

Este nagyon későn értünk vissza a Roxfortba, és mire odaértem, hogy lefeküdjek Hermione és Ginny már rég aludtak. Így este megúsztam a faggatózást, de a mai nappal nem tudom, hogy mi lesz. Egyszerűen nem tudom, hogy milyen hazugságot találjak ki, már szinte minden hazugságomat bevetettem rajta. És őszintén nem akarok neki többet hazudni, de muszáj. Nem tudok mást tenni, nem mondhatom el neki az igazat a tegnapról. Hogy hol voltam. Nem lehet, túl veszélyes.

Úgy döntöttem, hogy amíg ők reggeliznek én elmegyek egy kicsit sétalni. Úgy tettetem mintha aludnék, így nem kelletettek fel, hogy reggeli van, hisz szombat volt.

Felmentem a csillagvizsgálóba és csodáltam a reggeli tájat. Imádom innen csodálni az eget, akár nappal, akár éjjel, az mindig csodás.

Leültem a padra és gondolkozni kezdtem. Ki kell találnom valamit, amit Hermione el is hisz. Egyszerűen nem jutott semmi sem az eszembe, de tényleg. Üres volt. Mintha ott lett volna valami ami elveszi a maradék gondolkodni képes agysejtjeimet.

- Analia! - jött mögülem egy hang.

Szó szerint a szívbaj jött rám. Előkaptam a pálcám és egyenesen arra szegeztem aki az előbb így szólított.

- Jézus, nyugi már! Csak én vagyok. - mondta feltartott kezzel Alec.

- Oh, bocsi. A-azt hittem más vagy. - mondtam miközben leemeltem róla a pálcámat.

- Még is kinek hittél? - kérdezte értetlen arcot vágva.

Erre a kérdésre nem tudtam értelmes választ adni. De legeslegbelül tudtam a választ, csak nem akartam hangosan kimondani. És az úgy is lehetetlen, szóval tök mindegy.

- Mindegy, senkinek. - mondtam majd visszaültem oda, ahol az előbb is ültem.

Alec közelített, hallottam a lépéseket mögöttem, majd éreztem, hogy leül mellém.

- Hát valakinek még is hittél, különben nem szegezted volna rám a pálcád! - mondta a tekintetemet keresve, de én csak a padlót bámultam.

- Szállj már le a témáról! Nem bántottalak, vagy igen? - kezdett felmenni bennem a pumpa egy kicsit.

- Héhé, nyugi. Látom megint ideges vagy. - mondta majd a zsebébe nyúlt. - Van nálam valami, ha kell, hogy valami ellazítson. - húzott elő a zsebéből egy ciginek kinéző dolgot.

- Mi az? - kérdeztem.

A szájára helyezte a mutatóujját azt imitálva, hogy maradjak csöndben, majd lassan a fülemhez hajolt és belesúgott valamit.

- Marihuána. - suttogta olyan halkan amilyen halkan csak tudta.

A hangja csiklandozta a nyakamon a bőrt és libabőrös lettem tőle. Ilyet már nagyon régen éreztem. És meg kell, hogy mondjam nagyon jó érzés volt. Kicsit mintha be is indultam volna.

Alec a szájába vette a cigit és elővett a zsebéből egy öngyújtót és meggyújtotta azt. Beleszívott majd mély levegőt vett, bent tartotta pár másodpercig majd szép lassan kifújta. Megbabonázva néztem végig az egész jelenetet.

Amikor ő végzett átnyújtotta nekem. És ha őszintének kéne lennem, itt kellett volna felállnom és lelépnem és többé szóba sem állnom vele, de ehelyett elvettem tőle a cigit és beleszívtam én is.

Ugyan úgy csináltam, ahogy ő. Beszívtam. Nagy levegőt vettem. Bent tartottam pár másodpercig. És végül kifújtam. Nem köhögtem vagy ilyesmi csak a fejem elkezdett forogni mintha egy hullámvasúton lennék aztán beleszívtam mégegyet és most már olyan érzés volt mintha a fellegekben járnék. Úgy éreztem, hogy az összes problémám elszállt és nem léteznének problémák.

Elmosolyodtam. Ezt Alec észrevette amit díjazott.

- Tetszik mi? - ült hozzám közelebb.

- Meg kell, hogy mondjam nem rossz. - nevettem el magam, majd beleszívtam mégegyet. - Tudod, régebben volt egy időszakom amikor szedtem nyugtatókat, de ez teljesen más. Sokkal jobb.

- Még szép. Ez kiváló cucc, a legjobb az egész világon. - hajolt egész közel hozzám. - Tudod, kurvára szexi a szád. - mondta olyan közel hajolva hozzám, hogy csak pár miliméterre volt tőlem.

Nem fogtam fel mi történik, vagy, hogy mit mond és azt sem ami tett. Ugyan is a száját az enyémre tapasztotta és hevesen csókolni kezdett. Viszonoztam. Valamiért nagyon beindított ez az egész és hagytam neki, hogy csinálja. Az egyik kezét a tarkómra helyezte és mégközelebb húzott magához, a másikat viszont az ingem alá csúsztatta be. A hasamat simogatta hideg kezével amitől kirázott a hideg, de jó értelemben. De aztán egyre feljebb csúsztatta a kezét, már egészen a melltartómnál volt majd hirtelen Alec ledöntött a padra és jobb kezét a nyakamra szorította és fojtogatni kezdett, de nem rossz értelemben. Nem akart ő bántani, viszont én köhögni és fulldokolni keztem. Nem azért mert erősen csinálta, hanem azért mert előidézett bennem valamit. Amikor Audrina fojtogatott.

Hirtelen rádöbbentem arra, hogy mit művelek és amilyen gyorsan csak tudtam lelöktem magamról Alecet és felálltam.

- Mi a- ? - kérdezte feldúltan.

- Ne... ne haragudj. Nekem ez nem megy. - mondtam miközben szaporán elkezdtek folyni a könnyeim és kiviharzottam a csillagvizsgálóból.

Egyenesen a hálókörletem felé vettem az irányt, hogy végre ledőlhessek és elfelejtsem ezt az egészet. Ami viszont rossz hír, hogy a fű hatása nem ment ki a szervezetemből. Nagyon, nagyon remélem, hogy Hermionek nincsenek a szobában.

Ahogy beléptem a klubbhelység ajtaján, figyelmen kívül hagyva azokat akik ott vannak a kanapéknál, egyenesen a szobámba rohantam. Bevágtam magam mögött az ajtót így a szobában lévő Hermione és Ginny összerezzentek.

- Szent Merlin, minden oké? - jött oda hozzám egyből Hermione. - Mi történt? Miért sírsz?

- Nem sírok, - mondtam mire Hermione a "nem hiszem el, mond el az igazat" nézésével nézett rám. - Nem sírok, csak valamelyik hülye kisgyerek eltalált valami varázslattal amitől folyton könnyezik a szemem. - próbáltam a leghitelesebben előadni ezt a hazugságot.

- Ugyan már, átlátunk rajtad! - jött oda Ginny is. Szerintem még mindig mérges a múltkoriért, de meg is értem. - És amúgy mond csak, attól a varázslattót vörös ennyire a szemed?

Baszki. Nem is néztem a szemem. Vajon tényleg annyira vörös lenne? Nem hiszem el, valamit muszáj tennem. Nem jöhetnek rá az igazságra. Újra nem állnának velem szóba.

- Öhm igen, gondolom, még is mitől mástól lenne? - kérdeztem vállat vonva mintha tényleg gőzőm se lenni mitől van. - De megyek és rendbe szedem magam.

Mondtam majd azzal a lendülettel bementem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe, de lehet inkább nem kellett volna. A szemem konkrétan vérvörös volt és nem olyan mint aki órákat sírt. A szemem alatti karikák sem segítenek a helyzeten, de igazából az most a legkevesebb.

Megengedtem a vizet a csapnál és jó hideg vízzel megmostam az arcomat. Ahogy hozzáért a bőrömhöz a jéghideg víz egyből elkezdtem vacogni. Legyünk őszinték, a fű nem arról híres, hogy melegen tartson. De mindegy, ezek után már nagyjából rendben néztem ki, úgyhogy kimehettem a lányokhoz.

Leültem az ágyamra és elvettem az éjjeliszekrényemre lerakott könyvemet és úgy tettem mintha olvasnék, pedig igazából csak a történteken járt az eszem. Hogy még is mi történt az elmúlt egy órában.