Nessi Tonks: October álma III. A Múzeum szelleme

23. Viharos éjszaka

A tegnap este Mike-al beleitta magát a bőrömbe. Nem hagy szabadulni és jó érzés, hogy a tanuláson kívül sikerült egy kis időt együtt töltenünk.

A nyakamban levő turmalin nyakéket azóta le sem vettem. Ügyelek rá, nehogy elhagyjam vagy valamibe beleakadjak. Köszönetképpen ráírtam az apukájára, hogy gondolt rám. Nemsokra rá érkezett a válasza, hogy : ,, Hordjam egészséggel." Jól esik a törődése.

Mai napon annyira koncentrálok arra, hogy ne hívjam fel Chris figyelmét magamra az egyetemen tartott órák alatt. Próbálok az átlagosnál is átlagosabban viselkedni. Kerülöm a tekintetét, ahogy az egész fiút. Direkt mindig a tömeg közepén megyek, vagy pedig az ebédlőben egy csapat első éveshez ülök. A közös óráimon pedig a legtávolabbi pontban foglalok helyet.

Óráim után Mike autója már a szokott helyén vár rám.

Futva teszem meg felé azt a kis utat, hogy esélye se legyen utánam jönni és válaszokat követelni.

Míg Mike hazafele vezet igyekszem magamat létrehozni, de a mai monoton nap során a fejem többször megfájdult, melyre még több kávét ittam és rosszul vagyok.

Csendben vagyok, míg a kocsiban kellemesen szól Lindsey Stirling Evil Twin zene műve. Álmomban megint Egyiptomban vagyok Margarettel, Shawval és Oscarral, ahogy kutakodnak, felderítenek és a Níluson hajóznak. Boldog együtt, majd változik a kép és éjszaka lesz. A fények elképesztőek, ahogy a fáklya fénye világítja meg a két szerelmes arcát, majd lágy csókot lehelnek egymás ajkára. Gyönyörűbbnél gyönyörűbb képek sejlenek fel előttem. Minden emlék Margaret és Shaw közös emlékei, melyben a fiúk cseperedését nyomon követhetem. Valóban ingáztak az USA és Egyiptom között. Értem miért telepedett le valamelyik leszármazottja újra Egyiptomban.

Végül az utolsó emlékkép, ami megjelenik előttem, ahogy Margaret arca eggyé válik Shaw arcával és a fiúk tizenhat éves kori arcával találom magamat szemben.

Szemeim felpattannak, ahogy levegőért kapkodok. Homokot köhögök fel a tüdőmből. Ez fullasztott majdnem meg álmomban.

– Jesszus Révencem! Nagyon megijesztettél!

Mike áll felettem az én oldalamon. Arca nyugtalan és aggódó. Déjà vu érzése fog el, mint két éve azon a napon mikor a kulcsot köhögtem fel álmomban. Nem tudom beazonosítani a helyet, ahol vagyok. Jobban körbe tekingetek és még az autó anyósülésén dőlök előre, ahova a sivatag homokját hánytam.

– Ne haragudj! – Hangom magamhoz képest érdesen hangzik. – Álmodtam.

Megemli az államat és lágyan megcsókol. Arcának vonásai ellágyulnak.

– Margaret volt?

– Nem vagyok benne biztos, de az ő emlékképei voltak, melyben Oscar is szerepelt. Láttam felnőni a fiát. Olyan volt, mint egy film. Fantasztikus élmény volt még a homok ellenére is.

Fejünk felett az ég morgolódva kel életre. Egész nap sötét felhők kúsztak át az égen. A szél egyre erősebben kéri ki magának a hatalmát eső illatot hozva magával.

Mike-ra támaszkodva teszem meg a házunkhoz azt a rövidke utat. Úgy érzem kevéske erőm maradt, de nem merem bevallani.

Tesóm fent van és magának követeli anyu minden figyelmét. A konyhában eltűnök, hogy vegyek magamnak a whoopie pie-ból. Közben végig reménykedem abban, hogy Mike nem szólja el magát.

– Clarence hol van?

– Elment pelusért meg pár dolgot beszerezni, ami befogyott. Hamarosan hazaér – hangzik anyu válasza a nappaliból.

Hálát adok az égnek, hogy anyu lássa vívódásomat a sütivel, ami nem akar lemenni, ahogy a fejfájásom egyre erősödik. Beadandóra hivatkozva felmegyek a szobámba és elfekszem az ágyamon. Bastet mellém szegődik dorombolva és elnyom az álom.

Újra Egyiptomba repít az álmom, de arra nem emlékszem miről szólt.

Hatalmas dörgésre ébredek meg és, hogy az eső a szobám ablakát veri. Mike mellettem mélyen alszik. Nem tudom mikor feküdhetett mellém, de megnyugtat a jelenléte.

Bastet a lábamnál alszik. Egyenletes légzése jól látszik a tündérfényben úszó szobámban. Biztos Mike kapcsolta fel.

Majd, ahogy megébredtem az álom úgy telepedik vissza rám.

Hangtalanul és gyorsan.