Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

1. Találkozás egy elveszett aranyos kisállattal

– Hé, October! – Kiált nekem Chris a saját javításra szoruló festménye mellől. Szerencsére már hozzászoktam a srác szokásához, hogy mindig akkor mondd valamit, amikor a legkritikusabb részhez érek egy festménnyel. – Fish szerinted még itt van?

Nagy levegőt veszek és lassan kifújom a bent rekedt levegőt és folytatom az egyenletesen felvitt festék eloszlatását a képen.

– Te is nagyon jól tudod, hogy itt van. Hat óra múlt, úgyhogy egy csoportja biztos van.

– Azért az tök menő, hogy egy nyarat Skóciában tölthetettek! Pluszba még Claire Evanszel és Eric Aitkennel találkozhatatok! Azért ez már pimaszság tőletek is!

Hiba volt megosztanom azt a négyes képet, amit készítettünk az egyik edinburghi étteremben a sikeresen véget ért nyomozás után. Meg több napi huszonnégy órásat feltettek velünk a képeken, így lehetetlenség eleve elbújni a lebukás előtt. Azt viszont anyukám és Clarence tudja, hogy azóta tartjuk velük a kapcsolatot.

– Véletlenül alakult így.

Ahányszor eszembe jut azaz egy hónap melegség járja át a szívemet. Sose feledem.

– Mindenre ugyanazt a választ adjátok! – Morogja mérgesen Chris. – Veletek mindig történik valami, míg mi egyszerű halandók csak kapkodjuk a fejünket.

– Mi is egyszerű halandók vagyunk!

Érzem magamon a tekintetét, de nem nézek rá. Nyugodt szívvel fejezem be mára az utolsó ecsetvonásokat és elkezdek elpakolni magam után.

– Nem hiszek neked Slora! Nem tudom hogyan csinálod, amit csinálsz, de rá fogok jönni!

A fenyegetését hallva igyekszem meg sem rezzeni. Folytatom az ecseteim kimosását és az asztalomról való elpakolást. Már megszoktam, hogy akaratos és nem tetszik neki, hogy egy helyre kerültünk a múzeumban, de ezek az állandóan feltörő üres fenyegetései már untatnak. Callumnak elmeséltem és azt mondta ne foglalkozzam vele.

Közben Chris befejezi mára a munkát és elkezd elpakolni a saját térfelén. Nem valami szépen bánik a múzeum által számunkra itt hagyott restauráláshoz szükséges cuccokkal, de nincs erőm rászólni. Eléggé elfáradtam mára. A másik nem tudom, hogy hasfájós öcsikémnek bejött-e a Callum által kikevert gyógynövényes tea, mert tegnap még azt sem volt hajlandó meginni a cumis üvegből.

Elmosolyodom akárhányszor eszembe jut. A telefonom rezgésre ébreszt fel a merengésemből. Anyu küldött képet, ahogy Val sikeresen elfogadta a teáját. Hála az égnek!

Épp visszaírnék neki mikor egy árnyat látok elsuhanni mellettem. Megpördülök a tengelyem körül, de nem látok semmit. Az érzékeim kiélesednek, ahogy keresem tovább. A telefonom kijelzője pedig megremeg és elsötétedik. Megszólal a Florence and the Machine Which Witch című zeneszáma.

– Baszki Slora kapcsold már le! Nem hallgathatunk itt zenét!

Chris megrökönyödve áll az asztala mellett. Tekintete ideges és látszik rajta a félelem.

– Nem én csinálom!

– Akkor is állítsd le azt a ...

A felettünk levő lámpák villódzanak. A telefonomat zsebre vágom, ahol a zene teljesen meg van bolondulva és már egy másik halloweenhez kapcsolódó zene kel életre. Hamar a táskámhoz lépek és kikeresem belőle az öngyújtómat a nálam lévő gyertyával együtt.

– Te mégis mit képzelsz magadról?! – Ripakodik rám Chris. Levegőt alig kap, de tesz felém egy lépést, hogy kiverje a kezemből. – Ezt jelenteni fogom az egyetemen és a múzeum igazgatójának!

– Ó fogd már be legalább egy percre a szádat!

Olyan szinteken felidegesített, hogy elkezd kergetni a teremben, hogy megszerezze a nálam levő holmit. A világítás teljesen megbolondul és kialszik. Abban a pillanatban sikerül meggyújtanom a gyertyát.

– NEEE!!!!!

Várja a fejünkre zúdoló vizet és a szirénázást, de csak nem érkezik meg. Nagyot sóhajtok és látom a gyertya fényben, hogy rengeteg kérdése van.

– Az ilyen váratlan esetekre van nálam – magyarázom higgadtan, de úgy néz rám, mint aki nem hisz nekem.

Macskanyávogásra leszek figyelmes és egyszerre kapjuk a fejünket egy irányba. Megmutatja magát másnak?

A szívem a torkomba ugrik fel és úgy repdes, hogy levegőt alig kapok. Egy nagyon szép egyiptomi mau ül velem szemben az asztalomon. Szemei aranybarnán világítanak és mélyen lenéz, mintha meghajolna előttem. Nagyobb, mint társai, akiket a múlt héten láttam egy hirdetésben.

– Na ne már, hogy egy macska okozza itt a bajt!

– Kussolj már el Chris vagy lekeverek egy pofont!

A macska újra rám emeli a tekintetét, melyben a Tudás Hatalma csillan meg. Dorombolás hangja üti meg a fülemet és a következő pillanatban pedig leugrik a földre és az ajtóhoz rohan, ami nyitva áll. Mikor nyílott ki?

A cica várakozva ácsorog és a szemkontaktust tarja velem.

Elindulok, de Chris úgy megragad, hogy fájdalmamban felvisítok és rálépek a lábára. Ő is felvinnyog, elereszt és kifutok a macska után.

A sötét folyosókon futva elcsodálkozom azon, hogy milyen gyönyörű a hely, melynek rejtekében dolgozom. A cica olyan célirányosan fut, mintha pontosan ismerné a helyet.

Ekkor kapok észbe, hogy egyenesen az egyiptomi tárlatba vezetett. Leül és erősen maga elé néz.

Belépek a helyiségbe, de a tág térben nem látok senkit. A gyertyám vészesen fogy, de nem érdekel, ahogy az olvadó viasz a kezemre folyik.

– Réges régen boldog zene szólt, melyet szeretet lenget körbe. De mond Te leány hova lettek eme régi eszmék?

Egy női szellem lép elő az egyik műkincs mellől. Ruházatáról a Múmia filmekben látott Rachel Weisz ruha ugrik be. Gyönyörű, fiatal arcát fájdalom torzítja el.

– Sajnos változnak az eszmék, ahogy a világunk. Ki vagy Te? Hogy hívnak?

– A történelem egy elfeledett részlete vagyok. Margaret Cleopatra Fathy vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek... Mit mondtál? Hogy hívnak?

– October Slora vagyok! Szintén örülök!

A szellem kedvesen elmosolyodik. Tenne felém egy lépést és a villanyok abban a pillanatban felkapcsolódnak és Ő eltűnik. A gyertya kialszik a kezemben.

– NEEE! Kérlek gyere vissza!

– Ott van az a luvnya!

– A mennyasszonyomról beszélsz Te idióta! Úgyhogy fogd vissza magad!

– Révencke! Hála az égnek megvagy!

Mike jelenléte annyira váratlanul ér, hogy elfelejtem viszonozni az ölelését.

– Hol az a bolhás dög?! Hova dugtad Slora?

– Miről beszél Chris?

Az ajkamat beharapom, de a sértett srác előtt nem vagyok hajlandó mesélni.

– Volt itt egy egyiptomi mau. Biztos Ő buverálta meg a villanyt, hogy elment.

– Kifogom deríteni mi folyik körülöttetek és megszellőztetem mindenkinek!

Mike lemondóan felsóhajt és átöleli a derekamat, de Chris felé fordulva maradunk.

– Ha azt akarod, hogy bolondnak tituáljanak csak nyugodtan csináld.

Megvárom, míg a srác felhúzza magát annyira, hogy magunkra hagyjon. Otthon elmesélek mindent és most anyát sem hagyom ki.