Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

15. ,, Mit viselsz? '' - ,, Mosás nap van! ''

13. december 1921.                                   New York

    Nem a legjobb dolgot cselekedtem azzal,

 hogy műkincset hoztam be az Államokba

 engedély nélkül, de nem engedhetem, hogy

 idegen kezekbe kerüljön.

 Shaw támogatta a döntésemet és mikor együtt

 hazaérkeztünk a szívem nehezebb lett.

 A tudat, hogy el kell hagynom Őt fájdalommal

 tölti meg a szívemet. Nem tudtam tőle elbúcsúzni.

 Csak leszálltam a hajóról és magára hagytam.

 Utálom magamat ezért a tettemért, de nem

 engedhetek a kísértésnek mikor a közelében vagyok.

 Tudom, ha még ennél is jobban belebonyolódnék

 nem tudnám csakúgy elhagyni.

 A családja nem támogat minket, így ideje a munkámra

 koncentrálnom.

Margaret naplója tele van ilyen és ehhez hasonló bejegyzésekkel.

Fáj olvasnom, hogy mennyit szenvedett Shaw családja miatt, de viszont ahogy nyitnak felé a múzeumban és a könyvtárban arról is találtam fontosabb naplóbejegyzéseket.

Nehéz napom volt, ahogy a tegnap sem volt életem leggyönyörűbbje.

Chris olyan szemekkel méreget mindig mikor ketten vagyunk, mintha tudná én tettem vele a múlt heti betegségéről. Igyekszem nem foglalkozni vele, de óvatos vagyok vele.

Van egy megérzésem, ami azt súgja, hogy minnél kevesebbet kommunikáljak vele, mert Chris König veszélyes.

Mike aggódó tekintete sokszor zavarba hoz. Tisztában vagyok vele, hogy engem akar védeni, de ezt nekem kell megoldanom.

Továbbá arra még mindig nem jöttem rá mi volt az a fény, ami szombat este az égbe szökött.

Hazaérve mindkettőnknek jó érzés eldobni magunkat, de előtte a szokásos konyhai hadjáratunkat megtesszük, ahol anyu almás pitéje fogad minket.

Clarence a konyhapultnál ülve a laptopjával jót mosolyog rajtunk.

– Min nevetsz?

Mike szája már nincs tele étellel, így könnyen meg tud szólalni.

– Mit viselsz? – Kérdez vissza egy nagy nyújtózkodás közepette.

Mike tanácstalanul néz végig magán, majd mikor leesik nekem mire céloz Clarence elnevetem magam.

– Szépen leetted magad a borsókrémlevessel – mondom meg a megfejtést.

Világoszöld szemei kiguvadnak, ahogy lenéz magára és a kapucnis pulcsiján hosszú csíkban ott éktelenkedik egy nagy folt.

– Basszus! Miért csak most szóltok?!

– Nem látok be a pad mögé, ahol ülsz.

– Az én védelmemben pedig szóljon, hogy a kabátodtól nem láttam.

– Helen mondta, hogy adjam át nektek mikor megjöttök: Mosás nap van! Fent Vallal foglalkozik, de nyugodtan szórjátok bele a mosógépbe a cuccaitokat.