Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

5. Makk, gesztenye, fenyőtoboz

A múzeumban eltöltött délelőtt után és Chris utálkozó tekintete elől jó érzés volt végre kiszabadulnom.

Sajnos az egyiptomi mau nem került elő, de a tegnap esti álmom hatása alatt maradtam. Imádtam ezt az álmot és még többet akarok belőle. Jó véget ért vajon Margaret és Shaw kapcsolata? Tudnom kell!

A hideg, őszi levegő a Central Parkban való makk és gesztenye gyűjtése legalább észre térített és elterelte a figyelmemet a jelenlevő problémáról. Fenyőtobozunk maradt jól kiszárítva idénre és még az őszi varázslatokra maradt.

Holnap estére szükségem van rájuk. Amennyire tudom csak kiszárítjuk, megbontjuk a termést. elosszuk mit mire használunk fel. Eddig nem volt időnk, hogy szedjünk, de most, hogy Clarence otthon maradt Valra vigyázni anyu eltudott jönni. Clarence –nek meg van elég javítani valója, amire hétközben nem maradt ideje.

Az esőcseppek szemerkélése vet véget a mókának. Jól megszedtük magunkat vele és rohantunk Mike kocsijához az egyre nagyobb cseppekben eső elől. A csomagtartóba elhelyezzük a zsákmányunkat és Mike már indítja az autót.

– Ha ezt tudom, hogy ennyit itt hagynak az emberek akkor előbb is szedhettünk volna!

– Ha akarod Helen holnap még elhozhatlak – ajánlja fel Mike anyumnak.

– Nem kell tanulnod? Vagy menned a múzeumban?

Mike megvonja a vállát.

– Van tanulni valóm, de a múzeumban eltöltött gyakornokság alatt is jár a szabadnap. Nem igaz, Révencke?

A kezemért nyúl miközben az utat figyeli. Jó érzés, ahogy meleg tenyere megpihen a combomon. Megsimogatom a kezét pár pillanatra, majd megszorítja és leveszi, hogy tudjon sebességet váltani.

***********

A mai napon anyutól átvettem a konyha feletti uralmat.

Hétközben jól haladtam a beadandóimmal és a szakdogámmal, így hogy kikapcsoljam az agyamat a főzést választottam menekülésre.

Fokhagymakrémlevest készítek, másodiknak baconös – sajtos sütőtököt, míg Mikenak csirkecombot sütök, mellé fűszeres burgonyával. Mivel itt az ősz és van itthon még sok sütőtökünk sütök egy adag tökös - csokis kenyeret.

Mire végzek mindennel, anyu mindent eloszt, amit szedtünk és Val is felébred. Anyu átveszi Clarencetől, aki fáradtan dől hátra a széknek. Mike is befut az illatok okozta felhőbe és szed magának az ételből. . Anyu, miután visszaaltatta Valt az evés után megérkezik ő is. Szednek maguknak és leülünk a családi asztalhoz. Utoljára maradok, de annál nagyobb boldogággal telepedek le.

Jó érzés velük lennem, együtt étkezni és beszélgetni a hétről. Néha az öcsém belegőgicsél, de nyugodtan visszaalszik.

Minden jól sikerült. Ami meglep, hogy a vőlegényem most szed magának egy kóstolót a sütőtökös ételből.

Az egész heti izgalmak teljesen lefárasztottak. Örülök, hogy holnap délutánra tettük a coven gyűlést. Nagyon várom, hogy Janettel tudjak normálisan beszélni, mert az e heti visszaírási rátám nagyon a béka feneke alatt van.

A fiúk elválalják, hogy elmosogatnak, míg anyu és én kiteregetjük a frissen kimosott ruhákat. Friss cukorka illat csapja meg az orromat. Megszaglászom Mike felsőjét, melyből csak úgy árad az aroma.

– Új öblítőt vettél?

Anyu mosolyog megilletődöttségemen és nyugodtan teregeti tovább az öcsém ruháit.

– Igen, gondoltam megleplek vele. Úgyis halloween imádó család vagyunk, így illik hozzánk. – Tudtommal Clarence nem szereti annyira ezt az ünnepet.

Anyu mellettem vállat von.

– Arra már felkészítettem, hogy jövő héten lakást díszítünk. Azt mondta részéről rendben van. Pluszba Valnak vettem egy nagyon aranyos kis rugdalózót – felém mutatja, melyen cuki kis kalóz minta szerepel.

– Nagyon édes! – Sipítom lelkesen. – Imádni való! Mondjuk az öcsém mindenhogy cuki!

– Mesélte Clar, hogy bocsánatot kértél tőle, amit a múltkor mondtál neki. Köszönöm!

– Nem volt igazam, így logikus volt. Meg nem akarok vele haragban lenni. Nincs értelme. Amúgy meg tök jó fej. Csak az egyetemen olyan, mint egy karót nyelt vámpír. Örülök, hogy egy ilyen normális emberrel hozott téged össze a sors!

– Jaj, Kincsem! – Hosszan ölelem anyut, aki a könnyeit törölgeti azután, hogy elengedem. – Nem tudod, mennyit jelent ez nekem!

– Fontos nekem, hogy boldog legyél! Clarence jó ember és nagyon jó édesapja Valentine-nak.

– Van valami híred a szellemről?

A fejemet rázom.

– Az álmom óta semmi. Ilyen félős szellemmel még nem találkoztam.

– Lehet nem érezte magát biztonságban.

Erre felkapom a fejemet.

– Igazad van. Már tudom mit teszek.

– Ugye nem akarod megbetegíteni Christ? – Néz rám gyanús szemekkel és csípőre vágott kezekkel.

Nehéz sóhaj hagyja el az ajkamat és anyura emelem a tekintetemet.

– Csak egy picit hétfőn rásegítek, hogy ne akarjon utánam szaglászni.