Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

22. Családi ereklye

– Nem tudhatjuk biztosan – állítja anyu másnap este a kanapénkon ülve.

Karjában ott alszik nyugodtan Val, mellette pedig Clarence félig átkarolja. Mellettem pedig a dohányzóasztalon Mike, aki elnyom egy ásítást.

– Tuti biztos, Anyu!

– Neked mi a véleményed, Clarence Drágám?

Clarence szemei hirtelen elkerekednek és elveszi a válláról a kezét, majd előre hajol. Megköszörüli a torkát és jelentőség teljesen a szemeimbe néz. – Igazad van, October! Ez nem olyan dolog, amit alól kihúzhatod magad és nem is szabad. A napló nálad, ahogy Bastet is. Te találtad meg, neked mutatta meg Margaret szelleme. Ahogy mondtad, Bastet téged választott ki. Helen Szívem – most anyuhoz fordul és szabad kezét megfogja, majd lágyan kezet csókol neki, amit látom, hogy totálisan meg van lepve, mert fül tövig elpirul. – Octobernek igaza van. El kell fogadnod. Neki kell végig vinnie ezt a dolgot. Nem akadályozhatod meg. Mit szokott mondani ilyenkor Callum?

– ,, A cselekedeteink definiálják, hogy kik vagyunk, és a szándékunk megfogalmazása segít úgy cselekedni, ahogy szeretnénk, és elérni azt a hatást, amelyet életünkre és mások életére gyakorolni szeretnénk."

Ezt eredetileg Tara Stile mondta. Nem tudom hol találta, de tökéletesen illik rám.

Anyu és Clarence csatát vívnak egymással, melyet anyu ad fel.

Ha nem látom nem hiszem el!

– October bizonyította felnőtt létének mi voltát. Bízom benne, hogy a helyes döntést hozod – mosolyog rám kedvesen és felém nyújtja szabad kezét, melyet lágyan megfogok.

– Köszönöm!

– Melletted állok én is! – Szólal meg mellettem Mike és egy puszit nyom az arcom jobb felére. Érzem, hogy lángra kapok, mint anyu, de igyekszem elrejteni előttük előtörni készülő vigyoromat.

– Ahogy én is!

Jól esik a bizalmuk felém. Végre úgy érzem elértem a célomat, melyet nagyon régóta kergettem.

– Mit is mondtál? Mikorra jósolta a saját halálát?

– Egy hetet sem adott magának. A bazaltból készült egyiptomi mau szobrot pedig elrejtette.

– Ahova a rejtvénye vezet.

– Azt is beleírta, hogy csak azon az úton mehetek, mely a múzeumból vezet ki.

– Clarence! Mióta vannak járatok a múzeum alatt? – Kérdezem.

– Hát.. Azaz igazság nincs rá bizonyíték.

– Lehet azért, mert sosem keresték vagy találnak rá.

– Én is így gondolom, Oct!

– Ezerkilencszázharminckilenc október huszonegyedike utáni hét hányadika volt és milyen nap? – Anyu kezd bele jönni a dologba.

– Október huszonegyedike szombatra esett – Mike volt a leggyorsabb, aki rákeresett a dátumra az interneten. – Rá egy hétre esett huszonnyolcadika.

Hirtelen támad egy ötletem, amitől érzem kigyullad a fejem feletti kis ötlet izzó.

– És, ha rá keresel Margaret teljes nevére? Kell lennie nyoma legalább a Wikipédián, hogy mikor hunyt el!

– Egy zseni vagy, Révenckém!

Mike válla felett figyelem, ahogy gyorsan pötyögi a Googleba a kérdésünket.

A válasz egészen megrémiszt, ami ott fogad.

Cikkeztek róla, méghozzá nem keveset. Az utolsó Margaretről halála körüli internetes cikk lóijesztően leírja hol találták meg a holttestét. A szívem szakad meg mikor olvasom, hogy valóban Bastettel együtt hunyt el.