13. december 1921. New York
Nem a legjobb dolgot cselekedtem azzal,
hogy műkincset hoztam be az Államokba
engedély nélkül, de nem engedhetem, hogy
idegen kezekbe kerüljön.
Shaw támogatta a döntésemet és mikor együtt
hazaérkeztünk a szívem nehezebb lett.
A tudat, hogy el kell hagynom Őt fájdalommal
tölti meg a szívemet. Nem tudtam tőle elbúcsúzni.
Csak leszálltam a hajóról és magára hagytam.
Utálom magamat ezért a tettemért, de nem
engedhetek a kísértésnek mikor a közelében vagyok.
Tudom, ha még ennél is jobban belebonyolódnék
nem tudnám csakúgy elhagyni.
A családja nem támogat minket, így ideje a munkámra
koncentrálnom.
Margaret naplója tele van ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel.
Fáj olvasnom, hogy mennyit szenvedett Shaw családja miatt, de viszont ahogy nyitnak felé a múzeumban és a könyvtárban arról is találtam fontosabb naplóbejegyzéseket.
Nehéz napom volt, ahogy a tegnap sem volt életem leggyönyörűbbje.
Chris olyan szemekkel méreget mindig mikor ketten vagyunk, mintha tudná én tettem vele a múlt heti betegségéről. Igyekszem nem foglalkozni vele, de óvatos vagyok vele.
Van egy megérzésem, ami azt súgja, hogy minnél kevesebbet kommunikáljak vele, mert Chris König veszélyes.
Mike aggódó tekintete sokszor zavarba hoz. Tisztában vagyok vele, hogy engem akar védeni, de ezt nekem kell megoldanom.
Továbbá arra még mindig nem jöttem rá mi volt az a fény, ami szombat este az égbe szökött.
Hazaérve mindkettőnknek jó érzés eldobni magunkat, de előtte a szokásos konyhai hadjáratunkat megtesszük, ahol anyu almás pitéje fogad minket.
Clarence a konyhapultnál ülve a laptopjával jót mosolyog rajtunk.
– Min nevetsz?
Mike szája már nincs tele étellel, így könnyen meg tud szólalni.
– Mit viselsz? – Kérdez vissza egy nagy nyújtózkodás közepette.
Mike tanácstalanul néz végig magán, majd mikor leesik nekem mire céloz Clarence elnevetem magam.
– Szépen leetted magad a borsókrémlevessel – mondom meg a megfejtést.
Világoszöld szemei kiguvadnak, ahogy lenéz magára és a kapucnis pulcsiján hosszú csíkban ott éktelenkedik egy nagy folt.
– Basszus! Miért csak most szóltok?!
– Nem látok be a pad mögé, ahol ülsz.
– Az én védelmemben pedig szóljon, hogy a kabátodtól nem láttam.
– Helen mondta, hogy adjam át nektek mikor megjöttök: Mosás nap van! Fent Vallal foglalkozik, de nyugodtan szórjátok bele a mosógépbe a cuccaitokat.
ESTÁS LEYENDO
Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme
Misterio / SuspensoOctober élete tavaly fenekestül felfordult, mikor tavaly kiderült, hogy vele született varázsereje van és a helyi coven tagja lett. Idén megkezdte utolsó évét az egyetemen, de vajon az utolsó tanulással töltött éve nyugodt lesz? Ugyanis a Metropolit...